A legtöbb fogyasztó akkor találkozik a növényvédelem kérdésével, amikor egy „vegyszeres zöldség” típusú hír jelenik meg a médiában. Mit üzenne azoknak a civileknek, akik aggódnak az élelmiszerek biztonsága miatt?

Először is fontos tisztázni, hogy a növényvédelemben növényvédő szerekről, növényi gyógyszerekről beszélünk, és nem vegyszerekről. A vegyszer az a kénsav, a sósav, a hipó és még lehetne sorolni. A növényvédelemben használatos növényi gyógyszerek, növényvédő szerek 10-12 éves, 200-250 millió euróba kerülő fejlesztésen, engedélyezésen mennek keresztül, ahol a végén csak az a termék kaphat engedélyt, amely minden szempontból - tehát a környezet, a fogyasztó és a kezelést végző személy szempontjából is - biztonságos.

A növényvédő szerek valójában nagyon szigorúan szabályozott, pontosan meghatározott célra kifejlesztett készítmények. Szakmai szempontból sokszor inkább a gyógyszerekhez szokták hasonlítani őket. Ahogyan az orvos a megfelelő gyógyszert adja a betegnek, úgy a gazdálkodó is egy adott problémára - például egy gombabetegségre vagy rovarfertőzésre - választja ki a megfelelő készítményt. Ezeket a szereket pontos dózisban, meghatározott időben és szigorú technológiai előírások szerint kell alkalmazni.

A modern növényvédelemben az a cél, hogy a lehető legkevesebb beavatkozással lehessen megvédeni a termést, miközben az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelmi szempontok is érvényesülnek. Az élelmiszerek biztonságát rendkívül szigorú szabályrendszer garantálja Európában. Amikor egy-egy hír arról szól, hogy valamiben „kimutattak” egy növényvédőszer-maradékot, azt sokszor félreértelmezik. A modern analitikai módszerek ma már egészen elképesztően kis mennyiségeket képesek kimutatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az anyagok bármilyen egészségügyi kockázatot jelentenének.

A kimutathatósági határ és a maximálisan megengedett szermaradék határérték, az úgynevezett MRL között nagyon nagy különbség van. Az MRL az a határérték, amely alatt az adott anyag jelenléte bizonyítottan nem jelent kockázatot a fogyasztók számára. A laboratóriumok viszont ennél sokkal kisebb koncentrációkat is képesek kimutatni. Ez azt jelenti, hogy attól, hogy egy molekulát kimutatnak egy mintában, az még messze nem egyenlő azzal, hogy az egészségre bármilyen kockázatot jelentene.

Az európai élelmiszerek ráadásul a világ egyik legszigorúbb ellenőrzési rendszerén mennek keresztül. Rengeteg mintát vizsgálnak rendszeresen, és ha bármilyen probléma merül fel, azt nagyon gyorsan kezelik. Emiatt a fogyasztók valójában egy rendkívül biztonságos rendszerből származó élelmiszereket vásárolnak.

A közbeszédben gyakran elhangzik az is, hogy a növényvédő szerek „rákkeltőek”. Hogyan reagálnak erre a kritikára?

Ez megint egy olyan megfogalmazás, amit azok használnak, akik elkívánják lehetetleníteni az európai mezőgazdaságot. Céljuk a fogyasztók riogatása, és nem a tényeken alapuló párbeszéd. Fontos különválasztani a tudományos tényeket és a leegyszerűsített állításokat. Egy hatóanyag engedélyezése előtt rendkívül hosszú és szigorú vizsgálati folyamaton megy keresztül. Vizsgálják többek között a toxicitását, a hosszú távú egészségügyi hatásait, valamint azt is, hogy milyen mennyiségben és milyen körülmények között kerülhet kapcsolatba az emberrel.

Az európai szabályozás úgy működik, hogy csak azok a hatóanyagok maradhatnak forgalomban, amelyek bizonyítottan biztonságosak a meghatározott felhasználási feltételek mellett. A fogyasztók szempontjából pedig az a kulcsfontosságú kérdés, hogy az élelmiszerben jelen lévő mennyiség jelent-e kockázatot. A határértékeket úgy állapítják meg, hogy azok jelentős biztonsági tartalékkal számoljanak.

