Bár a szilvafa ritkító metszését kora ősszel, még lombos állapotban biztonsággal el lehet végezni, a késő őszi időszakban ettől már jobb tartózkodni. A lombhullás utáni nedves, hideg időjárás ugyanis lelassítja a metszési sebek gyógyulását, ami szabad utat nyithat a különböző fertőzéseknek. Ha eddig nem metszettük meg a fáinkat, már ne kapkodjunk, hiszen a koronaalakítást, a befelé növő, beteg ágak, a gyökérsarjak és a vízhajtások eltávolítását célszerűbb a tél végi, kora tavaszi időszakra hagyni. Az elhanyagolt, öreg fák megújítását szintén ekkor érdemes megkezdeni, arra figyelve, hogy a drasztikus ifjítást ne egyszerre, hanem több évre elosztva végezzük el.

Az ősz közepe és vége viszont az egyik legideálisabb időszak az új gyümölcsfák telepítésére. A szabadgyökerű szilvafákat ilyenkor, a téli fagyok beálltáig érdemes elültetni, így a nyugalmi állapotba kerülő csemeték gyökerei tavaszig kényelmesen megerősödhetnek. A hely kiválasztásakor keressünk napos, szélvédett, jó vízgazdálkodású területet, és számoljunk a fa későbbi, akár 5-6 méteres helyigényével is. A csemetét megbízható faiskolából szerezzük be, és vásárláskor vegyük figyelembe a fajta porzási igényeit, valamint a betegségekkel – különösen a szilvahimlővel – szembeni ellenállóképességét.

Az ültetéshez a gyökérzetnél legalább kétszer szélesebb gödröt ássunk, amelynek lazítsuk fel az alját. A szabadgyökerű fák gyökereit érdemes egy-két órára vízbe áztatni, a sérült részeket pedig lemetszeni. A csemetét úgy helyezzük a gödörbe, hogy a gyökerek természetesen, visszahajlás nélkül elférjenek, az oltási hely pedig feltétlenül a talajszint felett maradjon. A földet fokozatosan, óvatosan tömörítve lapátoljuk vissza. Ha érett komposztot használunk, azt a földdel elkeverve juttassuk ki, de friss trágya soha ne érje közvetlenül a gyökereket. A munkát bőséges öntözéssel zárjuk, szükség esetén karózzuk ki a csemetét, és terítsünk köré mulcsot úgy, hogy a törzs közvetlen környezetét szabadon hagyjuk. Az első évben kiemelten figyelni kell a talaj nedvességére, de a tartósan pangó vizet kerülni kell.

A sikeres áttelelés érdekében a meglévő állomány is figyelmet igényel. Száraz őszi időszakokban időnként öntözzük meg a fákat, a fiatal csemeték törzsét pedig érdemes lazán felhelyezett hálóval védeni a nyulak és rágcsálók ellen. A megelőző növényvédelem szempontjából elengedhetetlen a kerttisztítás, így gyűjtsük össze az ágakon maradt, aszalódott gyümölcsmúmiákat, valamint a lehullott, fertőzött terméseket és leveleket, mert ezekben könnyen áttelelhetnek a kórokozók. A túlzott nitrogén-utánpótlást ilyenkor már hagyjuk el, mert a fagyérzékeny hajtások fejlődését serkentené. A lombhullást követően viszont – amennyiben a fa korábbi állapota indokolja – egy célzott őszi lemosó permetezéssel sokat tehetünk a jövő évi egészséges termésért.