A szőlő fogyasztása és a borok készítése hosszú ideje az emberi kultúra szerves része, az egyes szőlőfajták fejlődésének történetéről azonban mindezidáig nagyon keveset lehetett tudni. A szakemberek például régóta azt valószínűsítették, hogy a Vitis vinifera bortermő szőlőt először Nyugat-Ázsiában háziasították és a ma használt főbb fajták mindegyike innen származik. Emellett azt is feltételezték, hogy a borszőlőfajtákat már korábban termesztették, mint az étkezési célú fajtákat. A tizenhat ország 23 helyszínéről származó 2448 szőlőminta összehasonlító genomikai elemzése alapján azonban most kiderült, hogy mindkét korábbi feltételezés téves volt. A Science magazinban közölt új eredmények szerint a szőlő kultúrevolúcióját két párhuzamos folyamat alakította. Eszerint a Kaukázusból induló, majd a Fekete-tenger mentén a Kárpát-medence irányába terjedő domesztikáció a borszőlők, míg a Kis-Ázsiából induló és elsősorban a Mediterráneumban terjedő domesztikáció pedig eredendően a csemegeszőlők kialakulásához vezetett.

Az adatok alapján azt is kimutatták, hogy a domesztikáció a két régióban nagyjából egy időben, körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt történt, és egybeesett a mezőgazdasági gazdálkodás kezdeti szakaszaival is, ami bizonyítja a szőlő kiemelkedő szerepét a mezőgazdaság korai fejlődésében. A termesztés számára fontos tulajdonságok elemzése újszerű betekintést adott a bogyók ízére, a hermafrodita virág kialakulására, a muskotályos ízre és a bogyók héjának színére irányuló emberi szelekcióba is. A MATE Szőlészeti és Borászati Intézet kutatói közül Dr. Bisztray György Dénes professzor emeritus, Győrffyné Dr. Jahnke Gizella tudományos tanácsadó és Dr. Deák Tamás egyetemi docens, a Genetika és Biotechnológiai Intézet részéről Dr. Kiss Erzsébet professzor emeritus, a Növénytermesztési-tudományok Intézet részéről pedig Dr. Höhn Mária egyetemi tanár vett részt a kutatásban.