A farkas védelmének kérdése az elmúlt időszakban éles vitát váltott ki Európában. Miközben a nagyragadozó több országban évtizedek után ismét megjelent, egyes gazdálkodói és vadászati érdekcsoportok a védettség enyhítését szorgalmazták. A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke, Kun Zoltán és alelnöke, Horányi Tibor szerint azonban a farkas európai szintű védelmi helyzetének romlását nem támasztják alá megfelelő tudományos bizonyítékok. A vita végül jogi útra is terelődött.
Most lehull a lepel: valóban veszélyt jelentenek a Magyarországon élő farkasok?
A farkas védelme nem jelentett teljes vadászati tilalmat
A szakértők szerint fontos tisztázni egy gyakori félreértést: a farkas kiemelt uniós védelme soha nem jelentette azt, hogy semmilyen körülmények között nem lehetett volna egyedeket elejteni. Az uniós élőhelyvédelmi szabályozás a farkast kiemelten védett fajként kezeli, ugyanakkor bizonyos kivételes esetekben lehetőséget biztosít úgynevezett derogációra, vagyis a szabályoktól való eltérésre. Ehhez azonban meghatározott feltételeknek kell megfelelni, és az eltérés nem jelenthet általános, korlátlan vadászhatóságot.
A farkas európai helyzete ráadásul korántsem egységes. A kontinensen több, egymástól részben elkülönülő állomány él, amelyek eltérő természetvédelmi helyzetben vannak. A szakértők különösen érzékenynek tartják például a skandináv állományt, ahol a genetikai sokféleség problémái is felmerülnek. A farkas védelme nem kizárólag uniós kérdés: a faj a Berni Egyezmény rendszerében is kiemelt védelem alatt állt, így a mostani jogi folyamatnak nemzetközi jogi előzményei is vannak.
Rémhír terjed a magyar városban a farkasokról: ez lenne az igazság?
Gazdálkodói nyomásból uniós szintű döntés
A védettség enyhítését régóta szorgalmazzák bizonyos gazdálkodói és vadászati csoportok. A szakértők szerint azonban az állattartók és a vadászok érdekei nem minden esetben esnek egybe. Az állattartók egyik legfontosabb problémája a haszonállatok elpusztítása.
Erre az Európai Unióban már korábban is léteztek kompenzációs és megelőzést támogató programok. A károk bizonyos esetekben megtéríthetők, és támogatás igényelhető olyan megelőző intézkedésekre is, mint a villanypásztorok vagy a megfelelő őrzőkutyák alkalmazása.
A szakértők szerint ezekkel a lehetőségekkel azonban nem mindenhol élnek megfelelően. Ennek oka lehet az információhiány, illetve az is, hogy a tagállamok nem minden esetben kommunikálják megfelelően a rendelkezésre álló támogatásokat. A másik oldalon azok a vadászati érdekek jelennek meg, amelyek a farkast a vadállomány konkurensének tekintik. Különösen a skandináv térségben jelentős az ilyen jellegű konfliktus, ahol a vadászok egy része azért szeretné csökkenteni a farkasállományt, mert az ragadozóként hatással van a vadászható nagyvadfajokra.
Malacexport és állatjólét: ki fizeti meg a dán zöldátállás árát?
Két jogi eljárásban támadják a döntést
A természetvédő szervezetek ezért több jogi eljárásban is felléptek. A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége (NTVÉSZ) egy olasz partnerrel, valamint más európai civil szervezetekkel együtt csatlakozott a kezdeményezéshez. Az egyik jogi érvelés szerint az Európai Bizottság nem járt el megfelelően, amikor a farkas védettségi szintjének csökkentését kezdeményezte a Berni Egyezményben. A szakértők álláspontja szerint ehhez olyan uniós döntésre lett volna szükség, amely mögött a tagállamok egységes álláspontja áll.
