Az AMOC a felszín közelében meleg vizet szállít északra, míg a mélyben hideg, sűrű víztömegeket juttat vissza dél felé. A hőenergia ilyenfajta elosztásával kulcsszerepet játszik a regionális éghajlat és az időjárási viszonyok szabályozásában. Bár a rendszer lassulása régóta foglalkoztatja a klímakutatókat, egy friss elemzés most minden eddiginél egyértelműbb, közvetlen bizonyítékot szolgáltatott a folyamatra. A szakemberek az Észak-Atlanti-óceán nyugati peremén, a trópusoktól egészen a mérsékelt övig elhelyezett négy mélytengeri mérőállomás hosszú távú adatait vizsgálták meg, és a tengerfenékre rögzített műszerek nyomásváltozásaiból következtettek az ezer méter alatti víztömegek mozgására - írta meg a Portfolio.
Brutális járvány alakult ki Ausztriában: mi is készülhetünk a legrosszabbra?
Az adatok rámutattak, hogy a nyugati határáramlat az északi szélesség 16,5 és 42,5 foka közötti hatalmas sávban egységesen gyengült. Mivel a lassulás ekkora földrajzi területen tapasztalható, a kutatók szerint egyértelműen az atlanti keringés átfogó átalakulásáról, nem pedig egy rövid távú, helyi anomáliáról van szó. Ennek hatásai messzire gyűrűznek, így a változás átírhatja az európai telek dinamikáját, átrendezheti a megszokott csapadékviszonyokat, felerősítheti a hurrikántevékenységet, és felgyorsíthatja a part menti tengerszint-emelkedést.
Shane Elipot, a kutatás egyik vezetője hangsúlyozta, hogy az eredmények kulcsfontosságúak a kormányok, a vállalatok és a helyi közösségek számára a várható környezeti változásokra való időbeni felkészülésben. A kutatók kiemelték azt is, hogy az óceán nyugati peremén végzett mérések kiváló korai előrejelző rendszerként működnek. Mivel az óceáni áramlások természetes ingadozása éveket, sőt évtizedeket is felölelhet, kizárólag a kellően hosszú adatsorok segítségével lehet biztonsággal megkülönböztetni a tartós klímaváltozási trendeket az átmeneti kilengésektől.
