Nemzetközi kutatások is megerősítik a vízmegtartó beavatkozások jelentőségét. A World Resources Institute szerint a természetközeli megoldások - mint például az esőkert vagy a mulcsozás - akár 50–90%-kal csökkenthetik a vízfelhasználást a hagyományos öntözési rendszerekhez képest. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) pedig hangsúlyozza, hogy a városi zöldfelületekbe való vízvisszatartás hosszú távon csökkenti az árvízkockázatot, miközben növeli a biodiverzitást és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat - írja közleményében az Európai Éghajlati Paktum.

A több, mint öt éve működő Auróra Klímakert részletes statisztikát vezet arról, hogy mennyi ivóvizet használt fel a növények gondozása során. Sikerült csökkenteniük a vízfelhasználást egyszerű, de hatékony esővízgyűjtési, talajjavítást és talajtakarást alkalmazó megoldásokkal - miközben a sűrűn, gyorsan növő facsemetékből kialakuló „erdő” természetes árnyékolást és párologtatást biztosít, tovább növelve a terület vízmegtartó képességét.

A 2021 és 2023 közötti három évben az öntözési szezonban is többször előfordult, hogy nem volt szükség vezetékes víz használatára. A legmelegebb hónapokban - júniusban és júliusban - korábban rendszeresen 2500 liter fölé emelkedett a felhasznált ivóvíz mennyisége, míg 2023-ban júniusban már nem volt szükség locsolásra, júliusban pedig kevesebb mint a korábbi harmada elegendőnek bizonyult.

A nagyvárosokban minden csepp víz számít - különösen a nyári hónapokban, amikor a betonrengeteg felforrósodik, a hőmérséklet akár 5–7 Celsius-fokkal is magasabb lehet, mint a zöldebb területeken. A csapadék ritkábban, de intenzívebben érkezik, így a városi infrastruktúra gyakran képtelen elvezetni a hirtelen lezúduló esőt, miközben a burkolt felületek – utak, járdák, parkolók – nem engedik, hogy a víz beszivárogjon a talajba. A víz gyorsan elfolyik ahelyett, hogy helyben maradva táplálná a növényeket, csökkentené a környezet hőmérsékletét vagy enyhítené a száraz időszakokat.

Ebben a környezetben a víz megtartása nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi kérdés is. A természetközeli megoldások, mint az esőkert, a mulcsozás vagy a sűrű növényzet telepítése, képesek arra, hogy enyhítsék ezeket a városi problémákat: hűtenek, árnyékot adnak, vizet tárolnak, és élőhelyet biztosítanak a beporzóknak és más városi élőlényeknek is. A víz - ha jól bánunk vele - nem tűnik el a lefolyókban, hanem a városi zöldterületek újraindítható, fenntartható motorjává válhat.

Az Auróra Klímakert kialakítása során nagy figyelmet kaptak azok a módszerek, amelyek segítik a természetes csapadék megőrzését. Az esővíz felfogásán túl a talaj beszivárogtató és tároló képességét is növelték: a talaj jól megtervezett lejtésével, sűrű növénytelepítéssel, komposztálással, mulcsozással és rétegezett növényhasználattal. Ezek nemcsak a vízmegtartásnak kedveznek, hanem mikroklimatikus előnyöket is biztosítanak - hűvösebben tartják a környezetet és csökkentik a párolgást, miközben szén-dioxidot kötnek meg a talajban. A klímakert a városi hősziget-hatás mérsékléséhez is hozzájárul.