Az örökzöld makadámdiót őshazája nyomán ausztrál mogyorónak vagy queenslandi diónak is nevezik. A kilenc makadámdiófaj közül kettő ehető  - a Macadamia integrifolia és a M. tetraphylla. Ezeket az 1860-as évek óta termesztik, egymással hibrideket is alkotnak. A fa szárazságtűrő, bőtermő és sokáig él.

Diója külső burka vastag, barna, gömbölyű és üveggolyó nagyságú, a bele krémszínű. Az ínyencek kedvenc diófélesége, mivel pirítva igen intenzív az íze. Kereskedelmi forgalomba többnyire pörkölve kerül. Egy 2006-os kínai tanulmány szerint a makadámdió 82,6%-a egyszeresen telítetlen zsírsav, ami a legjpobb minőségű olívabogyókkal teszi egyenértékűvé.

Ma a világ termésének jelentős részét a Hawaii szigetein működő makadámdió-farmokon állítják elő. Az Index Ma is tanultam valamit c. blogjában arról írnak, hogy az itt található fák mind ugyanattól az őstől származnak, a queenslandi Gympie kisvárosból, vagyis az amerikai szigetcsoporton lévő fák vagy egyetlen, vagy legfeljebb néhány ugyanott élő egyed klónjai. Ez azért fontos, mert minél kevésbé változatos egy faj genetikai háttere, annál nagyobb a kockázata annak, hogy képtelen lesz alkalmazkodni a globális klímaváltozáshoz.

Szerencsére Ausztráliában nagyobb a genetikai változatosság. A kontinens  az 1990-es években visszahódította a világ legnagyobb makadámdió-termelője címet Hawaii-tól, 2012-ben pedig a Dél-afrika Köztársaság vette át tőle a világelső pozícióját. Ugyanis kiderült, hogy a makadámió a kávébabnál is jövedelmezőbb kultúra.