Az ezer méter feletti tengerszint feletti magasság és a novembertől márciusig tartó hűvös tenyészidőszak ideális feltételeket teremt az epertermesztéshez, a gazdálkodás mégis komoly kockázatokkal jár. Az eperpalántákat tisztítási és hozam-okokból évente cserélni kell, Indiában a gazdák ugyanis nem magról, hanem importált anyanövényekből szaporított palántákat vásárolnak. Egy kisebb gazdaság esetében ez évente mintegy 2500 dolláros kiadást jelent, ami egy jó szezonban megduplázhatja a befektetett tőkét, de egyetlen váratlan esőzés is elegendő ahhoz, hogy a teljes termés tönkremenjen.

Az ágazat mindmáig teljes egészében külföldi - kaliforniai, floridai, olasz és spanyol - fajtákra támaszkodik, mivel Indiában korábban nem nemesítettek saját eperfajtát. Egy amerikai vagy európai nemesítési program jellemzően 10-15 évet vesz igénybe, ezen a gyakorlaton változtatna a maharashtrai Mahatma Phule Agrártudományi Egyetem (MPKV) és a Bhabha Atomkutató Központ (BARC) közös projektje. A kutatók alacsony dózisú gamma-besugárzással idéznek elő stabil genetikai mutációkat a növényi szövetekben, hogy kifejlesszék India első saját, a helyi hőhullámoknak ellenálló, ugyanakkor a külföldi fajták méretével és minőségével versenyképes eperváltozatát. Az egyetem szakemberei szerint azonban a végleges eredményekre akár 10-15 évet is várni kell.

A tőkeerősebb gazdaságok közben technológiai újításokkal igyekeznek csökkenteni a kiszolgáltatottságukat. A Berry Fresh Agrotech alapítója, Ketan Yashwant Sodha 2022-ben kezdett hidroponikus termesztéssel kísérletezni, amely zárt környezetben, talaj nélkül, szabályozott víz-, tápanyag- és hőmérsékleti viszonyok mellett működik. A kezdeti nehézségek után mára 19 fajtát teszteltek sikeresen, köztük ritka japán és holland változatokat is. A napi 750 milliliterre korlátozott öntözéssel magasabb cukortartalmú, aromásabb gyümölcsöt érnek el, a levelek és levélnyelek rendszeres laboratóriumi elemzése pedig lehetővé teszi a tápanyag-utánpótlás hajszálpontos szabályozását. A félnyitott fóliasátor-rendszernek köszönhetően az eper egész évben termeszthető, Sodha pedig jelenleg befektetőket keres egy kétszázezer palántás, kéthektáros üzem kiépítéséhez.

A kisebb gazdaságokat tömörítő termelői szervezetek (FPO) szintén a modernizáció útjára léptek. Mesterséges intelligenciával támogatott meteorológiai állomásokat telepítettek, amelyek pontosan előre jelzik az esőzéseket, így a gazdák optimálisan időzíthetik a permetezést, megelőzve a drága növényvédő szerek kárba veszését. Emellett függőleges, tornyos rendszereket építenek ki, amelyekben kókuszrost-szubsztráton, öt szinten nevelik az eperpalántákat. Ezzel a módszerrel azonos területen az ötszörösére, hektáronként mintegy 310 ezer tőre növelhető az ültetési sűrűség.

A kisgazdák számára azonban ezek a beruházások túl magas kockázatot jelentenek. Sheetal Danavle, egy háromholdas birtok társtulajdonosa 2017-ben sikeresen kísérletezett hidroponikus termesztéssel, ám egy trópusi ciklon az egész berendezést megsemmisítette, és azóta nem mert újra belevágni a rendszer kiépítésébe. Ehelyett a közösségi médiára támaszkodva talált új üzleti modellt: videókat tesz közzé az epertermesztésről, emellett turistákat fogad a birtokán, akik maguk szedhetik le a gyümölcsöt. A közvetlen értékesítéssel sikerült kiiktatnia a kereskedelmi közvetítőket, ami jelentősen javította a gazdaság jövedelmezőségét.