Honnan ered a mozgalom?

A kezdeményezés Nagy-Britanniából indult el 2019-ben, a Plantlife nevű vadvédelmi szervezet jóvoltából. Céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet a beporzó rovarok (méhek, poszméhek, pillangók) drasztikus fogyására. A brit kutatók rájöttek, hogy ha a kerttulajdonosok csak egyetlen hónapra felhagynak a fűnyírással, azzal drámai mértékben növelhetik a kertekben elérhető nektár mennyiségét. A mozgalom azóta világméretűvé vált, és hazánkban is egyre több hobbikertész és önkormányzat csatlakozik hozzá.

A koncepció egyszerű: hagyni kell a természetet érvényesülni. A május az az időszak, amikor a vadvirágok - köztük a pitypang, a herefélék, a százszorszépek és a többiek - a legintenzívebben nyílnak. Ezek a növények kritikus fontosságú táplálékforrást (nektárt és pollent) jelentenek az ébredő rovarvilág számára. Amikor hetente rövidre vágjuk a füvet, valójában egy „zöld sivatagot” hozunk létre, ami bár zöld, az élővilág számára semmilyen tápértékkel nem bír. A májusi szünet lehetővé teszi, hogy a gyepben rejtőző virágok kinyíljanak, és terített asztalt biztosítsanak a beporzóknak.

Nem csak a fűnyíró pihen

Sokan azt gondolják, hogy a No Mow May mindössze annyit jelent, hogy hátat fordítunk a kertnek. Azonban ahhoz, hogy a kertünk ne csak elhanyagoltnak tűnjön, hanem ökológiai oázis legyen, érdemes betartani néhány szabályt. Amennyiben a magasra hagyott fű között nyírunk egy-egy íves ösvényt, vagy a kerítés mentén tisztán tartjuk a szegélyt, a kert nem elhanyagoltnak, hanem tervezetten vadvirágosnak fog tűnni. Ez jelzi a szomszédoknak is, hogy itt nem lustaság, hanem tudatosság zajlik. A fűnyírás szüneteltetése nem jelenti azt, hogy az agresszív, invazív gyomokat (például a parlagfüvet) hagyni kell elszaporodni. Ezeket továbbra is érdemes szelektíven eltávolítani. Ha valakinek túl drasztikus az egész kertet érintetlenül hagyni, kijelölhet vadvirágos szigeteket a fák alatt vagy a kert távolabbi sarkaiban, miközben a központi részeket továbbra is gondozza.

Hamar lesz eredménye

A Plantlife kutatásai szerint azok a kertek, ahol alkalmazták a No Mow May elvét, tízszer több nektárt termeltek, mint a rendszeresen nyírt társaik. A megfigyelések alapján a méhek és pillangók fajgazdagsága és egyedszáma is látványosan megugrott ezekben a kertekben. Ez a kert növényeinek, például a gyümölcsfáknak a jobb beporzását is eredményezi, ami több gyümölcsöt jelent a későbbiekben. De nem csak a rovarok járnak jól. A magasabb fű jobban bírja a szárazságot. A hosszabb fűszálak árnyékolják a talajt, így az lassabban szárad ki a májusi napsütésben. A gyep föld feletti részét, a fűfélék leveleit, ha magasabbra hagyjuk, az növekedése serkenti a gyökérfejlődést, ami ellenállóbb gyepet eredményez. Sok vadvirág beköltözik és megmutatja magát az olyan kertben, ahol nincs a terület folyamatosan alacsonyra nyírva.

Mi történik júniusban?

A legnagyobb kihívás a hónap vége. Június elsején nem szabad rögtön a legalacsonyabb fokozaton nekiesni a gyepfelületnek. A hirtelen visszavágás sokkolja a füvet és a benne rejtőző apró élőlényeket is. A javaslat az, hogy fokozatosan, több lépcsőben térjünk vissza a kívánt magassághoz, és ha lehet, a fűnyesedéket ilyenkor ne hagyjuk a területen, hogy ne fojtsa meg az alul lévő friss hajtásokat. A No Mow May tehát nem csak egy kertészeti technika, hanem egy szemléletmód, ami azt jelenti, hogy jó elfogadni, hogy a kertünk nem egy steril szőnyeg, hanem egy lüktető, élő ökoszisztéma része.

