A gyakorlati tapasztalatok cáfolják azokat a korábbi félelmeket, miszerint a szabad tartás drasztikusan rontaná a termelési mutatókat. Azok a gazdák, akik már bevezették a szabad fiaztató és csoportos rendszereket, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb állományról számolnak be. A beszámolók szerint a kocák stressz-szintje jelentősen csökkent, természetes ösztöneik kiélése pedig pozitívan hat a fialásra is. Bár a malacok védelme kezdetben nagyobb odafigyelést igényel, a csecsekhez való jobb hozzáférés miatt a választási súlyuk magasabb, ami felgyorsítja a későbbi növekedést - írja a NAK.
Maguk a termelők rendkívül elégedettek a változásokkal: a jobb ember-állat kapcsolat miatt a napi munka is élvezetesebbé vált, és a korai alkalmazók közül már szinte egyikük sem térne vissza a korábbi módszerekhez.
A pozitív állatjóléti eredmények mögött azonban kőkemény pénzügyi realitások állnak. A szabad fiaztatórendszerek kiépítése a nagyobb alapterület és az ellenállóbb alapanyagok miatt drasztikus többletköltséget jelent. Francia kutatási adatok (Ramonet et al., 2018) szerint a hagyományos ketrechez képest a szabad fialtató kutricák beszerzése és telepítése átlagosan 1330 euróval drágább, az áram-, szellőzési és munkaerőköltségek pedig további 70-90 euróval növekednek kutricánként. A Spanyol Sertéstenyésztők Nemzeti Szövetsége (ANPROGAPOR) adatai alapján 2025-ben egy új, ideiglenes elkerítést tartalmazó fialtatóhely ára 5600 és 6000 euró között mozgott, de a meglévő gazdaságok teljes újjáépítése esetén ez az összeg a növekvő anyagköltségek miatt akár a 10 000 eurót is elérheti kutricánként.
Az Egyesült Királyság Sertéstenyésztők Szövetségének (NPA, 2024) becslései szerint egy standard fialtatóketrec 3000 fontba (kb. 3450 euró) kerül, miközben az ideiglenes elkerítést nyújtó rendszerek ára 5000 fontra (kb. 5750 euró), a teljesen szabad fialtató állásoké pedig 7000 fontra (kb. 8050 euró) ugrik. A Francia Sertésintézet (IFIP, 2022) számításai szerint egy kocára vetítve az ólmérettől függően 5193 euró (6,5 m² esetén) és 5975 euró (8 m² esetén) közötti beruházással kell számolni, míg a kanok elhelyezése 1138 eurótól (2,25 m²) 1422 euróig (3,5 m²) terjedhet.
A fenntartható működés legnagyobb gazdasági záloga a méltányos piaci felárak (prémiumok) rendszere, amely jelenleg rendkívül bizonytalan lábakon áll. Bár a fogyasztók elvben támogatják a magasabb állatjóléti szintet, a hús- és tojáspiacon tapasztalható rendkívül alacsony alapárak mellett a gazdák kiszolgáltatottak a kiskereskedelmi láncoknak. Az átállt termelők tapasztalatai szerint akár egy-két évig is eltarthat, mire találnak olyan stabil kereskedelmi partnert, amely hajlandó megfizetni a ketrecmentes tartás pluszköltségeit, és további éveket vesz igénybe a fogyasztói bizalom és az új márkák felépítése.
Jellemző példa, hogy egyes dán jóléti tanúsító programok kezdetben 10%-os prémiumot biztosítottak, ami fedezte a kiadásokat, ám amint a szupermarketek megváltoztatták a termékkínálatukat, a gazdák elveszítették ezt a biztonságot. A jelentés rávilágít, hogy egyértelmű, kötelező és átlátható uniós jóléti címkézési rendszer nélkül - amely a tojásokhoz hasonlóan a hústermékeknél is világosan jelzi a tartási módot - a fogyasztók nem értik meg a magasabb árak valós hátterét, a termelők pedig képtelenek lesznek közvetlenül a piacról érvényesíteni a beruházásaik megtérülését.
A pénzügyi kockázatok mellett a lassú és bonyolult bürokrácia, valamint az adminisztrációs terhek jelentik a legfőbb gyakorlati gátat az uniós átállás előtt. Bármilyen épületátalakítás vagy új istálló létesítése azonnal kötelező környezetvédelmi engedélyeztetési eljárást von maga után, amely a bürokratikus útvesztők miatt átlagosan 2-4 évig tarthatja bizonytalanságban a termelőket. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a dániai adatok (SEGES) szerint a ketrecmentes fialtatók a nagyobb alapterület miatt esetenként akár 20%-kal magasabb helyi ammóniakibocsátást produkálhatnak, mint a hagyományos ketrecek.
Mivel sok tagállamban a környezetvédelmi hatóságok nem az állatok száma, hanem a négyzetméter-alapú emisszió szerint kalkulálnak, a jobb állatjólétet biztosító, tágasabb rendszerek tervezésekor a gazdák paradox módon hátrányba kerülnek az engedélyekért folyó harcban. Ez a szabályozási csapda - kiegészülve azzal, hogy az engedélyek megszerzéséig a bankok sem folyósítanak hiteleket - sok országban, például Németországban és Hollandiában, szinte teljesen megbénította az önkéntes beruházási kedvet. A zökkenőmentes és igazságos átállás érdekében a jelentés egy lépcsőzetes, az épületek korát és a korábbi beruházások megtérülését figyelembe vevő uniós menetrendet javasol.
Ez csökkentené az eszközgyártókra nehezedő nyomást, és időt hagyna a gazdáknak a megfelelő technológia kiválasztására. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a célzott pénzügyi támogatások és az adminisztratív folyamatok (például az engedélyeztetési határidők) radikális rövidítése mellett elengedhetetlen a jogszabályok uniós szintű harmonizációja. Ugyanígy kulcsfontosságú ezen szigorú állatjóléti normák kiterjesztése a harmadik országokból érkező importtermékekre is, hiszen csak így garantálható, hogy az európai állattenyésztők ne szenvedjenek versenyhátrányt a globális piacon, miközben az EU sikeresen teljesíti a fenntarthatóbb jövőre vonatkozó vállalásait.
















