Demeter Zoltánt, a K&H Csoport agrárüzletág vezetőjét és a díjazottakat kérdeztük arról, hogyan látják a fenntartható agrárium jövőjét, és milyen megoldásokkal segítenék a hazai mezőgazdaság fejlődését.
Alapképzés kategória
Pintér Georgina 1. helyezett pályamunkájának címe „Mezőgazdasági anyagok fermentálhatóságának összehasonlítása” volt. Ebben azt vázolta fel, hogy a különböző mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenységek során keletkező melléktermékek milyen módon forgathatók vissza a gazdálkodásba, ezzel egy fenntarthatóbb utat találva a felhasználásukra.
Mint mondta, megoldásként a takarmányozásban hasznosítják ezen anyagok előnyös tulajdonságait. Folyékony alapú fermentáció segítségével adaptálták ezeket a takarmányozásba, ezzel olyan probiotikus tulajdonságú mikroorganizmusokat elszaporítva, amelyek jótékony hatást fejtenek ki a haszonállatok bélrendszerére. Ezen természetes védőgát segítségével visszaszoríthatók a patogén mikrobák, s ily módon mérsékelhetővé válik a nagyipari antibiotikum-felhasználás volumene is, melynek révén pedig megelőzhető az antibiotikum-rezisztencia terjedése. Mindezek mellett a fermentáció segítségével kedvezőbb beltartalmi paraméterekkel és hosszabb eltarthatósági idővel rendelkező, biztonságos takarmányt hoznak létre.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
Mindig közel állt hozzám a biológia, az állatvilág, a természet és valamilyen módon szerettem volna közreműködni ezek védelmében, a hozzájuk kapcsolódó ipar fejlesztésében; azért döntöttem az élelmiszermérnök szak mellett, hogy ezt az életem szerves részévé tegyem. Az agrárium, az élelmiszeripar iránti érdeklődésem ebben a vágyban gyökerezik. Szeretek ezzel foglalkozni és örömmel tölt el, hogy ilyen sikerélményt értem el abban a témában, ami ilyen fontos a szívemnek.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
A témavezetőm Dr. habil. Ásványi Balázs, aki bevezetett a takarmányozás témakörébe. Ő és Hatvan Zoltán Phd-hallgató segítettek és segítenek a mai napig az utamon, amiért nagyon hálás vagyok. Ez a témakör tökéletesen ötvözi az állatokkal való kapcsolódást és az élelmiszer-ipari gyakorlatok eredményes alkalmazását – ezért döntöttem úgy, hogy mélyebben is beleásom magam.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Úgy gondolom, hogy napjainkban az agráriumnak és az élelmiszeriparnak egyre több égető problémával kell szembenéznie és hosszú távú, fenntartható megoldásokat kell találnunk ezek megoldására, hogy mind gazdasági, mind pedig egészségügyi szempontból kedvezőbb körülményeket teremtsünk. Azzal, hogy a takarmányozás révén elősegítjük a gazdasági haszonállatok egészségét, elegendő minőségi és biztonságos állati eredetű élelmiszert tudunk előállítani és a fogyasztók asztalára juttatni. Leendő élelmiszermérnökként pedig az a célom, hogy ennek eleget tegyek.
Zelenka Zsófia 2. helyezett pályázatának címe „Műanyag kávékapszulák újrahasznosíthatóságának vizsgálata”, amelyet a „megfelelés a növekvő fenntarthatósági elvárásoknak (vízgazdálkodás és öntözés, hulladékgazdálkodás, kemizálás és energiafelhasználás csökkentése, termőföld védelme)” témakörben nyújtott be ösztöndíjpályázatra. Hozzátette, témája elsősorban az egyszer használatos műanyag kávékapszulákra fókuszál.
Napjainkban egyre népszerűbb a kapszulás kávéfőzők használata, és bár fellelhető a piacon újratölthető kapszula, az egyszer használatosak jóval elterjedtebbek.
Alapanyagukat tekintve főtömegük polipropilén (PP), emellett a fóliák egyes része poli(etilén-tereftalát) (PET). Továbbá tartalmazhatnak alumíniumot, papírt és zaccot is. De akár már biológiailag lebomló típusokkal is találkozhatunk. A legtöbb kávékapszula a használatot követően a kommunális hulladékba kerül, amelynek méret szerinti válogatása során általában 80 mm átmérőjű rostamérettel választják le a biológiai frakciót. A lebomló hulladék nagy része ugyanis a 40–60 mm mérettartományba esik, ennek okán a kávékapszulák is ebbe a frakcióba jutnak. Mivel ebbe belekerülhetnek üvegdarabok, elemek, kisebb műanyag- és papírhulladékok is, nem minden része hasznosítható, és így egy része lerakásra kerül. Tehát a kidobott egyszer használatos kávékapszulák a már így is nagy mennyiségű lerakott hulladék mennyiségét növelik, annak ellenére, hogy alkotórészei értékes másodalapanyagként kerülhetnének vissza a körforgásba.