A másik kereset ennél is alapvetőbb kérdést vet fel: vajon rendelkezésre állt-e megfelelő tudományos bizonyíték a farkas európai szintű természetvédelmi helyzetének megítéléséhez. A szakértők, mint mondták nem elegendő az, hogy egyes európai régiókban növekszik a farkasok száma. Azt kellene bizonyítani, hogy a kontinens különböző állományai összességében elérték azt a természetvédelmi állapotot, amely indokolttá teszi a védelem enyhítését.
Különösen problémásnak tartják, hogy Európában nincs mindenhol egységes farkasmonitoring. Az egyes országok, illetve egyes országokon belüli régiók eltérő módszerekkel gyűjthetik az adatokat. Ez megnehezíti annak megállapítását, hogy valójában milyen állapotban van a teljes európai farkaspopuláció. A szakértők szerint ráadásul a Bizottság által felkért külső szakértői vizsgálat sem támasztotta egyértelműen alá, hogy a farkas természetvédelmi státusza megfelelő lenne.
Mutáció a halálzónában? Döbbenetes felfedezést tettek a csernobili farkasokról
Az Európai Bíróság befogadta a keresetet
A jogi eljárás szempontjából fontos eredmény, hogy az Európai Bíróság befogadta a keresetet. A két kapcsolódó ügyet később egyesítették, és a bíróság elismerte, hogy a civil szervezeteknek van jogalapjuk az ügyben fellépni. A szakértők szerint ez önmagában is jelentős eredmény, hiszen korábban még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán megáll-e a kereset jogi érvelése.
Nem minden nagy nemzetközi természetvédelmi szervezet vállalta ugyanis a jogi eljárást. A kezdeményezők szerint több nagy NGO úgy ítélte meg, hogy a jogi érvelés nem állna meg a bíróság előtt, ezért inkább kommunikációs eszközökkel próbáltak fellépni a védettség enyhítése ellen. A kisebb szervezetek viszont vállalták a kockázatot, és úgy ítélték meg, hogy érdemes bíróság elé vinni az ügyet.
A cél ezért nem kizárólag a farkas védelmének megőrzése. A kérdés az is, hogy születhet-e olyan uniós döntés, amely egy kötelező természetvédelmi szabály gyengítését tudományosan és jogilag kellően megalapozott indok nélkül teszi lehetővé. Ha igen, az a szakértők szerint veszélyes precedenst teremthet.
Akkora a baj, hogy itt sokan inkább a vágóhídra küldik az állatokat
A farkas után más fajok is jöhetnek?
A szakértők attól tartanak, hogy a farkas esete egy nagyobb folyamat első lépése lehet. Az Európai Unióban ugyanis az elmúlt időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a versenyképesség és az úgynevezett egyszerűsítési agenda. Ennek részeként több környezet- és természetvédelmi szabályozás felülvizsgálata is napirenden van.
Ezért különösen fontos, mi történik a farkas ügyében. Ha ugyanis egy faj védettségi szintjét úgy lehet csökkenteni, hogy a döntés mögött nem áll megfelelő tudományos bizonyíték vagy megfelelő jogi eljárás, akkor később más fajok esetében is megnyílhat ugyanez a lehetőség. A farkas így egyfajta tesztesetté válhat: nemcsak az állat jövőjéről, hanem az európai természetvédelmi szabályozás működéséről is szól a vita. Ha a farkasnál sikerül úgy átlépni a jogi és tudományos garanciákon, hogy annak nem lesz következménye, később más fajok védelmének gyengítése előtt is könnyebb lehet megnyitni az utat.
Hihetetlen, mik ólálkodnak a magyar erdőkben: így leplezték le őket
A farkas ökológiai szerepe jóval összetettebb
A farkassal kapcsolatos közbeszédben jellemzően a konfliktusok és a károk kerülnek előtérbe, miközben a faj ökológiai szerepéről jóval kevesebb szó esik. A farkas csúcsragadozóként képes befolyásolni a zsákmányállatok állományát és viselkedését, ennek pedig más fajokra, sőt bizonyos gazdasági folyamatokra is lehet hatása.
