Csufit az első pofon Inytől érte. A rókaasszony fiaiért harcolt, és bár Csufi halálos szorítással gyűrte maga alá, Iny belémart, mint a tűz, és Csufi görbe lábát nyomorékká rágta. Kag pedig – aki hatalmas róka volt – a nyakát fogta át, és húzta le asszonyáról, de fogai, azok a híres rókafogak, összezárultak Csufi tarkójában, ki azonnal elengedte Inyt, és sivalkodva kiabált segítségért.

- ezekkel a szavakkal írja le Fekete István talán legnépszerűbb regénye, a Vuk a kotorékvadászatot, kifejezetten naturalista jelleggel, bemutatva annak véres folyamatát. Fekete István, aki maga is szenvedélyes horgász és vadász volt, pontosan ismerte az eljárást, amely most a vadászati szabályozás központi kérdésévé vált.

A módszer lényege, hogy speciálisan kiképzett, kistermetű kutyákkal - jellemzően tacskókkal, jagd- vagy foxterrierekkel, esetleg ezek keverékeivel - kutatják fel a föld alatt rejtőző rókákat és borzokat, majd kiűzik vagy helyben elpusztítják őket.

Az ilyen kutyákkal szemben a legfontosabb elvárások között szerepel a gyorsaság, a fordulékonyság, a halált megvető bátorság és aggresszivitás.

A vadászok szerint az eljárás elengedhetetlen a jól alkalmazkodó, stabil vagy helyenként növekvő vörösróka-állomány kordában tartásához. A ragadozók túlzott elszaporodása ugyanis megtizedelheti a mezei nyulakat és a fácánokat, emellett a földön fészkelő, sokszor fokozottan védett madárfajok költését is veszélyezteti.

A vadászok hangsúlyozzák, hogy ez egy célzott eszköz, amelyet ott vetnek be, ahol a természetvédelmi vagy vadgazdálkodási érdekek megkívánják, és más módszerek már nem vezetnek eredményre. Különösen a szaporodási időszakban jellemző, hogy a föld alatti kotorékokban tartózkodó ragadozókat kizárólag kutyákkal lehet elérni.

Kíméletesebb módszereket követelnek az állatvédők

Az állatvédő szervezetek ugyanakkor határozottan ellenzik ezt a gyakorlatot. Rámutatnak arra, hogy a szűk járatokban zajló üldözés és a fizikai összecsapás a vad és a kutya számára egyaránt óriási stresszt, valamint komoly sérülésveszélyt jelent.

Szintén heves vitákat vált ki a kotorékkutyák kiképzése, amelyhez időnként élő rókát vagy borzot használnak fel mesterséges kotorékokban.

Bár a vadászok szerint a biztonságos és szakszerű munkához elengedhetetlen ez a fajta felkészítés, az állatvédők szerint a gyakorlat indokolatlan szenvedést okoz a vadállatoknak. Emiatt több európai országban már szigorították vagy betiltották ezt a módszert, az állatvédők pedig a modern elvárásoknak megfelelő, kíméletesebb állományszabályozási megoldásokat sürgetnek.

Magyarországon a kotorékvadászat teljesen legális, ám szabályozása és létjogosultsága folyamatos viták tárgyát képezi. A szembenálló felek abban többnyire egyetértenek, hogy a ragadozók állományát kezelni kell, a konfliktus forrása sokkal inkább az, hogy a 21. századi vadgazdálkodásban mekkora teret kaphat egy ilyen komoly állatvédelmi aggályokat felvető módszer.

A minisztérium egyeztetne a tiltásról

Lényegében ezzel érvelt a napokban Gajdos László élő környezetért felelős miniszter is, aki kegyetlen és idejétmúlt vadászati módszerként beszélt az eljárásról. Az Agrárszektor érdeklődésére a szaktárca úgy nyilatkozott:

Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium az állatok védelme érdekében indítványozza a kotorékvadászat betiltását, mert elfogadhatatlannak tartjuk a kotorékozással járó állatkínzást, hiszen a föld alatti küzdelem során mind a vadon élő állatok, mind a vadászkutyák súlyos sérüléseket szenvednek. A minisztérium az intézkedés részleteiről egyeztetést kezdeményezett az érintett társtárcákkal és szakmai szervezetekkel, többek között az Országos Magyar Vadászkamarával.

