A menták jótékony hatását a régi római és görög írásokban többször is említik, már akkor is tudtak róla, hogy enyhíti az epebántalmakat, a gyomorfájást, és rendkívüli a görcsoldó hatásuk. Bibliai írások szerint volt idő, amikor adót fizettek vele a régi Palesztinában. A görögök koszorút fontak belőle, és azt viselték ünnepek alkalmával. Régi egyiptomi sírokban is találtak mentát. A középkorban erős illata miatt rovarűző szerként alkalmazták a növényt. A tizennyolcadik század folyamán Európában és Észak-Amerikában közismert gyógyszer lett belőle. Ma is számos fogkrém, szájvíz alapanyaga, de koktélszirupok is készülnek belőle. Nagyon jól illik az ízük a nyári frissítő limonádékhoz is. A konyhában és az ételdíszítésben is szánhatunk szerepet a mentáknak.
A nemesítésnek és szelekcióknak köszönhetően ma már ananász ízű, banán ízű, csoki, levendula, vagy akár citromos mellékízzel rendelkező ízű menta is kerülhet a kertünkbe, majd onnan a konyhánkba.
Vad menták és hibridek
Angliában több olyan mentagyűjtemény is található, melyekben 200-300 közötti különböző változatokat tartanak. Mind menta, de mind egy kicsit más. Hazánkban is több mentafaj él vadon, vizes élőhelyeken a csombormenta, hegyvidékeken például a fürtös menta jellemző. A csombormenta hazánkban is honos 15-40 centiméter magas felemelkedő szára van, amely általában egyszerű, de lehet elágazó is. Levelei 1-2 centiméter hosszúságúak, alakjuk tojásdad és finoman fogazott. Virágai aprók, bíbor lila színűek, és úgynevezett örvökben állnak a levélhónaljban. Bélféregűző, rovarriasztó, köptető és köhögéscsillapító, emésztésserkentő. Teája szélhajtó, görcsoldó, epekiválasztást serkentő hatású. Vidéken a friss növényt bolhák ellen a szalmazsákba tették. A növény olaja rossz hírű, mert nagy dózisban mérgező. Ezek a Mentha nemzetség tagjai, de a Calamintha, vagy Nepetha - utóbbi a macskamenta fajok közül is több beszerezhető a hazai kertészetekből. Sőt az Elscholtzia stauntoni-t, a szálkamenta fajt is érdemes megemlíteni, ami alul fásodó szárú alacsony cserjévé nő. A többi, lágyszárú menta között ezért ez egy nagyobb termetű különlegesség. Tehát több nemzetség rengeteg faját nevezzünk mentának, ez inkább egy összefoglaló neve azoknak a növényeknek, melyeknek mentolos jellegű az ízük.
Az eddig említettekkel azonban annyiban vigyázni kell, hogy a kertben magról is elszaporodhatnak, sőt túlszaporodhatnak. Ellenben a legtöbbet használt két menta a borsmenta és a fodormenta olyan hibridek, melyek nem hoznak általában csíraképes magokat, ám ezek is gyorsan tudnak terjedni a föld felszínén és a föld alatt is gyorsan növekvő stolo-ikkal.
Ezek olyan hosszú hajtások melyek gyorsan fejlődnek, helyenként pedig legyökereznek és kihajtanak. Ez a tulajdonság akkor nagyon hasznos, ha nagy menta fogyasztók vagyunk, mert a növény így gyorsan szaporodik, regenerálódik, azaz nagy mennyiségű felhasználható levéltömeget ad. Ám ez a szaporodási mód akkor kihívásokat is okoz a kertben, ha többféle mentánk van és azokat szeretnénk fajtaazonosan tartani. Hiszen egyik belenő a másikba, és akkor már nem tudjuk biztosan, hogy melyik melyik, hiszen leveleik sokszor nagyon hasonlóak, ízük alapján pedig nem egyszerű mindig beazonosítani őket.