Emiatt kutatása során eddig kísérleti fejlesztésű kompatibilizáló adalékanyagok és műanyagok keverékéből mintákat állít elő és vizsgál. Célja olyan adalékanyagot fejleszteni, amelynek felhasználásával a kávékapszulák műanyaga hatékonyan újrahasznosítható, további felhasználásra megfelelő mechanikai és reológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Emellett a hulladék kávékapszulák megfelelő előkészítésével, a zacc hasznosításával szélesebb körben is van lehetőségük foglalkozni, mert a kutatócsoporton belül, ahol a kutatásait folytatja, megvan ehhez a szakmai kompetencia és az infrastruktúra is. Mint mondta, úgy gondolja, ha a kávékapszulák újrahasznosíthatóságának módszerét sikerül kidolgozni, az jelentősen növelheti az újrahasznosított műanyag másodalapanyagok mennyiségét, emellett a lerakott hulladék mennyisége és a biológiai frakció idegenanyag-tartalma is csökkenne, amely hosszú távon a mikroműanyag-szennyezés csökkentéséhez is hozzájárulna.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
Mikor szakmai témát kerestem, mindenképp olyan kutatásba szerettem volna becsatlakozni, amelynél úgy érezhetem, hasznos lehetek mások számára is. Amikor a műanyag újrahasznosítása mint lehetőség felvetődött, egyből éltem vele. Világszerte ismert tény, hogy a lerakott hulladék mennyisége probléma és továbbra is csak növekszik. Azonban, ha a különböző típusú műanyagok együttes újrahasznosítására megfelelő módszert dolgozunk ki, rengeteg hulladék újrahasznosítása válik megvalósíthatóvá. És amennyi típusú műanyagot gyártunk, ez a témakör rengeteg figyelmet és kutatást igényel még.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
A szakmai témán belül megismerkedhettem a kutatással mint esetleges életpályával. Vegyészmérnök szakmámat tekintve számos kutatási irány közül választhatok, de úgy érzem, a műanyag hulladék újrahasznosítása egy olyan irány, amely önmagában is rengeteg lehetőséget, potenciált és kutatási igényt hordoz, de a biológiailag lebomló anyagokat is tartalmazó műanyag hulladékok külön-külön hasznosítása, mint amilyen a kávékapszula is a benne lévő zaccal, szintén érdekes és komplex kihívás.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
A közéletben és a tudományos világban is sok figyelmet fordítanak rá. Úgy gondolom, amíg a hulladék csökkentésére nem találunk fenntartható megoldást, a kutatási téma népszerűsége továbbra is csak növekedni fog.
Mesterképzés kategória
Madács Ágnes – Oldószerekkel tisztított pollenek összehasonlító vizsgálata közeli és középinfravörös spektroszkópiával
Madács Ágnes munkája a pollenek legkülső burkát képző, rendkívül ellenálló biopolimer, a sporopollenin tisztítási folyamatának infravörös spektroszkópiával való nyomon követeséről szólt.
A vizsgálati módszer egy gyors, roncsolás- és vegyszermentes optikai technológia, mely lehetővé teszi akár azt is, hogy egy adott folyamat közben, annak megszakítása nélkül, azonnali információt kaphassunk az elemzett anyagról. Ennek előnye, hogy egy gyártási folyamat alatt képesek lehetünk detektálni az anyag alakulását, illetve magáról a késztermékről is kaphatunk úgy egy analitikai, minőségi és/vagy mennyiségi (összetételi) képet, hogy nem veszítjük el roncsolás által az elemzett mintát, nem kell napokat várni a laboreredményekre, és vegyszereket sem szükséges alkalmaznunk, mivel a látható fénynél kisebb energiájú, infravörös fotonok anyaggal való kölcsönhatását vizsgáljuk. A sporopollenin burok nem egységes, apró lyukak vannak a felületén, így mikrokapszulaként hasznosítható például a gyógyszeriparban, ahol javíthatja a hatóanyag-felszívódást. Ha ez a felhasználás, illetve tisztítási technológia teret nyerhetne, akkor a méhészek által előállított (és jelenleg kevésbé ismert) ezen virágpor termék iránt megnőhetne az érdeklődés, ami támogathatná ezt a mezőgazdasági ágazatot.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
Elsősorban kutatóként látom a jövőmet, aki az infravörös spektroszkópiában rejlő lehetőségeket igyekszik felfedezni és kiaknázni, de ha arról van szó, hogy milyen minták vizsgálatát részesítem előnyben, akkor a szívem valóban kicsit az agrár irányba húz. Úgy gondolom, hogy a táplálkozás mindenki életében egy kiemelten fontos dolog, amelynek nagy hatása van az egészségünkre, így fontos, hogy élelmiszereinket, és azok előállítását egészen a kezdetektől, minél jobban tudjuk felügyelni, ellenőrizni.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
Szerencsés véletleneknek köszönhetem, hogy ilyen témával foglalkozhattam, de nagyon hálás vagyok, hogy ilyen irányokba sodort az élet. Alapvetően szakdolgozatomnál merült fel először a virágpor téma, és innen adódott, hogy amikor a BME NIR Spektroszkópia Csoportja szert tett ezekre a tisztított sporopollenin mintákra, akkor témavezetőm az előzmények fényében kérdezte, hogy szeretnék-e velük foglalkozni, és TDK dolgozatot írni az eredményekből.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Én úgy gondolom, hogy a méhészet nem kap elég figyelmet a mai világban, főleg, ha azt nézzük, hogy országunk Európa egyik kiemelkedő termelője ebben a szegmensben, mégis a hazai mézfogyasztás ehhez képest nem túl magas. Reménykedem, hogy ha egyre több munka vizsgálja majd ezen termékek alternatív felhasználását, az az ágazatra is pozitív hatással lesz hosszú távon.
