A hazánkban termesztett sütőtökök jelentős része az óriástök (Cucurbita maxima) fajtái közé tartozik, míg például a hosszúkás, sonkatök jellegű fajták között sok a pézsmatök (Cucurbita moschata). A C. maxima dél-amerikai eredetű, őseit valószínűleg Argentína, Bolívia és a környező területek vidékén háziasították, míg a C. moschata eredetét Mexikó, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része környékére teszik. A tökféléket az amerikai őslakos népek már évezredekkel az európaiak érkezése előtt termesztették. Európába a tökök csak Amerika felfedezése után kerültek.

Miért jó a sütőtök sütve, amikor a cukkini nem?

Valójában nemcsak a megszokott értelemben vett sütőtök alkalmas sütésre. A hokkaidó, a butternut, a kabocha, a hubbard és számos más téli tök is kiváló sütve. A döntő különbség elsősorban nem a faj, hanem az, hogy milyen érettségi állapotban fogyasztjuk. A cukkinit, patisszont és a legtöbb főzőtököt fiatalon, botanikailag éretlen állapotban szedjük le. Húsuk sok vizet tartalmaz, viszonylag kevés bennük a keményítő és a cukor. Ezért sütéskor könnyen összeesnek, vizet eresztenek, ízük pedig enyhe marad. A sütőtököt ezzel szemben teljesen érett állapotban takarítjuk be.

A jó minőségű téli tök húsának nagyobb a szárazanyag-, keményítő- és cukortartalma, és sok narancssárga húsú fajták karotinoidokban is gazdagok. Sütés közben a sütőtök vizet veszít, ízei koncentrálódnak, a cukrok pedig a magas hőmérsékleten kialakuló pirult aromákkal együtt adják a jellegzetes édes, karamelles ízt. Ezért fordulhat elő az is, hogy két látszólag egyforma sütőtök közül az egyik lisztes, édes és gesztenyés ízű, a másik pedig vizes és jellegtelen. Ebben a fajta mellett döntő szerepe van az érettségnek és a termesztésmódnak.

Mit csináljunk vele szeptemberben?

Szeptemberben már nem az a cél, hogy a sütőtök minél több hajtást és virágot hozzon, hanem az, hogy a meglévő termések tökéletesen beérjenek. Ilyenkor már nincs szükség nitrogéntrágyázásra, mert az újabb lomb- és hajtásnövekedést serkentene. A még egészséges leveleket viszont érdemes minél tovább megőrizni. Ezek termelik meg azt a szénhidrátot, amely végül a termésbe kerül. Az ősz elején gyakori lisztharmat ezért nem pusztán esztétikai probléma, hiszen, ha a lomb túl korán elpusztul, a termések fejlődése és minősége is romolhat. Száraz szeptemberben továbbra is szükség lehet öntözésre. Inkább ritkábban, de alaposan öntözzünk, lehetőleg közvetlenül a talajt, ne a leveleket. A rendszeres levélnedvesítés több betegség kialakulásának kedvezhet.

Ha a növény szeptemberben még új virágokat és egészen apró terméseket hoz, a házikertben ezeket már érdemes lehet eltávolítani. Ezekből a fagyokig többnyire már nem lesz jól beérett sütőtök, miközben a növény tápanyagait felhasználják. A nagyon hosszú indák végét is vissza lehet csípni az utolsó megtartani kívánt termés után. A talajon fekvő tökök alá száraz deszkadarabot, szalmát vagy más száraz alátétet tehetünk, különösen kötött, nedves talajon. Így kisebb az esélye annak, hogy a talajjal érintkező rész tartósan nedves maradjon és rothadásnak induljon.

Hogyan lesz minél édesebb?

A legfontosabb szabály, hogy ne szedjük le túl korán. A téli tököknek a tövön kell elérniük a teljes érettséget, mert leszedés után már nem érnek tovább úgy, mint például a paradicsom. Érettségkor a héj megkeményedik, körömmel már nehezen sérthető meg, színe a fajtára jellemzővé válik, a terméskocsány pedig keményedik, parásodik. Az édességet elsősorban a fajta és a teljes beérés határozza meg. Ezért a sok napfény, az egészséges lomb és a túl korai szedés elkerülése fontosabb, mint bármilyen „cukrosító” tápoldat. Érdekesség azonban, hogy bár a leszedett tök már nem folytat valódi érési folyamatot, egyes téli tökökben tárolás alatt a keményítő egy része cukorrá alakulhat. Emiatt bizonyos fajták néhány hét tárolás után édesebbek és ízletesebbek lehetnek, mint közvetlenül a szedéskor.

A hosszú eltarthatóság már a szedéskor eldől

Tárolásra csak teljesen érett, sértetlen termést válasszunk. Betakarításkor ne törjük le a kocsányát, hanem metszőollóval vágjuk le úgy, hogy néhány centiméteres csonk maradjon rajta. A kocsány nélküli, ütődött vagy megvágott tök sokkal könnyebben rothad. Az elsőkomolyabb fagy előtt mindenképpen szedjük le a termést. A leszedett tököket körülbelül hétig-tíz napig tartsuk meleg, száraz, jól szellőző helyen. Ez segíti a héj megkeményedését és az apró felszíni sérülések beszáradását. Ezután hűvös, de nem hideg helyen tároljuk. A körülbelül 10-15 fokos, száraz, szellős kamra vagy pince sokkal jobb, mint a nedves, 5 fok körüli pince. A sütőtök ugyanis melegigényes növény termése, és 10 fok alatt már hidegkárosodásra is érzékeny lehet. Ideális körülmények között fajtától függően több hónapig eltartható. A tököket lehetőleg egy rétegben helyezzük el úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, és időnként nézzük át őket. Amelyiken puha folt vagy rothadás jelenik meg, azt azonnal vegyük ki.

A jó sütőtök tehát már nyár végén „készül”. Sok napfény, egészséges lomb, megfelelő vízellátás, teljes beérés és kíméletes betakarítás kell hozzá. Szeptemberben pedig már ne akarjuk újabb hajtások és termések nevelésére kényszeríteni a növényt, hanem hagyjuk, hogy a már meglévő tököket érlelje be, így őszre édesebb, sűrűbb húsú és jóval tovább eltartható termést kaphatunk.