Legelő

A legelő olyan füves terület, amelynek zöld fűtermését főleg állatokkal legeltetve hasznosítják. A legelő jogi értelemben a termőföld egyik művelési ága.

A legelő olyan füves terület (ideértve a mesterségesen füvesített területeket is), amely legalább 5 évet meghaladóan, ugyanazon a területen helyezkedik el, és amelyet rendszeresen legeltetéssel hasznosítanak, tekintet nélkül arra, hogy esetenként kaszálják. A legelőnek több fajtája van.

Tartamuk szerint állandó és ideiglenes legelőket különböztetnek meg. Elsőkhöz azok a rendszerint természetes legelő területek tartoznak, melyek egyéb használatra nem alkalmasak, és ezért feltétlen legelőknek is nevezik. Az állandó legelők fekvésük szerint vagy hegyi vagy lapályi legelők, használhatóságuk szerint pedig marha-, juh- és sertéslegelőket szokás megkülönböztetni. A magas füvet termő legelők marha-, illetve lólegelőknek, a sovány, apró füvet termőket juh-, a mocsaras legelőket sertés- vagy bivalylegelőknek tekintik. Az állandó legelők egyoldalú használatuk miatt rendszerint csekélyebb nyers jövedelmet szolgáltatnak ugyan, mint a rétek, és különösen a szántóföld, mindazonáltal nagy előny, ha a birtoknak jó legelői vannak, egyrészt mert a legelők kezelése nagyon egyszerű, másrészt mert állattenyésztés során is nagy hasznát lehet venni. Az állandó legelők értéke termőképességük szerint változik. Az ideiglenes legelők sorába egyrészt a szántóföldön mesterségesen létesített legelők tartoznak, másrészt a legeltetésre csak mellékesen használt területek, melyek az ugar, a tarló és az erdei legelők.