Szabó Bence – Talajművelő szerszám geometriájának automatikus optimalizálása diszkrételemes módszer (DEM) és genetikus algoritmus (GA) alkalmazásával
A hatékony talajművelés lényege, hogy minimális energiával biztosítsuk a növények számára kedvező talajállapotot. A szerszámok alakja és a művelési paraméterek – például a művelési mélység, a sebesség és a szerszámelrendezés – meghatározzák a művelés minőségét és a talaj egészségére gyakorolt hatást. A modern számítógépes szimulációk lehetőséget adnak a tervezési folyamatok gyorsítására és pontosítására.
A DEM lehetővé teszi a talaj és a szerszám kölcsönhatásának modellezését, így megérthetjük a talajellenállási erőket és a talaj mozgását. Az optimalizációhoz genetikus algoritmust használok, amely automatikusan keresi a legjobb szerszámgeometriákat, egy előre meghatározott célfüggvény alapján. Az újító szerszámtervezési módszerrel tervezett eszközök alkalmazása csökkentheti a talajművelés energiafelhasználását, javíthatja a talajművelés hatékonyságát, és fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatokat eredményezhet.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
Az agrárium alapvető szerepet játszik az emberiség fennmaradásában, és hiszem, hogy az élelmiszer-ellátás fenntarthatósága kulcsfontosságú a jövő szempontjából. Ez egy olyan terület, amely folyamatos fejlődést és innovációt igényel, miközben közvetlen hatással van a környezetre és a társadalomra. A mérnöki megoldások és a modern technológiák segítségével lehetőség van a mezőgazdaság hatékonyságának növelésére, ezért szeretnék ezen a területen hozzájárulni a fejlődéshez.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
A talajművelő szerszámok és a talaj kölcsönhatásának optimalizálása egy olyan terület, ahol a hagyományos gépészeti megoldások és a legújabb számítógépes szimulációs technológiák találkoznak. A diszkrételemes módszer (DEM) és a genetikus algoritmusok (GA) kombinálása innovatív megközelítést kínál a szerszámtervezésben. A motivációm gép- és terméktervezőként ebben a kutatásban, hogy alkalmazhatom az eddig megszerzett tudásomat, miközben új kihívásokkal találkozom, amelyek tovább fejlesztik a szakmai látásmódomat.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
A talaj-szerszám kölcsönhatásának optimalizálásában még hatalmas potenciál rejlik. Ennek oka, hogy a különböző talajtípusok esetében eltérő geometriájú szerszámok biztosíthatják az optimális teljesítményt. Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk arról, mely szerszámok alkalmasak a leghatékonyabb és legkíméletesebb talajművelésre, számos vizsgálatra és tapasztalatra van szükség. A jövőben a numerikus szimulációk és az automatizált optimalizációs módszerek jelentősen hozzájárulhatnak a fejlesztésekhez, lehetővé téve a precízebb és fenntarthatóbb talajművelést.
Nagy Kristóf Bence – N- és P- (nátrium és foszfor) visszanyerés szennyvízből
Ahogy Nagy Kristóf Bence hangsúlyozta, a népességgel párhuzamosan folyamatosan növekszik a táplálékigény is, és ennek következtében keletkező szennyvíz mennyisége. Azonban a tápláléknövények intenzifikált termelésének következtében a termőtalaj minősége romlik, a növények számára szükséges mikro- és makrotápanyagok kimerülnek, ezért valamilyen formában pótolni kell azokat. A szükséges nitrogén- és foszforszint ellátására különböző technikákat alkalmaznak. A nitrogén pótlására pillangós növényeket ültetnek a termőföldre, majd azok földbe forgatása, esetleg valamilyen mű- vagy hagyományos trágya használatára, míg a foszforpótlásra alkalmaznak mikrobiális talajoltókat is, amik mobilizálják a kötött formájú foszfátokat a növények számára.
