Azt hiszi, mindent tud a sertéshizlalásról? Korántsem!

Az afrikai sertéspestis hazai diagnosztizálása után fontos partnerekről kellett lemondanunk, hiszen exportunk egyharmada a távol-keleti piacokra irányult. Uniós szinten pedig a kivitel több mint fele ezt a régiót célozza meg - sorolta Marczin Zsolt, a 26 milliárdos forgalmú Alföldi Sertés Szövetkezet ügyvezetője. Csak a mangalicatartók kaptak kormányzati segítséget a veszteségeik csökkentésére, a többi sertéstartónak önállóan kell megtalálnia a boldogulás útját.

Zavaros piac új partnerekkel

Időközben Kínában is kitört a járvány, ami reményt ad Európának arra, hogy a behozatali tilalmat csak egy-egy régióra korlátozzák a jövőben. A távol-keleti óriásnál található a világ sertésállományának 45 százaléka, de most akár az állatok 20 százalékát is elveszíthetik a sertéspestist kísérő kivágások miatt. Ez elméletileg helyzetbe hozza az európai, különösen a német exportőröket. Kína és az USA vámháborúja szintén az uniós hídfőállásokat erősíti. A kérdés csak az, mikor diagnosztizálják a járványt Németországban? Ez egy csapásra bedöntené az európai piacot. A bizonytalanság a magyar vágóhidak, feldolgozók oldalán is érzékelhető. Normál menetrend szerint ilyenkor már tárgyalnia kellene a feleknek a jövő évi átvételi árakról, ám most először a német árszint sem tűnik megbízható viszonyítási pontnak.

Románia felé fordultak a sertésexportőrök

Keleti szomszédunkban csak lassan csitul a járvány, igencsak rászorulnak most a magyar sertésekre. Élősertés-exportunk 73 százalékkal, a húsexportunk 14  százalékkal emelkedett Romániába. Maga az Alföldi Sertés megháromszorozta ide irányuló kivitelét. A forgalmazók mégsem boldogok: a román piac ugyanis korántsem olyan "fizetős", mint a japán, a kínai, vagy a szingapúri. Idén rengeteg hús landolt a fagyasztókban, és a kedvezőbb piaci helyeztre vár.

 - magyaráz az éves szinte 700 ezer sertést forgalmazó Alföldi Sertés vezetője, Marczin Zsolt. A jövőt illető kilátások sem túl rózsásak: Kína hamarosan önellátó lehet sertéshúsból, ha mégsem, akkor a már azzá vált Oroszországhoz fordulhat a szükséges mennyiségért. Az egyre feszültebb piaci helyzetben csak azoknak van esélyük, akik a termelés minden apró mozzatára ügyelnek, és a kiindulási alapjaik is jók.

Precíz állattartás

A Bold Agro Kft. oldaláról dr. Szabó Viktor ügyvezető és munkatársai magyarázták el, hogy a legnagyobb precizitás mellett is mennyire nehéz egy kiváló genetikát kiszolgálni. A céljuk az volt, hogy egyetlen koca alól egyetlen év alatt  négy tonna élősúlyt értékesítsenek. Ez azt jelentené, hogy egy kocától 33,3 hízót tudnak vágóra küldeni 120 kilogrammos élősúllyal. A magasra tett lécet egyelőre nem is tudták megugrani, és ennek oka éppen a túl jól fialó DanBred volt, amelyik "túlteljesítette a tervet", és helyhiányba kerültek a fiaztatóban. Az egy kilósnál kisebb malacok dajkásítása, nevelése és kiegészítő tejpótlása extrém odafigyelést igényelt. Az elhullást nem sikerült 10 százalék alatt tartani. Az előnevelt malacok azután szélsebesen fejlődtek, a hizlaldában már 931 grammos napi gyarapodást produkáltak és 84 nap alatt elérték a 107,7 kilogrammot, miközben az elhullás 2,3 százalék volt. A takarmány-felhasználásuk testkilónként mindössze 2,3 kilogramm volt, ami hihetetlenül jónak számít.

A céljaikról nem mondtak le, mert fenn akarnak maradni a világ élvonalát jelentő dán TOP25 vállalkozás listáján. A sikert a dánok szerint a következők határozzák meg:

• 30 százalékban a genetika
• 30 százalékban a technológia
• 30 százalékban a menedzsment
• 10 százalékban a szerencse (ár)

Ezer kocára vetítve ezek megteremtése leginkább a technológiát tekintve költséges: 2,2 milliárd forintot is felemészthet. Ehhez viszonyítva a megfelelő genetika biztosítása már csak "aprópénznek" számít a maga 100 millió forintos nagyságrendjével. Az emberek képzésére pedig 10 millió forintot érdemes fordítani Szabó Viktor szerint.