Más módszerek is vannak a kert funkcionális sokszínűségének a kibontakoztatására

A Benjes-sövény, avagy élet a rőzserakásban

Ahelyett, hogy a tavaszi metszésből származó ágakat elégetnénk vagy a zöldhulladék-szállítóra bíznánk, építsünk belőlük Benjes-sövényt (más néven rőzsesövényt). Ez tulajdonképpen két sor levert karó közé lazán behordott ágnyesedék. A lényege, hogy ez a „holtfa-fal” azonnal menedéket nyújt a sünöknek, békáknak és énekesmadaraknak. Idővel a szél és a madarak magokat hordanak bele, így a belsejében természetes vadsövény kezd nőni, miközben az alsó ágak korhadása javítja a talajt. Ez a szabályozott káosz egyik legjobb példája. Kívülről egy rusztikus kerítés, belülről egy sűrű lakótelep a hasznos élőlényeknek.

Rovarhotelek és napkő-rakások

A modern kertekben gyakran nincsenek természetes üregek, repedések. Ezt pótolhatjuk rovarhotelekkel, ahol a magányos méhek és fürkészdarazsak (melyek nem bántják az embert, de pusztítják a kártevőket) lerakhatják petéiket. Ne feledkezzünk meg a hüllőkről sem! Néhány nagyobb terméskőből álló rakás a kert egy napos pontján mágnesként vonzza a fürge gyíkokat. A gyíkok pedig a kertészek barátai, hiszen rengeteg hernyót és káros rovart elfogyasztanak. A kövek éjszaka tartják a meleget, nappal pedig búvóhelyet kínálnak.

A víz helyben tartása

A legtöbb kertben a víz mintha ellenség lenne. Amikor van csapadék azt elvezetjük a csatornába, aztán nyáron drága pénzért öntözünk. Az esőkert egy olyan mélyebben fekvő terület, ahová a tetőről vagy a járdáról lefolyó vizet irányítjuk. Olyan növényeket ültetünk ide, amik bírják az időszakos vízborítást, de a szárazságot is (például sásfélék, nőszirom). Ez a megoldás segít abban, hogy a víz ne elfolyjon, hanem helyben szivárogjon le a talajba, táplálva a környező növényeket, miközben egy speciális mikroklímát teremt, ami vonzza a kétéltűeket és a szitakötőket.

Mulcsozás és lombhagyás

A természetben nem látni csupasz földfelszínt. A csupasz föld kiszárad, erodálódik és a hasznos talajlakók elpusztulnak benne. A mulcsozás (takarás) során szalmával, fűnyesedékkel vagy fakéreggel borítjuk a növények alatti részt. Egy még bátrabb módszer a „lombhagyás”. Ősszel ne takarítsuk el az összes levelet a bokrok alól. A lehullott lomb a legjobb téli takaró a talajnak, és itt telel át sok hasznos rovar. Tavasszal pedig ez a réteg természetes humusszá válik, táplálva a talajt.

A madár- wellness” központ

Egy ökológiai kertből nem hiányozhat az itató és a fürdő. Egy egyszerű, sekély tálka víz, amit rendszeresen tisztántartunk, cseréljük benne a vizet. Ez nyáron több életet vonz a kertbe, mint bármilyen etető. Ha van helyünk, akkor egy kis kerti tó – akár csak egy földbe süllyesztett dézsa formájában – drasztikusan megnöveli a biodiverzitást. A víz jelenléte hűti a levegőt és itatóhelyet biztosít a beporzóktól kezdve a madarakig mindenkinek.

Ha ezeket a megoldásokat alkalmazzuk, akkor a kert egy majdnem teljesen önfenntartó rendszerré válik. Kevesebbet kell öntözni (a mulcs és az esőkert miatt), permetezni (mert a gyíkok, madarak és ragadozó rovarok elvégzik a növényvédelmet), műtrágyázni (mert a komposztálás és a lombhagyás táplálja a talajt). Végül pedig rájöhetünk, hogy a kert nem csak egy folyamatosan elvégzendő feladatlista.