Hangulatkeltés helyett mérlegelés

A kotorékvadászat tervezett betiltása élénk vitát váltott ki a vadászok, természetvédők és állatvédők körében. Megyery Csaba állatorvos és igazságügyi szakértő szerint a kérdés jóval összetettebb annál, mint hogy pusztán állatvédelmi vagy vadászati oldalról lehessen megítélni. Úgy véli, a rókaállomány szabályozása természetvédelmi szempontból továbbra is indokolt, ugyanakkor a jelenleg alkalmazott módszerek etikai megítélése már korántsem ennyire egyértelmű. Mint fogalmazott, fontos elkerülni a hangulatkeltő kifejezések használatát, és inkább a szakmai tények mentén kellene megvitatni a kérdést.

A szakértő hangsúlyozta, hogy jogi értelemben a kotorékvadászat nem minősül állatkínzásnak, mivel a jelenleg hatályos vadászati törvény engedélyezi ezt a vadászati módot. Ettől függetlenül erkölcsi és etikai szempontból már indokolt lehet a módszer felülvizsgálata.

Megyery úgy véli, helyesebb a „kegyetlenség” kifejezést használni, mint az „állatkínzás” szót, amely szerinte inkább indulatokat gerjeszt - és egyébként büntetőjogi kategória -, mintsem elősegíti a szakmai párbeszédet. Hozzátette, a kotorékvadászat során nemcsak a rókát, hanem a munkát végző kotorékebet is sérülésveszély fenyegeti, ezért állatvédelmi szempontból mindkét állat jólétét figyelembe kell venni. A szakember szerint ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a vörös róka természetvédelmi szerepét sem:

Az opportunista ragadozó rendkívül alkalmazkodó, táplálékát több száz állatfaj alkotja, köztük számos védett madár és más veszélyeztetett faj is. Emiatt a rókaállomány szabályozása továbbra is szükséges, ezt pedig számos természetvédelmi szakember és állatvédő szervezet is elismeri. Magyarországon évente mintegy 80-90 ezer róka elejtése szükséges ahhoz, hogy az állomány kezelhető szinten maradjon. Ezért úgy gondolom, hogy a kérdés nem az, szükség van-e gyérítésre, hanem az, hogy milyen módszerrel történjen az a lehető legkisebb állatjóléti kockázat mellett.

A kotorékvadászat esetleges megszüntetésével kapcsolatban a szakértő úgy fogalmazott, jelenleg nem látszik egyértelmű alternatíva, amely ugyanolyan hatékony lenne az állomány szabályozásában:

Ha ezt a vadászati módot egyik napról a másikra betiltják anélkül, hogy megfelelő alternatívát vezetnének be, az újabb problémákat idézhet elő. A rókaállomány szabályozása nemcsak természetvédelmi, hanem közegészségügyi szempontból is fontos. Az a cél, hogy a rókák természetes élőhelyükön élhessenek, ugyanakkor jelenlétük ne jelentsen kockázatot az emberekre és a lakott területekre.

A vadásztársadalom maga is megosztott a kérdésben, hiszen vannak, akik teljes betiltását támogatják, mások bizonyos időszakokra korlátoznák az alkalmazását. Megyery Csaba szerint a döntés hosszú távú következményeit csak akkor lehet felelősen megítélni, ha arra is választ adunk, miként biztosítható a jövőben a rókaállomány megfelelő kezelése. A szakember kiemelte:

A kotorékvadászat kérdése tehát nem fekete-fehér. Egyszerre érinti az állatvédelmet, a természetvédelmet, a vadgazdálkodást és a társadalmat is, ezért csak akkor születhet jó döntés, ha az érintett szakmák képviselői közösen, érzelmek helyett szakmai érvek mentén keresik a megoldást. Nem elég egyetlen egyed sorsát nézni, a teljes ökológiai rendszert kell figyelembe venni.