Azonban a műtrágyának az egyes komponenseit, mint a karbamidot, előállítani bonyolult és költséges. Ezzel szemben a szennyvíz egy olyan összetett oldat, amelyben ezen kulcsfontosságú komponensek megtalálhatóak. Jelentős problémát okoz azonban, hogy a karbamidot bontó enzimet, az ureáz enzimet nagyon sok, a környezetben megtalálható mikroorganizmus faj képes előállítani. Az enzim a karbamidot szétbontja szén-dioxidra és ammóniára.
Mint mondta, a kutatása során azt vizsgálta, hogy szennyvízből membránnal ellátott elektrolízis cellát alkalmazva miképpen lehet a N- és P-tartalmát visszanyerni, egyes komponensek milyen formában (oldat vagy csapadék) és milyen körülmények között (11-es pH felett) képesek stabil állapotban maradni.
Az elektrolízis cellában a szennyvíz pH-ja hozzáadott vegyszerek nélkül befolyásolható. A pH változtatásával stabilizálni lehet a karbamidot, valamint inaktivizálni lehet az ureáz enzimet, a foszfátot csapadék formájában vissza lehet nyerni. Ezekhez a folyamatokhoz különböző áramsűrűség értékeket (40, 50 és 60 Am-2) alkalmazva vizsgáltam, hogy milyen hatással vannak a pH-növekedés sebességére.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
A fenntartható fejlődés egyik kulcsfontosságú eleme, hogy olyan forrásokat alkalmazzunk egy termék előállítására, amely nagy mennyiségben van jelen, valamint megújuló forrás.
A szennyvíz pont egy ilyen nyersanyagforrásnak számít. A biotechnológiát felhasználva a szennyvíz tisztítható, valamint fel lehet használni a benne felhalmozódott nyersanyagokat is. Személy szerint a kutatási munkálatok során elkerülhetetlennek tartom, hogy ne találkozzak olyan problémákkal, amelyek az agrárium számára is fontos kérdéseket, illetve megoldásokat tartalmaz. Ilyen kérdés a szennyvízhasznosítás is.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
Szakdolgozat és TDK témakeresés során kerestem fel Koók László témavezetőmet, aki felajánlotta nekem ezt a kutatást. Számomra mindig is érdekes volt, hogy az elektromos energiát felhasználva hogyan lehet az egyes kémiai reakciókat vagy folyamatokat befolyásolni. A másik okom az, hogy a biomérnöki tanulmányaimat azért kezdtem el, mert érdekelt a környezetvédelem. Ebben a kutatásban mind a kettő érdeklődési köröm megjelent, hiszen elektrokémiai folyamatokat, reakciókat hasznosítottam egy, a környezet számára szennyező anyag csökkentése érdekében.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Maga az eljárás egy ígéretes és gazdaságos műveletnek mutatkozik, de még sok megoldandó probléma van mielőtt a jelentőség teljessége megnőjön. Korábban elmondtam, az egyik kulcskomponenst, a karbamidot bontó ureáz enzim szinte mindenhol jelen van, így a szennyvíz annak valamilyen módon való stabilizációjára van szükség. A másik probléma a szállításában jelentkezik, hiszen a folyékony anyagok szállítása minden esetben körülményesebb, mint egy szilárd anyagé. Elképzelhetőnek tartom, hogy összhangban a különböző ipari folyamatok elektrifikációjával egy nap majd ez az eljárás része lesz a szennyvízfeldolgozás folyamatának.
PhD kategória
Tóth Florence Alexandra – Szervesanyag-alapú tápanyagpótló készítmények fejlesztése és hatásainak vizsgálata modell- és szabadföldi körülmények között
Tóth Florence Alexandra, a Debreceni Egyetem Táplálkozás- és Élelmiszertudományi Doktori Iskola PhD-hallgatójaként végezte kutatásait. Ahogy arra felhívta a figyelmet, az elmúlt évtizedekben a túlnépesedés okozta globális mezőgazdasági/élelmiszeripari kihívás mellett, a jövő mezőgazdasága számára központi kérdéssé vált a klímaváltozás által okozott környezeti változások, szélsőségek hatékony kezelésére való felkészülés. Az elmúlt évtizedek nem termőhely-orientált, kiegyensúlyozatlan tápanyagpótlási gyakorlata, valamint a fokozódó klimatikus anomáliák és extrémitások a talajok degradációját, szervesanyag- és tápanyag-tartalmának csökkenését, vízgazdálkodási tulajdonságaiknak romlását okozták.