Sokszor elhangzik az is, hogy „rákkeltő anyagot találtak” valamiben, de ezek a megfogalmazások gyakran nem tesznek különbséget aközött, hogy valami rákkeltéssel gyanusítható, vagy bizonyítottan rákkeltő. Az előbbi kategóriába tartozik a füstölt hús és az alkohol is. Az én szemeben ez a kategória azt jelenti, hogy soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy ezek a dolgok rákkeltők lennének. Egy anyag elméletileg lehet veszélyes bizonyos körülmények között, de attól még a valós életben, a ténylegesen előforduló mennyiségben nem jelent egészségügyi kockázatot. A modern élelmiszer-biztonsági rendszer éppen azt biztosítja, hogy a fogyasztók csak olyan élelmiszerrel találkozzanak, amely biztonságos.

Valóban több növényvédő szer kerül ma a földekre, mint korábban, vagy ez inkább érzékelési kérdés?

Sokkal inkább érzékelési kérdésről van szó. A köztudatban gyakran él az a kép, hogy a mezőgazdaság egyre több növényvédő szert használ, miközben a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az elmúlt évtizedekben a növényvédelem hatalmas technológiai fejlődésen ment keresztül. A modern készítmények sokkal célzottabb hatásúak, kisebb dózisban alkalmazhatók, és a használatuk is sokkal szigorúbb szabályokhoz kötött. Emellett a gazdálkodók sem érdekeltek abban, hogy feleslegesen használjanak növényvédő szereket, hiszen ezek költséget jelentenek. 

Az is fontos szempont, hogy ma sokkal többet beszélünk a növényvédelemről, mint korábban. A médiában is gyakran jelennek meg ezzel kapcsolatos hírek, ami azt az érzetet keltheti, hogy a probléma egyre nagyobb. Valójában azonban a rendszer egyre szabályozottabb, és egyre inkább tudományos alapokra épül.

Mit jelent a gyakorlatban az integrált növényvédelem? A vásárló ebből mit érzékel a bolti polcon?

Az integrált növényvédelem egy olyan szemlélet, amelyben a gazdálkodó nem automatikusan nyúl a permetezőgéphez, hanem először megfigyelésekre, adatokra és szakmai döntésekre alapozza a védekezést. A cél az, hogy csak akkor történjen beavatkozás, amikor az valóban indokolt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a termelők folyamatosan figyelik a kártevők jelenlétét, előrejelzési rendszereket használnak, és csak akkor avatkoznak be, ha a kártevők száma eléri azt a szintet, amikor már gazdasági kárt okozhatnak.

Akkor elsőként ott vannak a fizikai védekezési lehetőségek, mint például a gyomfésű, ezt követik a biológiai védekezési módszerek, ahol természetes forrásokból származó hatóanyagokat, vagy hasznos élő szervezeteket használnak, és csak ezt követi a kémiai védekezés. A fogyasztó ebből közvetlenül keveset lát. A bolti polcon annyit érzékel, hogy az élelmiszer jó minőségű és biztonságos. A háttérben azonban egy nagyon komplex rendszer működik: monitoring, szakmai döntések, technológiai fejlesztések és szigorú szabályozás.

Sokan úgy gondolják, hogy a „bio” teljesen növényvédőszer-mentes, míg a hagyományos gazdálkodás nem biztonságos. Hogyan látják ezt szakmai szemmel?

Ez egy nagyon elterjedt félreértés. A bio gazdálkodás sem teljesen növényvédőszer-mentes, csupán más típusú növényvédelmi megoldásokat használ. Az engedélyezett készítmények köre különbözik, de a növényvédelem ott is jelen van. A különbség inkább abban áll, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a gazdálkodók számára. A bio termelésben például több biológiai vagy természetes eredetű készítményt alkalmaznak. Minden tiszteletem a biotermelőké, hiszen műtrágya és kémiai megoldások nélkül sokkal nagyobb kitartást és szakértelmet igényel mind a takarmány, mind az emberi fogyasztásra szánt növények termesztése.