Vadászok: tiltás helyett szabályozást

Vaszkó Elek vadász, vadászkutya vezető és vadászkutyás teljesítménybíró szerint a kotorékvadászat tévesen él az állatviadalok szinonimájaként a köztudatban, hiszen a valóságban egy szigorúan szabályozott, szelektív vadgazdálkodási módszerről van szó.

A szakember a tervezett betiltás helyett a szabályozás szigorítását és speciális vizsgák bevezetését sürgeti, miközben hangsúlyozza a tevékenység elengedhetetlen természetvédelmi szerepét.

Mint elmondta, a kotorékvadászat célja nem az, hogy a vadászkutya megküzdjön a rókával vagy a borzzal, hanem kizárólag a vad felkutatása és kiugrasztása. Egy jól kiképzett eb esetében a sérülés kockázata elhanyagolható. A vadásznak sem érdeke a kutya sérülése, hiszen hosszú távon számít a munkájára, így a szakemberek minden esetben a felesleges fizikai kontaktus elkerülésére törekednek.

Felkészült, felelős vadászok kellenének

Ez a módszer különösen ott indokolt, ahol a ragadozók veszélyeztetik az apróvadakat vagy a védett madarakat, például a hortobágyi túzokállományt.

A kotorékvadászat sokkal biztonságos és célzott megoldást jelent, amelynek hiányában újra visszatérhet az illegális mérgezés is – figyelmeztetett Vaszkó Elek. Ez ráadásul nem kellően szelektív, így más, nem célzott fajok is áldozatul eshetnek, miközben a kutyás vadászat kizárólag a gyéríteni kívánt egyedekre irányul.

A szakember úgy véli, hogy a tevékenység társadalmi megítélését a felkészületlen, szabályszegő kutyatartók és vadászok rontották le.

A teljes tiltás helyett azonban a szabályozás szigorításában látja a kiutat, és egy speciális vizsgarendszer bevezetését javasolja. Ez garantálná, hogy a jövőben kizárólag megfelelő képesítéssel rendelkező vadászok vezethessenek kotorékkutyát.

Bár a kotorékvadászat esetleges betiltásáról már megkezdődtek a szakmai egyeztetések a minisztérium, a vadászati ágazat képviselői, valamint a természet- és állatvédő szervezetek között, Vaszkó Elek kompromisszumos megoldást látna célravezetőnek. Olyan szabályozást javasol, amely szem előtt tartja az állatvédelmi szempontokat, de továbbra is biztosítja a kotorékvadászat lehetőségét azokon a területeken, ahol ezt a természetvédelem és a ragadozóállomány hatékony szabályozása szükségessé teszi.

Nem csak vadászati, hanem állatvédelmi kérdés is

A kotorékvadászat korlátozása vagy megszüntetése állatvédelmi, egyedvédelmi szempontból határozottan támogatható

– mondta el az Agrárszektornak Vetter Szilvia, az Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központ központvezetője. Hozzátette: az „ördög” azonban a részletekben rejlik: a jogszabályt pontosan, végrehajthatóan és valamennyi érintett szakmai szempont figyelembevételével kell megfogalmazni. A kérdésnek vadgazdálkodási, természetvédelmi, állatvédelmi, állatorvosi, járványtani és gazdasági vonatkozásai egyaránt vannak.

A szakértő hozzátette: egyre erősebb a magyar társadalom állatvédelem iránti érzékenysége. Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központjának közel egymillió online interakciót feldolgozó netnográfiai kutatása szerint az állatvédelem – az oktatás és az egészségügy mellett – a magyar online nyilvánosságot legintenzívebben foglalkoztató közérdekű témák közé tartozik; ezt a jogalkotás során sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Vetter Szilvia hangsúlyozta: a hatályos állatvédelmi törvény szerint tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, illetve másik állattal való olyan küzdelemre késztetése, amely sérülést vagy halált okozhat; ezt nevezi a jogszabály állatviadalnak. A törvény ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy az állatviadal tilalma nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állat jogszerű kiképzésére és vadászaton történő alkalmazására.

