Mik azok a vírusvektorok?
A növényeknél a vírusvektorok olyan élőlények (általában rovarok), amelyek növényi vírusokat visznek át egyik növényről a másikra, ezzel betegséget okozva, terjesztve. A leggyakoribb vírusvektorok a levéltetvek és a kabócák, de tripszek és atkák is terjeszthetnek vírusokat. A vírusok önmagukban nem képesek mozogni, így a vektorokra van szükségük a terjedéshez. Növényi betegségeket okozhatnak még baktériumok és patogén gombafajok, mozogni önállóan többnyire ezek sem tudnak, ám esetükben a víz (csapadék, harmat, öntözővíz) szokott lenni az, ami a terjedésüket segíti. Ezért is célszerű kora reggel öntözni, mert az a cél, hogy a levelek minél kevesebb ideig legyenek nedvesek, pont e fertőzések terjedésének gátlása miatt.
Visszatérve a vírusokhoz, a vírusvektorok a kiskertekben is jelentős problémát jelentenek. Amikor egy vírusvektor rovar például megrágja egyik növényt növényt egy fertőzött másik után, hogy táplálkozzon, a vírust is átviszi a növénybe. A vírus a növény sejtjeibe jutva szaporodni kezd, és a növényben elterjed. A vírusfertőzéseknek jellegzetes tünetei lehetnek. Egyik ilyen a levelek sárgulása, mozaikfoltossággal kiegészítve. Ekkor a levelek sárgulnak, torzulnak, mozaikszerű mintázat jelenhet meg rajtuk. Vírus jelenlétére is utalhat, ha a levelek, hajtások, virágok és termések torzulnak, pöndörödnek, sodródnak.
Törpenövés, satnyulás is jellemzi a vírusos betegségeket. A fertőzött növények fejlődése visszamarad, törpék maradnak, terméshozamuk drasztikusan csökkenhet, sőt akár teljesen elmaradhat. A megbetegedett levelek egyenes következménye, hogy kevesebb tápanyag előállítására képesek emiatt pedig a termés mennyisége és minősége is romlik.
Vírus ellen nem tudunk védekezni, de a terjedését akadályozni lehet
A már megfertőződött növényeknél a vírusok ellen nincs közvetlen, hatékony gyógymód. Ha egy növény megfertőződött, a kár már be fog következni. Ezért a hangsúly a megelőzésen és a terjedés megállításán van. A kártevők, mint például a levéltetvek, rendkívül gyorsan szaporodnak, különösen kedvező időjárási körülmények között (hosszú, meleg ősz, enyhe tél). Ezért gyorsan kialakulhat egy nagy fertőzési nyomás. Gyakori a rejtett fertőzés: sok esetben a fertőzés az ősz folyamán még nem észrevehető. A tünetek gyakran csak tavasszal, a növények fejlődésével válnak nyilvánvalóvá, amikor már késő a védekezés.
Külön probléma a sokszínű gazdanövénykör, azaz egyes vektorok és vírusok tág gazdanövénykörrel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy sokféle növényt megfertőzhetnek a kertben, így a kártétel széleskörű lehet. Mivel a már megfertőződött növényeket nem lehet meggyógyítani, a védekezés a megelőzésen és a vírusvektorok elleni fellépésen alapul. Jó agrotechnikai módszer például az optimális vetésidő megválasztása. A korai vetés növelheti a fertőzés kockázatát, mivel a növények korábban ki vannak téve a vektorok támadásának. A betakarítás utáni árvakelések (önmaguktól kikelt növények) gyakran vírusokkal fertőzöttek lehetnek, ezért ezeket el kell távolítani.
A gyomok is lehetnek vírusgazdák, ezért a gyommentes környezet fenntartása szintén csökkenti a fertőzés kockázatát.
Mindig megbízható forrásból származó, ellenőrzött, egészséges vetőmagot és palántát használjunk, hiszen rosszabb esetben már betegen visszük be a növényt a kertünkbe. Bár kiskertekben nehezebb betartani, a vetésforgó segíthet abban, hogy a talajban felhalmozódó kártevőket és kórokozókat csökkentsük. Egymás után ne kerüljön ugyanaz a faj ugyanarra a helyre, sőt jobb, ha még rokonsága sem ugyanott kap helyet. Nagyon fontos az is, hogy amint észleljük a vírusfertőzés tüneteit, a fertőzött növényeket vagy növényi részeket azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg, hogy megakadályozzuk a vírus tovább terjedését.
A metszőollók, kések és egyéb eszközök fertőtlenítése (pl. hőkezeléssel, hígított hypóval vagy alkoholos oldattal) fontos, különösen akkor, ha fertőzött növényekkel dolgozunk.
A biológiai és klasszikus növényvédőszeres védekezésben is van lehetőség
A levéltetveknek és más vírusvektoroknak számos természetes ellensége van (pl. katicabogarak, fátyolkák, lebegőlegyek, parazita darazsak). Ezeket vonzzuk a kertbe, például virágzó növények ültetésével, vagy megóvásukkal a rovarirtó szerektől. Madárodúk kihelyezésével is segíthetünk a rovarok gyérítésében. A sárgalapos csapdák vonzzák a repülő rovarokat (köztük a levéltetveket és kabócákat), és segítenek a populációjuk nyomon követésében és gyérítésében. Ha a biológiai és agrotechnikai módszerek nem elegendőek, indokolt lehet rovarölő szerek alkalmazása. Fontos, hogy ezeket célzottan alkalmazzuk: csak akkor és ott, ahol feltétlenül szükséges.
Válasszunk megfelelő szert. Rovarölőszerekből vannak kontakt és szisztemikus hatásúak. Előbbi csak akkor hat, ha a szer a rovarhoz ér. Utóbbi felszívódik a növényben és ha a rovar szívogatni kezdni azt bárhol, akkor elpusztul a kártevő. Van amikor szükség van a két szertípus kevert, „koktélban” történő kijuttatására. Például egy magas fa esetén, amelynél fel sem tudjuk fújni a szert a lombkorona tetejére, ott azért jó a keverék, mert alul egyből elpusztítja a kontakt hatóanyag a rovarokat, de a szisztemikus idővel a magasabb részeken is elkezd hatni. Felszívódó szereknél figyeljünk rá, hogy hosszabb a élelmezésegészségügyi várakozási határidő, tehát betakarítás előtt nem sokkal már szisztemikus szerez többnyire nem alkalmazhatóak. Növényvédőszerek esetén tartsuk be a dózist és a permetezési időt, figyeljünk a várakozási időre (a munkaegészségügyire is). A kezelés időzítése is fontos a hatékonyság miatt. A védekezést a vektorok betelepedésének kezdetén, vagy az első kolóniák megjelenésekor kell elkezdeni.
A növényi vírusok ellen a leghatékonyabb védekezés a vírusvektorok elleni prevenció és a gyors fellépés. A kiskertekben a megelőzés, a biológiai módszerek és szükség esetén a célzott kémiai védekezés kombinációja adja a legjobb eredményt. Fontos a rendszeres növényvizsgálat, hogy időben észrevegyük a kártevők megjelenését.
