2025-ben Magyarország olyan, elsősorban a külföldi kereskedőket érintő nemzeti szabályokat vezetett be, amelyek egyes élelmiszerek esetében (42/2025. (III. 11.) Korm. rendelet) legfeljebb 10%-os, egyes drogériai termékek esetében (93/2025. (V. 8.) Korm. rendelet) pedig legfeljebb 15%-os mértékű árrést engedélyeznek. Az említett szabályok azt is előírják a kereskedők számára, hogy továbbra is ugyanabban a mennyiségben forgalmazzák az érintett termékeket, mint az árréskorlátozás bevezetése előtt - írja közleményében az Európai Bizottság.
A kereskedelemben a termékek beszerzési árán felül számos költség merül fel, beleértve a személyzettel kapcsolatos kiadásokat, valamint a szállítási, tárolási és a létesítményekkel kapcsolatos költségeket, amelyek az élelmiszer-kiskereskedelem esetében 30%-os, a gyógyszer-kiskereskedelem esetében pedig 35%-os átlagos árrést jelentenek, míg a haszonkulcs sokkal alacsonyabb, 3–4%-os. Annak együttes hatása, hogy rögzítették az árrések maximális mértékét és arra kötelezték a kereskedőket, hogy az érintett termékekből továbbra is ugyanolyan mennyiséget értékesítsenek, veszteséget okoz a piacon már jelen lévő gazdasági szereplőknek, az ilyen gazdasági tevékenységek megkezdésére kész új piaci szereplőket pedig eltántorítja a magyar piacra való belépéstől.
A magyar hatóságok eredetileg ideiglenes jelleggel vezették be az intézkedéseket, de több alkalommal meghosszabbították a kormányrendeletek hatályát, mielőtt a szóban forgó szabályokat 2026 májusában állandó jogszabályba (a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénybe) ültették volna át. Magyarország tévesen állítja, hogy a beszerzési ár és az értékesítési ár közötti különbség megegyezik az érintett vállalkozások nyereségével, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a vállalkozásoknak jelentős egyéb költségeik is vannak, például személyzeti, ingatlan- és adóköltségeik.
A magyar intézkedések olyan diszkriminatív és aránytalan követelményeket támaszthatnak, amelyek sértik a szolgáltatási irányelvet, és akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá teszik az EUMSZ 49. cikkében biztosított letelepedés szabadságának gyakorlását az uniós polgárok számára. A Bizottság úgy véli, hogy az említett szabályok hátrányosan érintik a gazdasági szereplőket az ágazatban folytatott tevékenységekhez való hozzáférés és azok gyakorlása terén, ezáltal sértik a szolgáltatási irányelvben és az EUMSZ 49. cikkében foglalt, a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályokat. A szolgáltatási irányelv (a 2006/123/EK irányelv) és a letelepedés szabadsága értelmében, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49. cikke rögzít, a hatóságoknak egyenlő és megkülönböztetéstől mentes bánásmódot kell garantálniuk a gazdasági szereplőkkel szemben, és tartózkodniuk kell a gazdasági tevékenységek korlátozásától, kivéve, ha azt közérdekű célok indokolják.
Az egyik bírósági eljárás (INFR(2025)2052) az egyes élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi értékesítésére bevezetett korlátozások tárgyában indult. A másik ügy (INFR(2025)2102) az egyes nem élelmiszer jellegű termékek drogériaüzletekben történő értékesítésére vonatkozó, hasonló korlátozásokat kifogásolja. A Bizottság első lépésként 2025 júniusában felszólító leveleket, majd 2025 decemberében indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak. Mivel a Bizottság úgy véli, hogy Magyarország továbbra is megsérti az uniós szabályokat, úgy határozott, hogy az ügyeket az EUB elé terjeszti.
