Az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára elmondta: a tíz magyarországi nemzeti parkban összesen 13 ezer őshonos állat legel a természetes gyepeken. Olyan állatokról van szó, mint például a marhák közül a szürkemarha, a magyar tarka, a kárpáti borzderes, a bivaly vagy az őstulok. A juhok közül pedig a racka, a cikta és a cigája, míg a lovak közül természetes gyepen legel a muraközi, a furioso vagy éppen a hucul is. Rácz András hozzátette: ezek az állatok génmegőrzési szempontból is fontosak, és közülük valószínűleg néhány már ki is halt volna, ha nem a nemzeti parkok gyepterületein tartották volna őket.
A természetes gyepnek egyebek mellett akkor ideális az állapota, ha az említett állatok legelnek rajta. Az államtitkár megjegyezte: a gépek alkalmazása nem mindig lehetséges, illetve védett természeti területen nem is mindenhol engedélyezett a használatuk. Például a földön fészkelő madarak sincsenek mindig biztonságban, az életüket veszélyeztetheti vagy a nyugalmukat sértheti, ha fűkaszával elkezdenek dolgozni egy adott területen.
Rácz András úgy fogalmazott, a legelő állatok jelenléte „sokkal kíméletesebb” ezeken a területeken. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti parkokban nagyon fontos tevékenység az élővilág jövője szempontjából a génmegőrzés. Mint mondta, egyes régi, őshonos magyar állatfajták azért „koptak ki” a hagyományos állattartásból, mert kevésbé jövedelmező a tenyésztésük, nevelésük.
Ezeknek az állatoknak a hús-csont aránya kedvezőtlenebb, mint az intenzív fajtáké, ezért a tartásuk a modern világban kevésbé kifizetődő. Emiatt a nemzeti parkok igazgatóságaira hárul az a szerep, hogy ezeknek az állatoknak a ritka és értékes genetikai állományát megőrizzék.
A Tapolcai-medencében, a Sásdi-réten és a Fekete-hegyen - konkrétan a Kornyi-tavi és a Salföldi majorban -, valamint Kisapáti határában összesen 822 hektáron újítanak fel állattartó épületeket, vásárolnak mezőgazdasági gépeket és természetvédelmi felszereléseket, illetve utakat tesznek rendbe Rácz András tájékoztatása szerint. Az új gépparkkal és infrastruktúrával a gyepterületek természetvédelmi célú kezelése - legeltetés, kaszálás, inváziós fajok visszaszorítása - hatékonyabbá és kíméletesebbé válik, miközben csökken a környezetterhelés és a működési költség.
A projekt hatása évtizedekre meghatározza a térség természetvédelmi állapotát és a helyi közösségek életminőségét. Az Agrárminisztérium szerint a fejlesztés sikeréhez elengedhetetlen a helyi lakosság, önkormányzat, civil szervezetek együttműködése és támogatása. Ez a projekt nemcsak a természetvédelmi kezelés korszerűsítését, hanem a helyiek életlehetőségeinek javítását is szolgálja, miközben példát mutat arra, hogyan lehet a természetvédelmi szempontokat a legmodernebb eszközökkel és módszerekkel érvényesíteni.