 - hívta fel a figyelmet az ügyvezető. A fiatal szakember a jövőt illetően optimista. Mint rámutatott, a dánokhoz képest is vannak előnyeink. Van elegendő szántónk, ahol a gazdaságok megtermelhetik saját takarmányukat és elhelyezhetik a hígtrágyát. Utóbbi annyira kényes kérdés Nyugat-Európában, hogy a hizlalást már nem is vállalják, inkább "kiszervezik" Kelet-Európába. A kocák tartása során is arra törekednek, hogy megtalálják azt a minimális ivóvízmennyiséget, ami mellett a tejtermelésük és malacnevelő képességük nem romlik, de a kibocsájtott hígtrágya mennyisége még kezelhető.

Amit mérünk, az javul

A fentiek alapján is érzékelhető, hogy grammokon és filléreken múlik a siker. A kezelhető adatok rögzítése Bessenyei István, az UBM Feed Kft. sertés üzletágának vezetője szerint alapvető, ha meg akarjuk találni a választ arra, hogy

• megfelelő-e a telepítési sűrűség,
  
• jó összetételű-e a takarmány,
• ideális-e az etetési fázisok száma,
• jó súlyban értékesítünk-e, és sorolhatnánk tovább.

Rögtön felvetődik a kérdés, hogy nem okoz-e extra idő- és energiabefektetést az adatok gyűjtése, és van-e, aki aztán ezeket értelmezni is tudja? Bessenyi István szerint a szükséges számok nagy részét már egyébként is rögzítik a vállalkozások, illetve megkapják a vágóhidaktól. A napi takarmányfogyasztás, a betelepítés időpontja, az állatok súlya vagy színhús aránya ismert paraméterek minden gazdaságban, ezeket lehet tovább pontosítani és menetrendszerűen rögzíteni. Ezután már csak egy okos szoftverre és egy jó szaktanácsadóra van szükség ahhoz, hogy kialakíthassuk az ideális technológiát.

Folyamatos alkalmazkodás

Nincs persze mindenkire egyformán érvényes recept, sőt, egy gazdaságon belül is folyamatos kiigazításokra van szükség aszerint, hogy mire érdemes optimalizálnunk a termelést. Dönthetünk úgy, hogy a húsminőségi mutatókat igazítjuk a vágóhíd bónusz-malusz rendszeréhez, vagy a költségeinket minimalizáljuk a megkívánt átvételi súly mellett, esetleg megcélozhatunk egy elvárt értékesítési időpontot, vagy javíthatunk a fajlagos mutatóinkon. Természetesen ha egy ponton belenyúlunk a rendszerbe, az az összes többi tényezőre is hatással lesz. Hogy milyen mértékben, azt már helyettünk számolják végig az okos programok.

 - állítja Bessenyi István. Ez óriási előny a versenytársakkal és remek tárgyalási pozíció a vágóhidakkal szemben, hiszen az üzemek 5 százaléka sem képes ennyire pontosan ütemezni a vágósertések leadását. Az általa használt adatgyűjtő és elemző szoftverek gyors alkalmazkodást tesznek lehetővé a takarmányárak vagy a környezeti faktorok megváltozása esetén is. Tapasztalatból mondja: csak a receptúra módosításával sertésenként 2000 forint megtakarítást lehet elérni a hizlalás  során.

Hermetikus és állandó rendszer

A program "előrejelzései" persze csak akkor válnak be, ha időközben nem tör ki egy hasmenés az állatok között, nem mond fel a legjobb emberünk a fiaztatóban, vagy nem dől be a piac - hogy egyéb vis maiorokat ne is említsünk. Az állandósághoz magas szintű biobiztonságra és minden paraméterre ügyelni kell. Egy példa: ha a szoptató koca ivóvízének hőmérsékletét 22-ről 15 fokra tudjuk hűteni, akkor az 40 százalékkal emeli a takarmányfelvételt, 20 százalékkal a vízfogyasztást és 11 százalékkal az elérhető alomsúlyt. Egy zárt és folyamatosan nyomon követett rendszerben minimálisra csökkenthetőek a stresszfaktorok, miközben a kormányt végig a kezünkben tartjuk. "Adatok nélkül termelni olyan, mint vakon vezetni" - foglalta össze a lényeget Bessenyei István. És hogy a kisebb gazdaságokat se keserítse el, hozzáteszi: ha tudjuk, hogy mivel dolgozunk és a mi cél, akkor mindig minden helyzetre van megoldás.