A ketreces rendszerek egyik alapvető problémája, hogy korlátozzák az állatok természetes viselkedését. A tojótyúkok nem tudnak kapirgálni, porfürdőzni vagy megfelelően mozogni, míg a fialtató ketrecekben tartott kocák és egyes prémes állatok esetében is többféle jóléti aggály merül fel. Ezek közül a legjelentősebb a tartós mozgáskorlátozás, amely nemcsak fizikai, hanem mentális terhelést is jelenthet az állatok számára, amely egyes esetekben rendellenes viselkedésformákban,  ismétlődő mozgásokban nyilvánulhat meg

- fejtették ki lapunknak.

Gigafarmok épülnek Ukrajnában: durva, miket fognak termelni

Az ukrán tojásiparba újabb nagy szereplők lépnek be, miközben a növekvő termelési kapacitás komoly nyomás alá helyezheti a lengyel baromfiágazatot.

Nem csak a ketrecekről van szó

A szervezet ugyanakkor kiemelte, hogy a kérdés túlmutat a ketreceken. Véleményük szerint az ipari állattartás egészében számos olyan rendszerszintű kihívás létezik, amely az állatjólétet érinti. Ilyennek tartják többek között a nagy állománysűrűséget, az élőállat-szállítások hosszát, az ágazat átláthatóságának hiányosságait, valamint egyes speciális termelési technológiákat, például a hízott máj előállítását vagy a tollhasznosítás bizonyos formáit. Az Una Terra Alapítvány szakemberei szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a fogyasztók sokszor csak korlátozott információkhoz jutnak arról, milyen körülmények között állítják elő az általuk megvásárolt termékeket:

A csomagolásokon és a reklámokban gyakran természetközeli, idilli állattartási képek jelennek meg, miközben a valós termelési körülmények sok esetben ezekkel egyáltalán nincsenek összhangban. Éppen ezért nagyobb átláthatóságra, részletesebb címkézésre és könnyebben értelmezhető fogyasztói tájékoztatásra lenne szükség.

Komoly veszély leselkedik a vásárlókra: erről mindenkinek tudni kell

A globális élelmiszeripar továbbra is küzd a magasabb állatjóléti normák gyakorlati megvalósításával.

Mint megtudtuk, a ketrecmentes állattartás szükségességét nemcsak állatvédő szervezetek, hanem az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos szakvéleményei is alátámasztják. Az EFSA szerint a baromfitartásban az állatjólét javításához csökkenteni kell az állománysűrűséget, korszerűsíteni kell a tartási körülményeket, valamint biztosítani kell a megfelelő fényviszonyokat, alomminőséget, levegőt és az állatok természetes viselkedésének lehetőségét.

Hasonló elveket fogalmaz meg a European Chicken Commitment is, amely szintén a kisebb állománysűrűség, a lassabb növekedésű fajták és a jobb tartási körülmények mellett érvel. Mindez azt mutatja, hogy a jelenlegi baromfitartási rendszerek kritikája nem csupán érzelmi vagy civil kezdeményezésekből fakad, hanem tudományos ajánlások és nemzetközi állatjóléti standardok is indokoltnak tartják a változtatásokat.

Összeomlás jöhet? Erre az új szabályra rámehet a gazdák minden pénze

Négy német sertéságazati szervezet közös nemzeti támogatási programot sürget annak érdekében, hogy a termelők meg tudjanak felelni az új állatjóléti előírásoknak.

A szakemberek álláspontja alapján elmondható, hogy az állatjóléti kérdések mellett etikai szempontok is felmerülnek: a haszonállatokat érző lényekként kell kezelni, ezért a termelési rendszerek kialakításakor nem kizárólag a gazdasági hatékonyságot kell figyelembe venni.

A társadalomnak egyre inkább mérlegelnie kell, milyen állattartási gyakorlatokat tart elfogadhatónak, és milyen kompromisszumokat hajlandó vállalni az alacsonyabb élelmiszerárak érdekében.

Nem kell mindent a termelőknek bevállalnia

Fontos kiemelni, hogy a változásnak nem kizárólag a termelőkre kell hárulnia. Az átállás jelentős beruházásokat igényel, ezért elengedhetetlenek az állami és uniós támogatások, valamint azok a piaci ösztönzők, amelyek segítik a gazdálkodókat a magasabb állatjóléti szintű rendszerek kialakításában. Az Una Terra Alapítvány hangsúlyozza:

a ketrecmentes vagy kevésbé intenzív tartási formák önmagukban sem jelentenek automatikusan jobb körülményeket, ha azok túlzsúfoltak vagy nem megfelelően működnek, ezért a hangsúlyt a valódi jóléti eredményekre kell helyezni.

Gazdasági haszonállatok állatjóléti dilemmái baromfis szemszögből – illúziók és a valóság

Komoly ellentmondások vannak az érzelmekre ható kampányüzenetek és az állatok valós szükséglete között.

Az alapítvány szerint a hosszú távú megoldás egyszerre technológiai, gazdasági és társadalmi kérdés. Javaslataik között szerepel a ketreces rendszerek fokozatos kivezetése, az ellenőrzések és a nyomon követhetőség erősítése, a fogyasztói tájékoztatás javítása, valamint a magasabb szintű állatjóléti rendszerekből származó termékek támogatása.

Továbbra sem teljesen elsimított téma a szakmában

Az állattenyésztési ágazat szereplői gyakran arra hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi rendszerek az élelmiszer-ellátás biztonságát és a gazdaságos termelést szolgálják, miközben az átállás jelentős költségekkel járhat.

Abban azonban egyre szélesebb körű az egyetértés, hogy az állatjólét kérdése már nem csupán szakmai ügy, hanem a fogyasztói döntések, a piaci folyamatok és a szabályozási környezet egyik meghatározó témájává vált.

Vége a megszokásoknak: erre fel kell készülnie a termelőknek az EU-ban

Azok a gazdák, akik már bevezették a szabad fiaztató és csoportos rendszereket, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb állományról számolnak be.

Mindebből látszik, hogy még mindig vitatott területről beszélünk, a szakemberek is megoszlanak a téma kapcsán. Ami azonban biztos, hogy a következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogy az állattartás hogyan tud egyszerre megfelelni az állatjóléti elvárásoknak, a környezeti fenntarthatósági céloknak és a gazdasági versenyképesség követelményeinek.

A nagyobb átláthatóság, a magasabb jóléti normák és a tudatosabb fogyasztói döntések együtt teremthetik meg egy fenntarthatóbb állattenyésztés alapjait

- húzták alá az Una Terra Alapítvány szakemberei.