Ahogy említette, a doktori kutatása fő célkitűzése, hogy a nagyüzemi baromfitartásból kikerülő trágyából, megfelelő átalakítási, adalékolási eljárással kapott természetes, szervesanyag-alapú talaj- és növénykondicionáló készítmények további termékfejlesztését valósítsa meg, melyek a talajélet fokozásán, sok esetben reaktiválásán keresztül a talajok szervesanyag-gazdálkodásának javítását, a tápanyag-szolgáltató képességük fokozását képesek elérni a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási és biológiai tulajdonságainak javításával.
Mint kiemelte, fontosabb célkitűzései a következők voltak: a termékfejlesztés révén olyan prototípus termék/ek előállítása és tesztelése volt a cél, amelyek megoldást jelenthetnek az agrárium kihívásaira, hatékonyan használhatók a biztonságos és minőségi élelmiszer alapanyag termelésében és amelyek alkalmasak lehetnek akár kereskedelmi forgalomba hozatalra is. Célja volt továbbá a kutatás során kapott eredmények felhasználása a precíziós mezőgazdaságban, és a környezetbarát, minőségi élelmiszer alapanyagok előállítási tapasztalatainak bővítésében valamint a növekvő fenntarthatósági elvárásoknak (vízgazdálkodás, öntözés, hulladékgazdálkodás) való megfelelésben. Céljait úgy próbálta megvalósítani, hogy eközben csökkentse a baromfitartás során képződő hulladékok mennyiségét és elősegítse a körforgásos gazdálkodás kialakítását és elterjedését, mintegy mintapéldaként szolgálva az agrárinnovációk területén. Termékfejlesztési munkája során és kísérleteiben fermentált, adalékolt és pelletizált csirketrágyát használt, amely tulajdonságait egyrészt szuperadszorbens polimerekkel, másrészt agyagásványokkal javította, kompozit termékeket előállítva. A fejlesztett termékek hatékonyságát talajkémiai és vízgazdálkodási vizsgálatokkal ellenőrizte.
Dolgozatában az agrárium fenntarthatósági kérdései közül hárommal kapcsolatban igyekezett adekvát innovációs megoldást kínálni: 1) a napjainkban különösen aktuális aszályproblémára, 2) a talajok csökkenő szervesanyag-tartalmára és 3) hulladékgazdálkodási, újrahasznosítási problémákra. A talajinkubációs kísérleti eredményei rámutattak, hogy a kifejlesztett kompozit termékek hatékonyan segítik elő a talajban lejátszódó nitrogénmineralizációs folyamatokat, különösképpen a kisebb tápanyagtőkéjű talajok esetén. Tenyészedény kísérletei igazolták a kifejlesztett kompozit termékek hatását paradicsomnál és paprikánál a biomasszatömeg illetőleg vízhasznosulás növekedésében, ami által az öntözött kultúrákban csökkenthető a kijuttatandó öntözővíz mennyisége és/vagy az öntözés gyakorisága. Az elvégzett szabadföldi kísérletek bizonyították, hogy a kifejlesztett kompozit termékek javították a homokos textúrájú barna erdőtalaj szervesanyag- és tápanyag-szolgáltató képességét, így eredményezve a kemizálás és energiafelhasználás csökkenését és a termőföld védelmét.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
Alapvetően magamat problémamegoldó típusú embernek tartom. Szeretem és keresem a kihívásokat. Ez a pálya az ismertetett okok miatt különösen nagy kihívásokkal néz szembe, amely kihívások megoldása szép és innovatív kutatói feladat.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
A jövő magyar mezőgazdasága számára központi kérdés a klímaváltozás által okozott környezeti változások, szélsőségek hatékony kezelésére való felkészülés. A magyarországi klímaadatok alapján ugyanis folyamatos hőmérséklet-emelkedés, csökkenő és kedvezőtlen eloszlású csapadékmennyiség, elhúzódó vegetáció, fokozódó transpiráció valamint az agroökölógiai zónák fokozatos eltolódása figyelhető meg az elmúlt években. Napjainkban a mezőgazdasági termelőknek a talajok csökkenő szervesanyag-tartalmával, fokozódó aszálykárokkal (lásd: 2022 és 2024) és hektikus vízgazdálkodási viszonyokkal kell szembenézniük. Az általam kifejlesztett kompozit termékek hatékony megoldást jelenthetnek ezeknek a problémáknak az együttes kezelésére, továbbá a nagyüzemi baromfitartás során képződő és potenciálisan veszélyes hulladéknak számító trágya (EWC 20106) újrahasznosítására, tápanyagpótló készítménnyé történő konverziójára.