Az Országos Magyar Vadászkamara lapunknak kifejtette, egy dolog egyértelmű: a vadgazdálkodás szemlélete folyamatosan változik, és a jövőben egyre inkább az élőhelyek állapota, a vad jelenlétének tényleges hatása, valamint a különböző érdekek közötti egyensúly kerülhet a középpontba. A szakmai szemlélet egyik meghatározó fordulópontját a vadgazdálkodási törvény 2016-os módosítása jelentette. Ekkor vezették be az ökológiai alapú, tájegységi vadgazdálkodási rendszert, amelynek lényege, hogy a vadgazdálkodásnak jobban kell igazodnia az adott térség természeti és gazdálkodási adottságaihoz.
Figyelmeztetik a vadászokat: új szabály lépett hatályba augusztus végén
A változás nemcsak szemléletbeli volt. A korábbi tízéves vadgazdálkodási üzemtervi ciklust húsz évre emelték, ami hosszabb távú tervezést és beruházásokat tesz lehetővé. A jelenlegi ciklus 2037-ig tart. A tájegységi gondolkodás azért is vált fontossá, mert Magyarország különböző térségeiben nem ugyanazok a problémák és lehetőségek. Egy adott vadállomány nagysága egyik területen még elfogadható lehet, míg máshol már jelentős erdő- vagy mezőgazdasági károkat okozhat.
A következő évek egyik legfontosabb feladata ezért a nagyvadállomány - elsősorban a szarvas és a vaddisznó - csökkentése, majd egy alacsonyabb szinten történő stabilizálása lehet. A vaddisznó esetében ehhez járul hozzá az afrikai sertéspestis elleni védekezés szükségessége is.
A mezőgazdaság átalakulása is átformálta a vadállományt
A vadgazdálkodás változásai nem kizárólag az elmúlt néhány évben bekövetkezett környezeti változások következményei. A szakmai álláspont szerint az átalakulás gyökerei évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza. A korábbi, kisebb parcellákból álló agrártájat fokozatosan felváltotta az intenzív, nagytáblás, sok esetben monokultúrás mezőgazdaság. Ez kedvezőtlenül hatott az apróvadfajokra, köztük a fogolyra, a fácánra és a mezei nyúlra, valamint számos más, mezőgazdasági élőhelyhez kötődő védett fajra is.
Kegyetlen idők járnak a magyar erdőkben: a legtöbben nem is tudják, mekkora a baj
Más fajok számára ugyanakkor kedvezőbbé váltak a körülmények. A nagyvadállomány - elsősorban a gímszarvas, a dámszarvas, a vaddisznó és az őz - jelentősen megnőtt. Ebben szerepet játszottak az enyhébb telek, az erdősültség növekedése és a megváltozott táplálkozási lehetőségek is. Ezzel párhuzamosan a ragadozók állománya is átalakult. A róka állománya a korábbi gyérítési módszerek, köztük a mérgezés kivezetése és a veszettség elleni immunizálás következtében jelentősen növekedett. Az 1980-as évek végén pedig Magyarországon is megjelent az aranysakál, amely mára az ország egész területén elterjedt. Mindezek eredményeként a vadászat súlypontja is eltolódott: az apróvadvadászat szerepével szemben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nagyvad vadászata.
A klímaváltozás új feladatokat hoz
A következő időszak egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás lehet. Az egyre gyakoribb, hosszabb és szélsőségesebb aszályos időszakok közvetlenül befolyásolják a vad életfeltételeit. A tartós vízhiány csökkenti a természetes vízforrások mennyiségét, miközben a kiszáradó élőhelyek és az erdők állapotának romlása a táplálékellátásra is hatással van. Emiatt a vadgazdálkodóknak egyre több feladatuk van az állatok víz- és táplálékellátásának biztosításában. A vadföldek és itatók fenntartása mellett egyes területeken már a víz mesterséges pótlása is szükségessé válhat. A Vadászkamara az élőhelyfejlesztést támogató pályázati rendszerén keresztül évek óta forrásokat biztosít ilyen célokra.
A szemléletváltozás egyik kulcsa így a víz lehet. A jövőben nem pusztán a vadállomány kezeléséről kell gondolkodni, hanem arról is, hogyan lehet az élőhelyeken a vizet minél tovább megtartani és az ökológiai állapotokat megőrizni.
Súlyos bírság jöhet a magyar kutyásoknak: sokan nem tudják, pedig ez tilos
A nagyvadállomány szabályozásával kapcsolatban az egyik legnehezebb kérdés annak meghatározása, hogy pontosan mekkora állomány tekinthető elfogadhatónak. A Vadászkamara szerint erre nincs mindenhol alkalmazható, egyetlen számmal meghatározható válasz. A természet dinamikus rendszer, ezért az egyensúly fenntartása folyamatos korrekciót igényel.
A modern vadbiológiai szemléletben ezért egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ne önmagában az állatok számát nézzék, hanem azt is, milyen hatást gyakorolnak a környezetükre. Ezt az úgynevezett indikátor-alapú, illetve vadhatás-monitoringra épülő vadgazdálkodás segítheti. A kérdés így nem kizárólag az, hogy „hány vad van”, hanem az is, hogy jelenlétük milyen mértékű problémát okoz az erdő- és mezőgazdaságban, illetve az adott ökoszisztémában. Ez a megközelítés teremthet közös alapot a vad-, az erdő- és a mezőgazdálkodás érdekei között.
