A sertéshús világkereskedelmében 2018 augusztusa hozott fordulatot, amikor Kína északkeleti tartományában, Liaoningban felbukkant az afrikai sertéspestis. A vírus villámgyorsan elterjedt szinte valamennyi kelet-ázsiai sertéstartó országban, emiatt sertések millióit kellett leölni, ami a húsárak megugrásához vezetett, Kínában pedig az ASP még az inflációt is érdemben megemelte. A kilábalás azonban a vártnál gyorsabban ment végbe, így Kína mára nagyrészt önellátóvá vált sertéshúsból, míg importja jelentősen visszaesett a 2020–2021-es csúcsértékekhez képest. Gocsik Éva, a RaboResearch globális állatifehérje-üzletágának vezetője szerint Kína nemzetközi sertéshúspiacra gyakorolt befolyása fokozatosan gyengül. Az ország ugyan továbbra is meghatározó szereplő, de importigénye leginkább a belsőségekre és a vágási melléktermékekre korlátozódik. A prémium húskategóriában eközben más ázsiai piacok, például a Fülöp-szigetek, Vietnám, Japán és Dél-Korea válnak egyre fontosabbá.
A felmérés egyik legnagyobb meglepetése Észak-Amerikához köthető, mivel a belsőségeket nem számítva jelenleg Mexikó a világ legnagyobb sertéshús-importőre. Ennek hátterében egyrészt az elmúlt két-három évben az országot sújtó állatbetegségek állnak, másrészt az, hogy az Egyesült Államok tudatosan az észak-amerikai piac kiszolgálására helyezte a hangsúlyt. A vámháborúk okozta nyomás miatt az amerikai exportőrök Kína helyett mindinkább Mexikót célozzák meg, és Gocsik Éva szerint ez a stratégia hosszabb távon is fennmarad, miközben az Egyesült Államok a költséghatékonyságra, a termelékenység növelésére és a genetikai fejlesztésekre összpontosít.
Brazília az elmúlt évek egyik legnagyobb nyertese, hiszen az Európai Unió és az Egyesült Államok mögött a világ harmadik legnagyobb sertéshús-exportőrévé lépett elő, megelőzve Kanadát. A bővülést nem a belföldi kereslet hajtja, mivel a sertéshús Brazíliában nem a legnépszerűbb húsféle, hanem az exportpiacok bővülése, amelyben a Kínával ápolt jó geopolitikai kapcsolatok is fontos szerepet játszanak. Robert Hoste, a Wageningeni Egyetem sertéságazati közgazdásza szerint a brazil térnyerés már egy évtizede előrejelezhető volt, mivel az ország hatalmas takarmánytermelési kapacitással bír, alacsony költségszintje pedig kiszorítja a környező államok termelőit a piacról. Ez alól csak az jelent kivételt, ha az egyes régiók lezárják határaikat, ahogyan azt az EU is tette, hivatalosan az antibiotikum-használatra vonatkozó szabályokra hivatkozva.
Európában ezzel szemben a termelés zsugorodása figyelhető meg. A kínai kereslet visszaesése, a brazil konkurencia erősödése az ázsiai piacokon, a spanyolországi ASP miatti exportkorlátozások, valamint a korábbi sikeres éveket követő túltermelés együttesen piaci telítettséghez vezettek. Hosszabb távon az állatjóléti és környezetvédelmi előírások szigorodása Dánia, Németország, Belgium és Hollandia kibocsátását tovább csökkentheti. Gocsik Éva szerint a kieső kapacitásokat a közép- és kelet-európai országok is csak részben tudják pótolni, mivel Lengyelországban az ASP jelenléte és a szaktudás hiánya okoz gondot, Németországban pedig a szigorú állatjóléti beruházások jelentenek komoly anyagi terhet a kocatartók számára.
Figyelemre méltó fejlemény, hogy Oroszország sertéshús-exportja Kína irányába folyamatosan növekszik. Míg 2024 júliusában még a kínai sertéshús-import 3,8 százalékát adta az orosz kiszállítás, idénre ez az arány már 8,8 százalékra emelkedett. Abszolút értékben ez évi mintegy százezer tonnát jelent, ami önmagában nem számít rendkívüli mennyiségnek, Robert Hoste szerint azonban sokatmondó trendet jelez két olyan ország között, amelyek földrajzilag és politikailag is közelednek egymáshoz.