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Az elmúlt évtizedekben tapasztalható klimatikus anomáliák, extrémitások egyre nagyobb mértékben befolyásolják mind a hazai, mind világviszonylatban a mezőgazdasági termelés produktivitását. Éppen ezért minden olyan beavatkozás, illetve termékfejlesztés, amely ezeknek a hatásoknak a mérséklésére irányul prioritást élvez és harmonizál az Európai Unió fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos fejlesztési céljaival. Kutatásaim során kifejlesztett kompozit termékek alkalmasak lehetnek kis tápanyagtőkéjű, rossz vízgazdálkodási viszonnyal rendelkező tipikusan homok textúrájú talajok hatékony javítására. A kifejlesztett és tesztelt termékek hatékonysága kedvezőtlenebb vízellátottság viszonyok mellett nagyobb, így javasolható olyan területeken történő alkalmazása, ahol a talajok érzékenyek a vízellátottság problémákra és kevésbé képesek a lehullott csapadékot a gyökérzónában megtartani, illetőleg érzékenyek a kilúgzási, kimosódási folyamatokra (nitrátérzékeny területek, arid, szemi arid viszonyok, sivatagosodó területek etc.). A kompozitok használata azonban több társadalmi és potenciálisan vásárlói réteget közvetlenül is érinthet, hiszen ezeket a termékeket nemcsak mezőgazdasággal foglalkozó gazdálkodók, hanem olyan célközönség is használhatja, akik nem rendelkeznek jelentős földterülettel, hanem csak hobbi (kis- és konyhakertek) vagy közületi, önkormányzati szinten (közterületek; parkok etc.) gazdálkodnak. Mindezen túl akár egyéni felhasználóként használhatóak akár egy balkon/szobanövény nevelése esetén is (kapszulázott formula).
Pető Lilla – Eltérő genotípusú tojótyúkok magatartásvizsgálata nem ketreces tartásban az étkezési tojástermelés hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása céljából
Mint arra Pető Lilla kitért, napjainkban egyre sürgetőbb megoldást kíván az a probléma, hogy amennyiben az Európai Unióban mégis csak betiltanák a tojótyúkok EU-konform ketreces tartását, akkor az ezt felváltó alternatív rendszerek termelési hatékonyságát milyen nemesítési és gyakorlati megoldásokkal lehetne javítani a fenntarthatóság szem előtt tartásával.
Hozzátette, a téma fontosságát az is aláhúzza, hogy az étkezési tojástermelésben alkalmazott különböző tartásmódoknak eltérő a környezeti lábnyoma. Napjaink Európájában a tojótyúkok tartásmódjának változása azt jelenti, hogy a korábbi kiscsoportos ketreces tartás helyett egyre inkább a nagyobb létszámú állatcsoportok válnak jellemzővé, ahol a baromfi viselkedésének és a viselkedési mintázatok termelési tulajdonságokra gyakorolt hatásának egyre nagyobb a jelentősége.
A vizsgálatba vont genotípusokat, az értékelendő tulajdonságok körét és az alkalmazandó módszereket úgy terveztük meg, hogy azok valóban hasznosak és informatívok legyenek a szelekciós döntések megalapozottsága szempontjából. Az eredmények már most rávilágítanak arra, hogy milyen különbségek vannak a tisztavonalú szülői genotípusok, és a különböző keresztezésből származó tojóhibrid típusok viselkedésében, fészkelési szokásaiban és termelési mutatóiban, amelyek jelentős mértékben befolyásolják az EU jövőbeni tojástermelését és az erőforrásokkal történő okszerű gazdálkodást, végső soron Európa biztonságos élelmiszer-ellátását.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
A kultúra szavunk is az 'agricultura', mint őstudomány kifejezésből származik. Az élővilág, a biológia mindig is közel állt hozzám. A saját jövőmet tervezve úgy gondoltam, hogy a biztonságos és a gazdaságos élelmiszer-termelés elengedhetetlen az emberiség számára, és a baromfitenyésztés kiemelkedő szerepet játszik ebben. A tudományos diákkörben elkezdett és a doktori iskolában folytatott kutatásommal reményem szerint hozzájárulhatok az étkezési tojástermelés hatékonyságának javításához – különösen az alternatív tartási rendszerek esetében –, amelyek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az Európai Unióban. A Bábolna TETRA Kft.-nél lehetőséget kaptam arra, hogy gyakorlati megoldásokat dolgozzunk ki napjaink és a jövő kihívásaira.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
Egy feladat, egy probléma megoldása akkor izgalmas, ha bonyolult, ha összetett. A tojótyúkok alternatív tartási rendszereinek hatékonysága kulcsfontosságú a fenntartható tojástermelés szempontjából. Ehhez azonban etológiai megfigyelésekre, célzott tenyésztési programra és a tojástermelési technológia továbbfejlesztésére van szükség. Kutatásommal olyan információkat szeretnék nyújtani, amelyek segítik a szelekciós döntések meghozatalát, és új tojóhibrid nemzedékek kinemesítését alapozzák meg.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Úgy látom, hogy az emberiség az egyik legtökéletesebb élelmiszer-előállításáról nem mondhat le, ugyanakkor a tojástermelés jövője elsősorban a genetikai munkában, azaz a tojóhibridek nemesítésben rejlik. Új szelekciós szempontok beemelése a tenyésztői munkába, továbbá az innovatív megoldások együttes alkalmazása lehetőséget biztosít a termelési hatékonyság javítására, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a tojáselőállítás környezeti lábnyomát. Kutatásommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a baromfitenyésztés, mint az emberiség legjelentősebb fehérjeforrása, hosszú távon is gazdaságos és fenntartható maradjon.