A lapunknak nyilatkozó szakemberek egy magyar magánerdő-gazdálkodó példáját is említették, aki szerint a farkas jelenléte miatt kevesebb nagyvadkárral kell számolnia, így az erdőfelújítás költségei is mérséklődhetnek. A nagyvad ugyanis komoly károkat okozhat a fiatal erdőkben, és ahol magas a vadállomány, ott az erdőgazdálkodóknak jelentős összegeket kell fordítaniuk a védelemre.
Más kutatások a közúti vadelütések számának csökkenésével is összefüggést találtak olyan területeken, ahol megjelent a farkas. A ragadozó jelenléte ugyanis megváltoztathatja a zsákmányállatok mozgását és viselkedését. A szakértők szerint a farkas más fajok állományát is befolyásolhatja, így például az aranysakálét is, amelynek magyarországi állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen megerősödött.
Életveszélyes hal lepte el a népszerű üdülőhelyet: résen kell lenni
Nem minden farkas-konfliktus a farkas hibája
A farkassal kapcsolatos konfliktusok egy részénél nem magát az állatot, hanem az emberi viselkedést is meg kell vizsgálni. Ha például egy farkast rendszeresen etetnek, hozzászokhat az ember közelségéhez, és megváltozhat a természetes viselkedése. Ilyen esetekben a konfliktus nem feltétlenül a faj természetes viselkedéséből következik.
Ugyanez igaz a haszonállatok védelmére is: megfelelő megelőző intézkedésekkel a konfliktusok jelentős része kezelhető lehet. A szakértők szerint az állattartók és a farkasok együttélése nem feltétlenül jelent megoldhatatlan problémát, különösen ott, ahol a gazdálkodók hosszabb ideje együtt élnek a nagyragadozóval, és kialakultak a megfelelő védekezési módszerek.
A farkas emberre jelentett veszélyét ugyanakkor a gyakran aránytalanul nagyra értékelik. Európában a farkasokhoz köthető halálos emberi támadások rendkívül ritkák, miközben más állatok, például kutyák vagy akár szarvasmarhák okozta balesetek jóval kevésbé kerülnek a közbeszéd középpontjába.
Közel a ketreces tyúktartás vége? Változást sürgetnek a baromfiiparban
Stratégiai eszköz a jog
A magyar civil szervezet számára a farkas ügye egy szélesebb stratégia része. A szervezet kifejezetten stratégiai eszközként tekint a jogra: ha egy környezetvédelmi ügyben úgy látják, hogy a meglévő szabályokat nem megfelelően alkalmazzák, akkor nem feltétlenül új jogszabályt szeretnének, hanem először a meglévő jogi kereteket próbálják érvényesíteni. Hasonló eljárások indultak más környezetvédelmi ügyekben is, köztük vízügyi, erdővédelmi és ipari beruházásokhoz kapcsolódó ügyekben.
A farkas ügye azonban azért különösen jelentős, mert itt nem egyetlen beruházás vagy egyetlen tagállami döntés áll a középpontban. A kérdés az, hogy az Európai Unió saját természetvédelmi szabályainak gyengítésénél mennyire tartja magát a tudományos bizonyítékokhoz és a jogi eljárásokhoz.
Zöld utat adtak a fegyveres ritkításnak: tömeges kilövések jöhetnek itt
A bírósági folyamat várhatóan hosszú lesz, hiszen az Európai Bíróság előtt az ilyen ügyek évekig is eltarthatnak. A két ügy egyesítése és a keresetek befogadása azonban már most fontos visszajelzés a kezdeményezők számára: a civil szervezeteknek van lehetőségük arra, hogy ilyen ügyekben jogi úton is megkérdőjelezzék az uniós döntéseket.
A végső kérdés tehát nem csupán az, hogy meddig védjük a farkast. Hanem az is, hogy milyen feltételekkel lehet egyáltalán gyengíteni egy természetvédelmi szabályt az Európai Unióban, és ki mondja ki, hogy ehhez valóban elegendőek-e a bizonyítékok.
