A 2006 és 2018 közötti időszakot vizsgáló adatok rámutatnak, hogy az európaiak 84 százaléka legfeljebb egy kilométerre, 90 százaléka pedig két kilométerre él a legközelebbi termőföldtől. Tíz kilométeres körzetben gyakorlatilag a teljes kontinens lakossága érintett. Ez a rendkívül szoros közelség az évek során szinte változatlan maradt. A minimális elmozdulások is inkább az urbanizációnak és a demográfiai folyamatoknak tudhatók be. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, milyen agrártáj vesz minket körül. Míg a mediterrán térségben az ültetvények, a Brit-szigeteken pedig a legelők dominálnak, Közép- és Kelet-Európában a szántóföldek határozzák meg a tájképet.

Rengeteg földterületen van ilyen kút: sok magyar nem is tud róla

Hazánk területén számos felhagyott szénhidrogénkút található, melyek a hazai szénhidrogén-kutatás és -termelés emlékét őrzik.

A termőföldek közelségét ráadásul csak részben magyarázza a mezőgazdasági területek puszta kiterjedése. A településhálózat, a domborzat, a történelmi adottságok és az infrastruktúra mind hozzájárulnak ahhoz, hogyan fonódik össze az emberi élettér a természeti környezettel. Magyarországon ez a térbeli kapcsolat kiemelkedően szoros. A hazai lakosság mintegy 85 százaléka él egy kilométeren belül valamilyen mezőgazdasági területhez képest. Esetünkben ez túlnyomórészt, mintegy 74 százalékban szántóföldeket jelent.

Mivel a legtöbb településünk közvetlenül a szántóföldek szomszédságában fekszik, a mezőgazdaság hatásai a mindennapjaink részét képezik. A por, a zaj, a növényvédő szerek használata és a vízminőség miatti konfliktusok nem marginális problémák, hanem napi szintű együttélési kérdések. Emellett természetesen jelen van a pozitív oldal is: a tájkép, a helyi élelmiszerek elérhetősége és a rekreációs lehetőségek.

Harsányi Zsolt: A tartós vízhiány a hazai géppiacot is átírja

Harsányi Zsoltot, az AXIÁL Kft. tulajdonos-ügyvezetőjét arról kérdeztük, hogy manapság mire költenek a gazdák.

Mindez rámutat arra, hogy az uniós agrártámogatások jövőjéről szóló vitákban a versenyképesség és a környezetvédelem mellett meg kell jelennie egy harmadik, eddig alulértékelt szempontnak is. Ez pedig a társadalmi közelség. Az új ciklus támogatási és zöldítési feltételeit finomabbra kellene hangolni, hiszen teljesen más megoldásokra van ugyanis szükség egy szántókkal övezett térségben, ahol a talajvédelem és a növényvédőszer-használat csökkentése a prioritás, mint egy mozaikos, változatos agrártájban.

Európában a mezőgazdaság tehát nem egy elszigetelt ágazat, hanem a lakosság többségének közvetlen környezete. A 2027 utáni agrártámogatások kapcsán így a fő kérdés már nem pusztán az, hogy segítjük-e a gazdálkodókat. Sokkal inkább az a tét, hogy milyen tájat, milyen környezeti minőséget és milyen együttélési szabályokat finanszíroznak közpénzből.