Bana Bernadett – Új típusú fermentált takarmányok felhasználhatóságának vizsgálata kérődző állatoknál
Bana Bernadett a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmi-szertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola Újhelyi Imre Állattudományi Program PhD-hallgatója. Mint kiemelte, az állati takarmányok költségeit a népesség növekedése és a globális környezeti kihívások jelentősen növelik, ami sürgetővé teszi az alternatív, olcsóbb takarmányforrások keresését és alkalmazását. A fermentált takarmányok kiemelkedő szerepet játszanak a kérődzők takarmányozásában hosszú évtizedek óta. Az utóbbi időszakban jelentkező takarmányellátási kihívások azonban szükségessé tették új takarmányozási módszerek kialakítását. Ennek egyik lehetséges iránya, hogy az erjesztett tömegtakarmányok használatának előnyét kiterjesztjük a szarvasmarha-takarmányozásban az abrakkomponensekre (pl. kukorica, búza, napraforgódara) vagy akár a teljes takarmánykeverékre (TMR-re). Ez utóbbival már több külföldi kutatás is foglalkozik. A doktori munkája során elsősorban a fermentált abraktakarmányok tejelő tehenek takarmányozásában történő alkalmazásával foglalkozott.
Miért az agrár vonalon látja a jövőbeli életét?
A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Moson-magyaróvári Karán, az Állattudományi Tanszéken dolgozom, mint egyetemi tanársegéd. Úgy látom, hogy az agrárszektorban rejlő lehetőségek alapvetőek mind a fenntartható fejlődés, mind a globális élelmezési problémák megoldása szempontjából. Az agrárium nem csupán egy gazdasági ágazat, hanem a társadalom alapvető pillére, amely összekapcsolja az emberi szükségletek kielégítését a természeti erőforrások felelős felhasználásával. A jövőm ezen a területen azért képzelem el, mert egyrészt óriási lehetőséget látok az innovációban, például a precíziós mezőgazdaságban, valamint az új technológiák alkalmazásában. Másrészt az agrárium lehetőséget kínál arra, hogy hatással legyünk a társadalomra, miközben hozzájárulunk a környezetvédelemhez és a fenntarthatósághoz. Nagyon szeretek tanítani, mert az oktatás számomra nemcsak a tudás átadásáról szól, hanem lehetőséget kínál arra is, hogy kapcsolatot alakítsak ki a hallgatókkal, és támogassam őket személyes és szakmai fejlődésük során. Különös örömet jelent számomra, hogy megoszthatom a megszerzett ismereteimet, miközben inspirálom és motiválom őket abban, hogy felfedezzék és kibontakoztassák a saját képességeiket. Úgy gondolom, hogy a tanítás révén nemcsak tudást, hanem szenvedélyt és elkötelezettséget is átadhatok egy adott terület iránt. Ezért is érzem azt, hogy az oktatás nemcsak a munkám, hanem egyben a hivatásom is.
Miért ezt a területet választotta a szakmai anyagához?
Azért, mert nagy jelentőséget tulajdonítok a fenntarthatóság, a hatékonyság és az innováció fontosságának az agrárium területén. Az állattenyésztésben, különösen a kérődzők takarmányozásában rejlő lehetőségek – például a fermentált takarmányok használata – nemcsak gazdasági előnyökkel járnak, hanem hozzájárulhatnak a környezeti hatások csökkentéséhez is. Emellett ez a téma összekapcsolja a kutatási eredményeket a gyakorlati alkalmazásokkal. Ez a terület kiemelt figyelmet érdemel mind a tudományos világban, mind a gyakorlatban, mivel közvetlenül érinti az élelmiszer-biztonságot, a fenntarthatóságot és a gazdálkodók mindennapi kihívásait is.
Hogy látja a jövőt ebben a szegmensben, amiről írt?