Legismertebb a bors(os)menta és a fodormenta
A borsmenta fűszer-, és gyógynövény, melyet könnyű termeszteni. A laza, mélyrétegű, közepesen kötött talaj felel meg legjobban számára. Szereti a sok nedvességet, akkor jobban fejlődik, de szárazság idején sincs gond vele, túléli, csak nem növekszik. Könnyű a szaporítása is, tavasszal vagy ősszel tőosztással, dugványozással szaporíthatjuk. Gyakran ibolyás színű a levél erezete, vagy a levél egy része. Íze nagy koncentrációban először égető, majd később hűsítő. A fodormenta is kedveli a víz közelségét. Jól termeszthető kiskertekben is, íze mentolos, kellemes, enyhébb, mint a borsmentáé.
Eléggé kozmopolita faj, a marokkói változata az egyik legfinomabb ízű, mert a tiszta menta íz mellett sem csípősség, sem fű íz nem jelenik meg benne. Érdemes kísérletezni, hogy a különböző helyekről származó, ugyanolyan fajba tartozó menták íze egyedenként eltérést mutathat, sőt ha többet vagy kevesebbet öntözzük, ha naposabb vagy árnyékosabb helyre tesszük, az az ízére hatással lehet.
Szaporítása elég egyszerű, tőosztással történik, nagyon könnyen szaporodik, ha nem vigyázunk a szomszéd növényeket is elnyomhatja. Nagyon jól nevelhető cserépben is. A borsmenta és fodormenta hibrideket nagyon sokféle illat- és ízváltozatban megtalálhatjuk, ezek közül a legnépszerűbbek: a csokimenta, banánmenta, ánizsmenta, narancsmenta, epermenta, ananászmenta, narancsmenta, levendulamenta. Ezeknek a hibrideknek inkább az illata hasonlít a névadó növényre, de ízben is vannak különbségek. Érdemes kiemelni az ananász mentát (Mentha suaveolens Variegata), mely fehér szegélyű leveleivel kitűnő kerti-, és tányérdísz egyben. A fodormentának van egy „fodrosmenta” nevű változata is, melynek levele valóban fodrozott, így sokkal látványosabb a többi mentáénál. Ismert még a Calixte fajta, ez inkább egy díszmenta, bár jellegzetes íze, illata megvan ugyan, de levele szőrös, ezért nem fogyasztjuk. Ám nagyon látványos, mert kerek levelei sötétzöld alapon sárgán pöttyözöttek. Ez a fajta kissé fagyérzékeny.
Az itt megemlített hibrid menták könnyen összekeverednek, ezért, ha meg akarjuk tartani fajtaazonosságukat, akkor egymástól távolabb helyezzük el őket, csak vegetatív úton, például dugványozással szaporítsuk. A cserépben történő tartás előnye az izoláció, így nem keverednek össze a különböző tövek.
A menták nagyon sokféleképp felhasználhatók a konyhában: tea, jegestea is készülhet belőlük, de bólék és limonádék ízesítésére is alkalmasak. Cukorszirupban történő forrázással készíthető mentaszörp, mely zselésítve (zselatinnal, vagy agar-agarral) mentadzsemként akár palacsinta töltelékként is fogyasztható. Kellemetlen ízű gyógyteák is feljavíthatók mentával, ha a teakeverékhez mentalevelet is hozzáadunk. Alkoholos kivonata reumás fájdalmak elleni bedörzsölő szerként, illetve tinktúrája vízzel hígítva szájöblítőként, szájvízként használható. A menták illóolaja adja a jellegzetes ízt, melyek exogén mirigyekben termelődnek. Ez annyiban lényeges, hogy a leveleket óvatosan kell kezelni szárításkor és tároláskor, mert minél többször mozgatjuk és nyúlunk hozzájuk mindig veszítenek illóolaj tartalmukból, azaz az ízük is gyengül. Az endogén mirigyes illóolajos növények esetén (ánizs, édeskömény) ilyen probléma nincs, azok könnyebben és tovább tárolhatók. A menták frissen és szárítva is felhasználhatók és amíg van lehetőségünk a friss alapanyagot részesítsük előnyben