E kivétel hiányában a kotorékvadászat sérüléssel vagy halállal fenyegető formái a konkrét körülményektől függően állatviadalnak minősülnek, és akár a Btk. 247. §-ában szabályozott tiltott állatviadal szervezésének büntetőjogi tényállását is felvetnék.

Országonként más-más szabályozás

Vetter Szilvia hozzátette: nemzetközi szinten számos megoldást látunk a kérdéskör szabályozására, így az előkészítő munkálatok során érdemes lenne egy jogösszehasonlítást is elvégezni. Példaként, az angol–walesi és a skót modell szerint a föld alatti kutyahasználat főszabály szerint tiltott, illetve csak szűk körben és részletes állatvédelmi feltételekkel megengedett; ezzel szemben például a francia rendszer nem tilt, hanem szigorú garanciákkal szabályoz. A cél olyan megoldás kialakítása kell legyen, amely megszünteti a közvetlen küzdelmet és az elkerülhető szenvedést, humánusabb alternatívákat biztosít, és elsődlegesen az állatok védelmét szolgálja, ugyanakkor nem okoz aránytalan természetvédelmi, vadgazdálkodási, járványügyi vagy gazdasági károkat – fogalmazott.

Mi lesz akkor a rókákkal?

Miközben sokan csak állatvédelmi kérdésként kezelik a felvetést, tény, hogy a rókák, valamint részben a borzok állománya számtalan problémát szül a védett állatfajok és a háztáji gazdálkodás vonatkozásában is, amelyek nem szűnnek meg egy esetleges tiltás esetén sem – sőt, várhatóan csak erősödnének.

A vadállomány, ezen belül pedig a rókapopuláció szabályozása folyamatos konfliktusokat szül a természetvédelem, a vadgazdálkodás és a mezőgazdaság szereplői között. Ujj Zsuzsanna, a Magyar Természetvédők Szövetségének szakértője szerint a háztáji károk okozta ellentéteket kizárólag széles körű társadalmi párbeszéddel és a különböző érdekek összehangolásával lehet feloldani.

Hozzátette: a vadgazdálkodás során elkerülhetetlenül ütköznek a vadászati, erdészeti, mezőgazdasági és természetvédelmi érdekek. Mivel az érintett szereplők teljesen eltérő szempontok alapján közelítenek a kérdéshez, a különböző vadfajok állományszabályozása minden esetben érzékeny társadalmi és szakpolitikai kérdés.

Elkerülhetetlen a konfliktus

A szakértő elmondta: a rókák megítélése során a közbeszédben ritkán esik szó a faj ökológiai szerepéről, a figyelem sokkal inkább a vidéki, háztáji állattartást érintő károkra irányul. Bár a baromfiállományban okozott veszteségek valóban komoly nehézséget jelentenek a gazdáknak és a családoknak, ez a probléma nem minden területen jelentkezik azonos mértékben. Emiatt a természetes ökológiai folyamatok és az emberi gazdálkodás közötti konfliktusok feloldásakor mindig a helyi adottságokból kell kiindulni.

A hosszú távú megoldás alapja a különböző érdekcsoportok bevonásával zajló szakmai egyeztetés. Mindenki számára maradéktalanul elfogadható döntést szinte lehetetlen hozni, hiszen a szabályozások általában valamelyik fél számára kedvezőtlen következményekkel is járnak. A háztáji állattartók aggályai érthetőek és fontosak a döntéshozatali folyamatban, az elsődleges cél azonban az, hogy a folyamatos párbeszéd révén a természetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontok között fenntartható és kiegyensúlyozott kompromisszum jöjjön létre - tette hozzá Ujj Zsuzsanna.