Az erdei fülesbaglyok különleges viselkedése, hogy a téli időszakban csapatosan keresik fel a települések belterületeit. Egy-egy ilyen telelőhelyen többnyire néhány vagy néhány tucat egyed látható, de Magyarország bagoly „fővárosában”, Túrkevén, illetve a szomszédos Kisújszálláson a telelő erdei fülesbaglyok összesített létszáma egyes években akár az ezer példányt is meghaladhatja!

A jelenség hátterében az érintett települések környékének gazdag zsákmányállat-kínálata (egér- és pocokfajok) áll. A baglyok pedig valószínűleg azért választják a zavartság miatt látszólag kedvezőtlenebb belterületi fenyőket, tujákat nappali pihenőhelyül, mert a településeken ezekből általában több van, mint a szántókon, gyepeken; illetve a lakott területekről hiányoznak azok a nagyobb testű ragadozó madarak, melyek veszélyt jelentenének a bagolysokaságra. Utóbbi lehet az oka annak, hogy gyakran nem örökzöldeken, hanem ilyenkor teljesen kopasz lombhullató fák ágain nappaloznak. A baglyok jelenléte természetesen semmiféle fizikai veszélyt nem jelent az emberekre, a társ- és háziállatokra! A fák alatt jelentkező ürülék- és köpetpotyogás (felöklendezett, emészthetetlen szőr és csont „gombóc”) az általános higiénés szabályok betartása mellett nem hordoz fertőzéskockázatot.

A telelő baglyok lakossági felmérése hármas célt szolgál. Egyrészt a lakosság tájékoztatásával a madarak és telelőhelyeik védelme, hogy ne zavarják el teljesen értelmetlenül (és törvénytelenül) ezeket az ártalmatlan, ugyanakkor rendkívül hasznos baglyokat, akár a fákat is kivágva (!) alóluk. Másrészt az adatközlők szélesebb köre sokkal pontosabb országos adatokat szolgáltat a jelenség területi eloszlásáról és nagyságrendjéről, mintha a felmérést csak hivatásos szakemberek végeznék. Harmadrészt arra buzdítja az embereket, felnőtteket és fiatalokat egyaránt, hogy még több időt a szabadban töltve természetvédelmi szempontból is hasznos önkéntes munkát végezve közösen tegyünk hazánk gazdag madárvilágának védelme érdekében.