Vörös Attila elmondta, hogy a FÉSZ által képviselt hazai élelmiszer-feldolgozó ipar 33 szakágazat egyvelegét jelenti, ezért nehéz általánosan, minden szakágazatra egyformán érvényes következtetéseket megfogalmazni. A szakember kiemelte, hogy az üzemanyagárak növekedésének hatásaihoz hozzá kell venni még más környezeti és piaci folyamatokat is, ilyen például a hónapok óta tapasztalható alapanyagár-emelkedés a búza és a kukorica esetében, de jelentős hatással van a szektorra a munkabérek növekedésének trendje és az energia (gáz, áram) árak folyamatos emelkedése is. Ezekkel a faktorokkal együtt vizsgálva, az üzemanyagárak meglódulása kétséget kizáróan hatással, méghozzá komoly hatással lesz az élelmiszeripari szereplőkre.

Ebben a komplex rendszerben vannak azonban sokkal inkább egyértelmű, a gyártók által közvetlenül tapasztalható jelenségek is. Ezek egyike lesz majd a közúti fuvarozás költségének borítékolható emelkedése. Már most a tavalyi árak közel duplája nőtt az ömlesztett áru fuvarozási költsége. Akár a gyártók maguk működnek "fuvarosként", akár vállalkozót vesznek a szállításhoz igénybe, ez kikerülhetetlenül meg fog jelenni a költségek emelkedésében. Kettős - közvetlen és közvetett - költségnövekedés elé néznek tehát az élelmiszergyártók. Egyfelől az általuk felhasznált energia ára emelkedik, másfelől az alapanyagok és igénybe vett szolgáltatások árában is meg fog jelenni az üzemanyagok és energiaárak növekedésének hatása.

Vörös Attila rámutatott, hogy az előbb felsorolt okok miatt az üzemanyagárak emelkedése minden ágazatot érinteni fog. A kérdés inkább az, hogy melyiket milyen mértékben. A hatás megbecsüléséhez abból lehet kiindulni, hogy az egyes szakágazatokban milyen arányt képvisel az üzemanyag árak által befolyásolt költségrész a termékek teljes bekerülési költségében. A nagyobb hozzáadott értékű, komplex feldolgozott termékek gyártói esetében talán elmondható az, hogy kevésbé vannak kitéve az üzemanyagárak emelkedésének. Az erős gyártói márkával rendelkezők talán még egy kicsit előnyösebb helyzetben is vannak, ők inkább megtehetik, hogy "lenyelik" a költségek növekedésének egy részét. A kevésbé feldolgozott, illetve a kereskedelmi saját márkás termékek gyártóinak várhatóan sokkal nehezebb lesz a növekvő költségeket kezelni.

- figyelmeztetett Vörös Attila.

A FÉSZ ügyvezető igazgatója szerint azok a szakágazatok lesznek a legnehezebb helyzetben, ahol az inputköltségeknek nagyobb hányadát teszik ki az energiaköltségek. Ráadásul itt nem feltétlenül csak az üzemanyagárak lesznek meghatározók, hanem például a gáz árának emelkedése is jelentős hatást fejt majd ki. Halmozottan hátrányos helyzetbe kerülhetnek azok a szakágazatok, ahol az alapanyagok és az energiaárak együtt emelkednek, viszont a termékek viszonylag alacsony hozzáadott értéket tartalmaznak.

A helyzet lehetséges megoldását illetően Vörös Attila kifejtette, hogy az élelmiszeriparra általánosan jellemző, hogy alacsony, egyszámjegyű haszonréssel dolgozik, így a rohamosan növekvő költségek elnyelésére nincs sok tartalék. Rövid távon az első és legfontosabb kérdés az lesz, hogy miként tudják a gyártók a növekvő költségeiket beépíteni az átadási árakba. Ez szakágazatonként és termékenként eltérő - ismertette a FÉSZ ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy alapvetően meghatározza a lehetőségeket az, hogy az adott termékeknek milyen a piaca, mekkora az árrugalmasság és milyen a konkurencia.

- jelentette ki Vörös Attila.