Rendkívül ígéretesnek tűnik, különösen a fermentált takarmányok és fenntartható takarmányozási stratégiák területén. A mezőgazdaság olyan globális kihívásokkal szembesül, mint például a növekvő élelmiszerigény, az erőforrások szűkössége és a környezeti terhelések. Ezek egyértelműen olyan megoldásokat igényelnek, amelyek egyszerre hatékonyak, gazdaságosak és fenntarthatók. Úgy vélem, hogy a jövőben az innováció és a kutatások révén tovább fejlődhetnek a fermentációs technológiák, ami a takarmányok minőségének további javulását eredményezheti. Ezenkívül az ipari melléktermékek és egyéb alternatív források felhasználásának kiterjesztése még nagyobb gazdasági előnyt nyújthat a gazdálkodók számára, miközben csökkenti a környezetre nehezedő nyomást. Egy fontos irányvonal a digitalizáció és a precíziós mezőgazdaság térnyerése, amelyek lehetőséget nyújtanak a fermentált takarmányok előállításának és alkalmazásának még pontosabb nyomon követésére és optimalizálására. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói elvárások is átalakulnak, a fenntarthatóság pedig egyre nagyobb szerephez jut, ami ösztönzi az agrárszektor szereplőit arra, hogy egyre inkább környezetbarát megoldásokat alkalmazzanak. Az ilyen innovációk összességében nemcsak az állattenyésztés fenntarthatóságát és hatékonyságát javíthatják, hanem hozzájárulhatnak a globális kihívások megoldásához is. Ennek a szegmensnek a fejlődése hosszú távon nemcsak az agráriparra, hanem a társadalom egészére pozitív hatást gyakorolhat.
Demeter Zoltán, a K&H Csoport agrárüzletág vezetője elmondta, két szempontból is fontos számukra a fiatalokkal való közös munka, közös gondolkodás. Egyrészről, mint K&H csoport nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalok megszólítására, pénzügyi tudatosságának erősítésére. A másik szempont pedig az, hogy a mai fiatal generáció, fiatal agrárértelmiség, mint a pályázat résztvevői, lesznek azok az agrárgazdasági szakemberek, cégvezetők, mérnökök, akik a jövőben nagyban befolyásolják majd a magyar mezőgazdaság sorsát, helyzetét. Ehhez mindenképp szeretnének hozzájárulni, támogatni a tanulmányukat, képzésüket, hiszen ők fogják a jövőt építeni.
A pályázatok kapcsán elmondta, nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek meghozni a végleges sorrendet, hiszen a pályázatok innovatívak voltak, mindegyikben megmutatkozott valami olyan gondolat, ötlet, amit érdemes lenne díjazni, hiszen előremutató és a fenntarthatóságot támogató fejlesztésnek ígérkezik. Éppen ezért elmondható a pályázók és a nyertesek munkáiról is, hogy kreatívak voltak, jó megoldásokat mutattak be, és olyan új technológiákat ismertettek, melyek az agrárgazdaságban, élelmiszeriparban, valamint az állat- és növénytermesztés ágazataiban is hatékony fejlesztések lehetnek.
A jövő generációja mellett kitért még arra is, hogy az innovatív megoldások és fejlesztések támogatása mellett a K&H elkötelezett a hosszú távú, fenntartható fejlődés mellett és aktívan igyekszik hozzájárulni a zöldgazdaságra való átállás folyamatához. A fenntarthatóság ugyanis ma már nemcsak szabályozói és fogyasztói elvárás, de a magas költségek miatt a hatékony működés kulcsa is.
Éppen ezért, a K&H Csoport és az Agrárközgazdasági Intézet közös munkájának eredményeként jött létre egy kalkulátor, amely elsősorban a szemléletváltást segíti. Mivel a hazai termelők csak akkor lehetnek hosszú távon versenyképesek, ha a jövőben tudatosan kezelik a fenntarthatósági kérdéseket, többek között az inputanyag-felhasználásukat és ezen keresztül a szén-dioxid-kibocsátásukat. A K&H agrár CO2-kalkulátor az Agrárközgazdasági Intézet által készített tudományos kritériumoknak megfelelő számításokat használva tud segíteni abban, hogy vállalkozása tevékenységének karbonlábnyomát számszerűsíteni tudja és azt megfeleltesse a kor és vevői igényeknek, valamint a beszámolási kötelezettségeknek. Ez nemcsak a K&H Csoport ügyfeleinek, hanem mindenki számára elérhető, ingyenesen, így egy kitöltéssel máris rengeteget megtudhatnak a gazdaságok jelenlegi helyzetükről. Illetve láthatják azt is, hogy ehhez a kezdeti ponthoz mennyit és mit kell változtatniuk, hogy csökkenteni tudják karbonlábnyomukat termelésük során.
Fotók: K&H
(X)
