A szőlőn a lisztharmattal mindig számolni kell, mert az utóbbi években az időjárás valamilyen mértékben mindig megfelelő volt a betegség terjedéséhez. Magyarországon egyre inkább jellemzővé válik a kevés esővel, hajnali párával társuló magas nappali hőmérséklet, ami pedig ideális környezetet jelent a lisztharmatnak a fejlődéséhez - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán. A lisztharmat tünetei jól ismertek: a zöld növényi részeken, a felületüket behálózó gombafonalakból és a rajtuk képződő spórákból (konídiumokból) álló fehéres-szürke bevonat képződik a virágzaton, a fiatal fürtökön, a hajtásokon és a leveleken is. Tehát a gomba mindig a növény felszínén marad, csak szívókacsokkal kapaszkodik a levél bőrszövetébe. A gombaháló szorításában torzulnak a levelek, kirepednek a duzzadni akaró szőlőszemek, ideális táptalajt biztosítva más kórokozóknak és kártevőknek, így például a szürkepenésznek, a darazsaknak és a muslincáknak.

A lisztharmatnak két áttelelési formája van. Az egyik során a gombafonalak a rügypikkelyek alatt bújnak meg, innen terjednek szét a leveleken, ilyenkor az úgynevezett "zászlós hajtással" jelenik meg a betegség a szőlőn. Manapság a lisztharmat azonban inkább azokkal az apró göbökkel (ivaros áttelelő képletekkel) telel át, melyek a nyár végén alakulnak ki a leveleken. Ezek az őszi esőkkel ugyan lemosódnak a kordonkarra és a támberendezésre, tavasszal azonban innen pattannak ki az első fertőzést beindító ivaros spórák. Ezek az ivaros spórák nehezek, nem szállnak messzire a széllel, de nem is kell nagy utat megtenniük, hiszen már eleve "helyben voltak". A súlyuk miatt, éppen, hogy csak eljutnak a kordonkarokhoz és a talajhoz legközelebbi kis levélkékhez.

Jelenleg ezeken a leveleken találhatóak meg a fertőzés első tünetei: ez egy sárguló, áttetsző foltocska, amelynek a megjelenése után rövidesen torzulni kezd a levél, a fonákján pedig megjelennek a gomba jellegzetes, apró, fehér-szürke telepei. Ilyenkor már egyértelmű a fertőzés, és azt is érdemes észben tartani, hogy ekkor nagyon nehéz lesz blokkolni a lisztharmat továbbterjedését. Az elsődleges cél az, hogy ne történjen meg a fertőzés, a gomba spórái már gombaölőszerrel lepermetezett növényekkel találkozzanak. Ezt hívják megelőző (preventív) védelemnek. Az ültetvényekben ezt a folyamatos védettséget úgy szokták biztosítani, hogy szinte mindegyik permetlébe adagolnak lisztharmat ellen valamilyen gombaölőt, például ként. Ez persze csak az "alaplé", ami még kombinálható más szerekkel is.

Jelenleg a kontakt kénes gombaölőké a főszerep. A kén jelentőségét jól mutatja, hogy napjainkban is a világon a legnagyobb mennyiségben eladott növényvédő szernek számít. Bármelyiket választhatja az ember, és egészen a szőlő virágzásáig újabb és újabb kezeléseket lehet végrehajtani vele. Aki azonban nem kezdi el most a védekezést, akkor a lisztharmat a virágzásig felszaporodhat és már a virágzás során "leszüretelheti" a termést. A szőlőlevelek felületén élő gombákat, rovarokat kiszárítják a narancsolaj tartalmú készítmények, ezért ezekkel is érdemes lehet megpróbálkozni.

Fürtmegnyúlásnál el lehet indítani a felszívódó (szisztemikus) blokkot, azaz 2-4 alkalommal, egymást követően permetezhet az ember a felszívódó szerekkel. Ilyen hatóanyag pl. a penkonazol, a piraklostrobin, a metiram, a difenokonazol, a metrafenon, és a ciflufenamid, stb. Ezek kapcsán érdemes tájékozódni, elérhetőek-e még ezek a szerek, illetve hogy melyik kategóriába tartoznak, azaz az alkalmazásukhoz kell-e szakképesítés és engedély, avagy sem.

Mostantól tilos ezeket a növényvédő szereket használni Magyarországon: itt a lista

Nagyon sok növényvédő szert érintenek a hatóanyag-kivonások.

Az a kertész, aki biztosra akar menni, a kén mellett már korábban is bevetheti a fentebb felsorolt felszívódó gombaölőket. Ez például annak lehet indokolt, aki csak ritkán jut ki a kertjébe, és az esők után nem tudja rögtön megismételni a kezelést a kontakt kénnel, vagy olyan érzékeny fajtákat telepített (pl. Kékfrankos, Potugieser, Leányka, Rizlingszilváni, Kadarka, Olaszrizling, Chardonnay stb.), amelyeknél biztosan számíthat a gombára, illetve, ha a közvetlen szomszédjában fertőzött növények vannak.

A gomba további terjedése a helyi időjárás függvénye és ez szabja meg a permetezések gyakoriságát is. Ebben csak a szőlősgazda tud dönteni. A felszívódó blokk után újra elő lehet venni a kéntartalmú szereket. A fejlettebb bogyókat már nem tudja megtámadni a lisztharmat, de mindvégig figyelni kell a gombára, mert a szakkönyvek szerint már 5%-os fürtfertőzésnél is "egérízűvé" válik a bor.