A fűszerpaprika eredetileg az amerikai kontinensről érkezett Magyarországra, és kezdetben csak csípős változata létezett, míg az édesnemes fajta már a tudatos nemesítés eredménye. A magyar fűszerpaprikának három fő típusát lehet megkülönböztetni, amelyeket a feldolgozás során keverve használnak: az egyik a színért, a másik az ízért, a harmadik pedig az olajtartalomért felel. Szabó István hagyományos, nem hibrid vetőmagot használ, ezt ugyanis évről évre újra lehet vetni, a termesztés során pedig kerülik a vegyszerek használatát. A növény a talajból cukrot vesz fel, és minél magasabb a termés cukorfoka, annál intenzívebb lesz a festékanyag-tartalma. A magokban lévő olaj emellett természetes módon tartósítja az őrleményt.

A betakarítás augusztusban kezdődik, és kizárólag kézzel történik. A termést egyenként törik le a tövekről, ami rendkívül megterhelő fizikai munka. A leszedett paprikát tízkilós zsákokba töltik, amelyeket a házak fala köré aggatva, a napon hagynak utóérlelni. 4-5 hét elteltével a termést asztalra öntik, majd szín és állapot szerint kézzel átválogatják. Ezt követően eltávolítják a kocsányt, a paprikát pedig felszeletelve a szárítógépbe teszik. A romlott szemeket természetes tápanyag-utánpótlásként visszajuttatják a termőföldbe.

A gépi szárítás legfeljebb 50 Celsius-fokon, fokozatosan emelt hőmérséklet mellett, 20-22 óra alatt megy végbe. A tálcákat félidőben megfordítják, hogy az egyenletes száradást biztosítsák. Amikor a termés nedvességtartalma 13% alá csökken, megkezdődhet az őrlés. A darálón naponta 400-500 kilogramm paprikát engednek át. Kétszeri átjáratás után azonban az anyagot pihentetni kell, mert 50 fok felett az őrlemény megkeseredik. Az őrlési folyamat során a mag feltörik, az abban lévő olaj pedig kiszabadul, és összekeveredik a paprika húsával. Ez az eljárás adja meg a fűszer jellegzetes színét és ízét.

A késztermék 60%-át Közép-Európában és az Egyesült Államokban értékesítik, a fennmaradó rész pedig hazai éttermekbe és háztartásokba kerül. Az egyik állandó felvásárló az Auggie's Counter nevű New York-i magyar étterem. A vendéglátóhelyet egy 1956-ban Budapestről emigrált nagymamáról nevezték el. Az étterem konyháján a paprika alapvető összetevőnek számít: a csirkepaprikáshoz, a magyaros pimento sajtkrémhez, valamint a savanyított paprikához egyaránt az importált őrleményt használják.

A termelő a 20-25 évvel ezelőtti állapotokhoz képest drámai visszaesésről számol be. Az egykori 1000-1500 hektáros magyarországi termőterületből mára mindössze mintegy 50 hektár maradt. Jelenleg már csak néhány gazdálkodó készít valódi, kézműves fűszerpaprika-őrleményt. A család történetét a rendszerváltás utáni kárpótlás határozta meg: a gazda apai nagyapja térdre rogyva, sírva fogadta, amikor visszakapta egykori földjét. Bár unokája gyerekként még gyűlölte a paprikatermesztéssel járó kemény munkát, és nyolc évig Nagy-Britanniában is élt, hazatérve végül mégis folytatta a családi hagyományt.