Fontos hangsúlyozni, hogy mind a bio, mind a konvencionális mezőgazdaság szigorú szabályozás mellett működik. Az élelmiszerek biztonságát mindkét rendszerben ellenőrzik, ezért a fogyasztók számára mindkét termelési forma biztonságos élelmiszereket biztosít. Én a biora mindig mint plusz hozzáadott értékre gondolok.

Az Európai Unió egyre több hatóanyagot von ki a forgalomból. Ez inkább növeli a fogyasztók biztonságát, vagy kockázatokat is hordoz?

Az elmúlt években egyértelműen egy nagyon erős szigorítás figyelhető meg az európai szabályozásban. Az elmúlt hat évben például 83 kémiai hatóanyagot vontak ki a forgalomból, miközben egyetlen új hagyományos hatóanyag sem kapott engedélyt. Ez a tendencia komoly kihívást jelent a gazdálkodók számára. Ha egyre kevesebb eszköz áll rendelkezésre a kártevők, betegségek vagy gyomok elleni védekezéshez, az a termelés stabilitását is veszélyeztetheti. Természetesen a biológiai megoldások fejlődnek, és egyre több ilyen készítmény jelenik meg a piacon. Ugyanakkor ezek engedélyezése Európában szintén nagyon hosszú és bonyolult folyamat. Emiatt sokszor előfordul, hogy a gazdálkodók számára a gyakorlatban egyre kevesebb hatékony eszköz marad.

Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyakorlatban is jól működő eszközöket adjunk a gazdák kezébe. 2030-ig négymilliárd eurót fogunk biopeszticidek, tízmilliárd eurót pedig ténylegesen működő, azonnali segítséget jelentő precíziós és digitális megoldások fejlesztésére költeni Európában. Azt is fontosnak tartjuk, hogy ne tartson 8-10 évig egy-egy biopeszticid hatóanyag engedélyeztetése sem az Európai Unióban. Ez Dél-Amerikában mindössze 2 év, de Brazíliában egyes esetekben alig 1 év. Brüsszel jövőként a biológiai alapú növényvédő szerek felé történő elmozdulást jelölte ki, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy szükség van a kémiai megoldásokra is, azonban ezt az egyre szűkülő lehetőséggel kell megoldani.

A gazdálkodóknak biztonságos és hatékony eszközökre van szükségük a károsítók leküzdésére, hogy garantálják mind az élelmiszer-biztonságot, mind pedig a jelenlegi és a jövőbeli világpopuláció biztonságos élelmiszerrel történő ellátását. Elfogadhatatlan, hogy úgy vesznek el folyamatosan technológiai megoldásokat az európai termelőktől, hogy nem biztosítanak helyette ugyanolyan hatékony eszközöket számukra, miközben a klímaváltozás hatására fokozódik a károsítók nyomása.

Mennyire jelent valós veszélyt a klímaváltozás a magyarországi növényvédelemben?

A klímaváltozás nagyon komoly kihívásokat jelent a mezőgazdaság számára, és a növényvédelem sem kivétel ez alól. Az egyik legnagyobb probléma a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása. Egyre gyakrabban fordul elő például hosszan tartó szárazság, majd hirtelen nagy mennyiségű csapadék. Ezek a szélsőségek megnehezítik a gazdálkodók dolgát, és sok esetben kedveznek bizonyos kártevők vagy betegségek megjelenésének is. Az enyhébb telek miatt ráadásul sok kártevő nagyobb egyedszámban tud áttelelni. Emellett délről új, inváziós fajok jelennek meg, amelyek korábban nem voltak jelen Magyarországon. Jó példa erre az ázsiai márványos poloska, amely néhány év alatt szinte az egész országban elterjedt.

A digitális és precíziós technológiák mennyire tudnak segítségére lenni a gazdáknak? Valóban csökkentik például a permetezés mértékét?

A precíziós technológiák valóban nagy lehetőséget jelentenek a mezőgazdaság számára. Az olyan megoldások, mint a drónos kijuttatás, a precíziós térképezés vagy a digitális monitoring rendszerek segíthetnek abban, hogy a gazdálkodók sokkal pontosabban és hatékonyabban végezzék a növényvédelmet.

