A magyar mezőgazdaság egyik fő problémája, hogy alacsony hozzáadott értékű termékeket állít elő, míg a magas hozzáadott értékű élelmiszerek jelentős részét külföldről importálja. Ennek oka, hogy a magyar mezőgazdaság túlságosan is azokra a haszonnövényekre fókuszál, amelyekből az elmúlt években globálisan túltermelés alakult ki, például a búzára, a kukoricára vagy a napraforgóra. Pinke Zsolt és szerzőtársai 2024-ben megjelent tanulmánya ráadásul azt is bemutatja, hogy a magyar mezőgazdaság korábbi modernizációs kísérletei jellemzően az alacsony innovációs igényű tömegtermelés további előretörését valósították csak meg, ezen haszonnövények termelése egyre nagyobb területen történik hazánkban. Ezen növények termesztését ráadásul egyre súlyosabban sújtja a klímaváltozás is. A jelenlegi terméshozamok csökkenése valószínűsíthető, ami tovább rontja az exportkilátásokat. Emellett Magyarország alföldi régióinak egy részén várhatóan egyáltalán nem lehet majd olyan haszonnövényeket termeszteni, amilyeneket most ott termesztenek.

E kettős nyomás egyazon irányba mutat: meg kell újítani a magyar mezőgazdaság termésszerkezetét, és az innovatív, magasabb minőségű termékek előállítására kell átállni. Erre kiváló kitörési pontot biztosítanak a mentes élelmiszerek. A garantáltan gluténmentes zab, a cirok, a GMO-mentes, emberi fogyasztásra szánt szója vagy éppen a mandula olyan termények, amelyekből kiváló minőségű és ízvilágú gluténmentes élelmiszerek és/vagy tejhelyettesítő termékek készíthetők – és ezek magasabb áron értékesíthetők a piacon.

A glutén- és tejfehérjementes élelmiszerek alapanyagainak előállítása tehát kiugrási pont lehet a magyar mezőgazdaság számára is. E termékek esetén is igaz azonban, hogy minél magasabb feldolgozottsági fokon értékesítik a termékeket, annál magasabb rajtuk a haszonkulcs. Érdemes tehát a feldolgozási fázist is minél nagyobb részben Magyarországon megvalósítani. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Mentes Munkacsoportjának egyik fő célja éppen az, hogy elősegítse a mentes termékek piacának és a hazai gyártóknak a fejlődését.

Fontos látni, hogy egy magyar élelmiszergyártó számára a belföldi piac mindig kiemelt jelentőséggel bír. Főleg egy kis- és középvállalkozás esetén ritkán reális, hogy rögtön nemzetközi terjeszkedésbe kezdjen. A hazai piac fejlődésének viszont az egyik legnagyobb gátja a magas áfakulcs. A mentes termékeket jelenleg terhelő 27%-os (egyes esetekben 18%-os) áfa, párosulva e termékek eleve magasabb áraival, illetve az alacsony magyar fizetőképes kereslettel, nagyon leszűkíti a belföldi piacot. Ennek következtében pedig a hazai gyártók egy kicsi, és az elmúlt években ráadásul instabil piacon kellett, hogy stabil hátországot építsenek, ami még a legnagyobb cégek számára is nehézséget okozott. Ez pedig természetszerűleg tovább nehezítette e cégek külpiacra lépését, illetve terjeszkedését, valamint nem biztosított kellő anyagi hátteret a folyamatos innovációhoz.

Éppen ezért készített el a Mentes Munkacsoport egy áfacsökkentési javaslatot, melyben a gluténmentes pékáruk, tészták és kekszek, illetve a növényi italok, valamint a növényi alapú tejfölalternatívák és joghurtalternatívák áfájának 5%-ra csökkentésére tett javaslatot. Ennek becsült költségvetési terhe a 2024-es fogyasztási adatok alapján 5–6 milliárd Ft között van.

Az áfacsökkentés jelentős anyagi terhet venne le a gluténérzékenységben és tejfehérje-allergiában szenvedők válláról, ami önmagában is nagyon kedvező eredmény lenne, hiszen e két betegség esetén az egyetlen gyógymód az allergén anyagok étrendből való teljes kiiktatása. Az áfacsökkentés további kedvező hatása viszont a glutén- és tejfehérjementes termékek piacának élénkülése lenne. Ez kedvező piaci lehetőségeket adna nemcsak a gyártóknak, hanem a mezőgazdasági termelőknek is. Ezáltal a kormányzat nemcsak egy szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoporton tudna segíteni, de a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődését is elő tudná segíteni.