Akkora a baj, hogy elrendelték a belterületi vadászatot a magyar városban
A vadászat társadalmi elfogadottsága az információ kérdése is
A vadászat társadalmi megítélése az elmúlt időszakban szintén fontos témává vált. A Vadászkamara szerint ezen a területen a kommunikáció és a tájékoztatás szerepe a jövőben tovább növekszik. A cél annak bemutatása, hogy a vadászat a mai vadgazdálkodásban nem öncélú tevékenységként jelenik meg, hanem a vadgazdálkodás egyik eszköze. A vadgazdálkodást pedig a kamara a természetkezelés és a természetvédelem rendszerének részeként értelmezi.
Különösen fontos lehet a fiatalok megszólítása. Ezt szolgálja többek között az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési program is. A társadalmi megítélésben az információhiány is jelentős szerepet játszik. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet az elmúlt években két reprezentatív közvélemény-kutatást készíttetett a TÁRKI Zrt.-vel, amelyek a szervezet értelmezése szerint azt mutatták, hogy a lakosság vadászathoz és vadgazdálkodáshoz való viszonyát jelentős részben az ismeretek hiánya jellemzi.
A kommunikáció ezért új irányt is kaphat. A Vadászkamara Elnöksége szeptember 9-én új kommunikációs stratégiát fogadott el. A koncepció reprezentatív kutatásokra épülő, adatalapú kommunikációt irányoz elő, amelyben a vadgazdálkodás és a vadászat természetvédelmi, illetve társadalmi szerepe mellett a természetjárás, a vadhús és a vadgasztronómia is hangsúlyt kapna.
Kenguru a szomszédban, boa a kertben? Sötét titkok derültek ki a hazai állattartásról
Miért vadásznak utak közelében?
Az autópályák és főutak környékén végzett vadászatok időről időre társadalmi vitákat váltanak ki. A kamara szerint ugyanakkor érdemes különválasztani a közutak közelében folytatott vadászatot, a vadállomány gyérítését és magukat a vadelütéseket. A települések belterületén kívüli természeti területek túlnyomó része vadászterület is, ezért ott jogszerűen folyhat egyéni és társas vadászat. A vadgazdálkodóknak azonban a tevékenység során figyelembe kell venniük a közutak és települések elhelyezkedését. A lőirányokat és a hajtások irányát ennek megfelelően kell meghatározni.
A kamara álláspontja szerint ritka, hogy egy vadelütés közvetlenül vadászati tevékenység következménye legyen. Az állománygyérítés célja ugyanakkor nem elsősorban a vad-gépjármű ütközések számának csökkentése. A vadelütések gyakoriságát ugyanis számos egyéb tényező is befolyásolja, például a gépjárművek száma, a sebesség, illetve a közúthálózat hossza és minősége.
Ez kemény: nem is hinnéd, mennyit lőttek ki ebből az állatból a vadászok idehaza
Az elejtési terveket elsősorban ökológiai, természetvédelmi és gazdálkodási szempontok alapján határozzák meg, majd a vadászati hatóság hagyja jóvá. Az ország 52 vadgazdálkodási tájegységének sajátosságait a táji és tájegységi vadgazdálkodási tervek veszik figyelembe.
A járványügy külön kategória
Más elbírálás alá esnek azok az esetek, amikor egy belterületre tévedő vad jelent veszélyt vagy okoz kárt. A kamara hangsúlyozza: a belterületek nem vadászterületek, ezért az ilyen beavatkozások nem klasszikus vadászati tevékenységnek minősülnek, hanem önkormányzati hatáskörbe tartoznak. Erre példa a budapesti metróvonalon megjelent vaddisznó esete is. A kamara szerint az afrikai sertéspestis miatt az állat befogása és elszállítása sem jöhetett volna szóba, mivel az adott járványügyi helyzetben élő vaddisznó szállítására szigorú előírások vonatkoznak.
A fertőző betegségek szempontjából általános szabály, hogy a sűrűbb állományokban könnyebben terjedhetnek a kórokozók. Ez különösen fontos az afrikai sertéspestis esetében, amely miatt Magyarországon a vaddisznóállomány jelentős csökkentése járványvédelmi szempontból is szükséges. Ilyenkor tehát nem egy-egy problémás egyedből kell kiindulni, hanem állományban kell gondolkodni.
Mi lesz a farkasokkal Európában? Így dőlhet el a nagyragadozók sorsa
Egyre inkább az élőhely kerül a középpontba
A magyar vadgazdálkodás előtt álló feladatok alapján úgy tűnik, hogy a következő években a vadállomány szabályozása mellett az élőhelyek kezelése is még fontosabbá válik. A változó mezőgazdasági táj, az erdők állapotának alakulása, a ragadozók térnyerése, a nagyvadállomány problémái és az aszály egyaránt olyan tényezők, amelyekre nem lehet egyetlen intézkedéssel választ adni.
A szakmai megközelítés ezért fokozatosan a helyi adottságokhoz igazodó, hosszú távú tervezés, a vadhatás folyamatos monitorozása és az élőhelyek állapotának javítása felé tolódik. Ebben a rendszerben a vadászat nem önmagában áll, hanem egy szélesebb természetkezelési folyamat része. A legnagyobb kérdés a következő évtizedekben az lehet, hogyan teremthető meg az az egyensúly, amelyben egyszerre maradnak fenn életképes vadállományok, működőképes erdő- és mezőgazdasági rendszerek, valamint egészséges, a klímaváltozás hatásainak ellenállóbb élőhelyek.