A cél ezeknél a technológiáknál éppen az, hogy a szükséges beavatkozás minél kisebb területre és minél pontosabban történjen. Így csökkenthető a felhasznált készítmények mennyisége és a környezeti terhelés is. Ki kell azonban emelni, hogy ezek a rendszerek szigorúan szabályozottak. A kezelések előre elkészített kijuttatási terv alapján történnek, amely figyelembe veszi például a szélsebességet, a repülési magasságot vagy a vizektől való védőtávolságot. Tehát ebben az esetben sem kell attól tartani, hogy a kijuttatott szer „össze-vissza száll és kering a levegőben”.

Sok civil szervezet kritizálja az agrárágazatot környezeti okokból. Hol húzódik a határ a jogos elvárás és a szakmailag megalapozatlan kritika között?

Vannak teljesen jogos felvetések, hiszen a környezet védelme mindannyiunk közös érdeke. A mezőgazdaságnak is alkalmazkodnia kell a környezeti elvárásokhoz, és ebben az ágazatban is folyamatosan fejlődnek a technológiák. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a nyilvánosságban leegyszerűsített vagy félrevezető állítások jelennek meg.

Itt ülünk az Európai Unióban, ahol 3-4 évvel ezelőttig a társadalom nagy része elérhető áron jutott a világ legbiztonságosabb élelmiszereihez. Fontos szerepe volt ebben az agrártámogatásoknak, melyek pont ezt célozták. Véleményem szerint ez az az idő amikor átestünk a ló túlsó oldalára. Itt volt az a pont, ahol az uniós döntéshozók engedve az alaptalan kritikáknak elkezdtek túlságosan szigorú követelményeket támasztani a mezőgazdaság felé. Itt hízott olyan mértékűre a zöld előírás rendszer, mely felemészti az agrártámogatások jó részét, így a fogyasztónak a végén többet kell fizetnie az élelmiszerért. Közben szabadkereskedelmi megállapodásokat kötünk és lehetővé tesszük, hogy vámmentesen érkezzenek mezőgazdasági termékek az EU-ba, konkurenciát teremtve a saját termelőinknek. Lassan érdemes lenne egy pillanatra megállnunk, és őszintén szembe néznünk az elmúlt évek „eredményeivel”

Mit tehet egy átlagos fogyasztó, ha tudatosan szeretne vásárolni?

A legfontosabb a tájékozottság. Érdemes figyelni az élelmiszerek származási helyére, és lehetőség szerint olyan termékeket választani, amelyek megbízható forrásból származnak. Az európai élelmiszerek általában nagyon magas biztonsági szintet képviselnek. A termelés és az ellenőrzés is rendkívül szigorú szabályok szerint történik, ezért a fogyasztók nyugodtan választhatják ezeket a termékeket. Érdemes lehet „Szedd Magad” akciókban is részt venni. Itt friss levegőn, kis testmozgás mellett személyesen is lehet találkozni a termelőkkel, lehet velük beszélgetni. Meg lehet ismerkedni kicsit közelebbről ezzel az ágazattal, illetve a benne tevékenykedő emberekkel.

Hogyan látja a növényvédelem jövőjét?

A növényvédelem jövőjének egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy sikerül-e újra erősíteni a kapcsolatot a mezőgazdaság és a társadalom között. Európában az emberek többsége városokban él, így sokan már nem találkoznak közvetlenül a mezőgazdaság mindennapi valóságával.

Ez sok félreértéshez vezethet. Éppen ezért a szakma felelőssége, hogy közérthetően kommunikáljon, és bemutassa, hogyan működik valójában a modern mezőgazdaság. Ebben a gazdálkodóknak, a szakmai szervezeteknek, az agrárkutatásnak és a médiának is fontos szerepe van. Ha sikerül párbeszédet kialakítani, akkor a tévhitek is könnyebben eloszlathatók. A mezőgazdaság célja végső soron változatlan: biztonságos és elegendő mennyiségű élelmiszert termelni a társadalom számára. Ehhez azonban reális elvárásokra, szakmai alapú döntésekre és együttműködésre van szükség.