A tanulmány készítői minden fontos kultúrában számba vették, hogy mekkora területe öntözött jelenleg és mekkora lenne öntözésbe vonható. Eszerint az árukukoricából is 500 ezer hektáron lehetne megvalósítani a mesterséges vízutánpótlást. A szójatermő területeken viszont mindössze 8,5 ezer hektárral bővíthető az öntözött rész. A teljes szántóterületet tekintve elméletben egy millió hektárig lehetne emelni az öntözött területet, míg zöldségfélék esetén bő 18 ezer hektárról, gyümölcsösök esetén pedig mintegy 57 ezer hektárról van szó.

A kutatók leszögezték, hogy valójában csak ott gazdaságos az öntözés (vetésforgó és 1×1 kilométeres egységre vetítve), ahol az öntözhető területek jó talajtani és kedvező domborzati adottságokkal rendelkeznek, különös tekintettel a legjobb földminőségű löszhátakra (Békés-Csanádi-, Hajdúsági-, Mezőföldi- és Észak-Bácskai-löszhát).

Ha valamennyi részen megvalósulna a beruházás, akkor az az árukukorica esetében 213-249, a búza esetében 108-124 milliárd forintba kerülne. Hatására az árukukorica össztermése 1,4 millió tonnával, a búzáé 0,4 millió tonnával bővülne. A kutatók kiszámolták a beruházás 10 éves megtérülési időszakára eső többletjövedelmet is kultúránként. Míg szántóföldi növények esetén egy hektárra vetítve hektáronként "csak" 203-263 ezer forintos többletjövedelmet generálna az öntözés, addig a zöldségnövények esetében elérné az 5,4-5,5 millió forintos pluszbevételt is. Természetesen kultúránként nagyon másként alakulnak a számok. A csemegekukorica hektáronként 1,2 millió forintos többletbevétellel hálálja meg a ráfordítást, a szója azonban képtelen ledolgozni a beruházási költséget 10 év alatt, és hektáronként 140 ezer forintos mínuszt produkál. A paradicsom ellenben 36 millió forint extrajövedelmet is képes hozni az öntözés hatására.

A részletes tanulmány ezen a linken érhető el.