Az éghajlatváltozás többféle módon is hat a környezetünkre: változik például az éven belüli csapadékeloszlás, egyre gyakoribbak az extrém hőmérséklet-ingadozások. Ezek közül a leglátványosabb talán a hőmérséklet folyamatos emelkedése, amit a hétköznapi emberek is érzékelnek. A legtöbb, élővilágot vizsgáló tanulmány is erre az aspektusra koncentrál: hogyan hatnak a hőmérsékleti változások az állatokra. Például már ismert, hogy a madarak - amelyek gyakori szereplői a klímakutatásoknak - költési időszaka szoros összefüggésben van a hőmérséklettel. A kutatók azonban úgy vélik, ideje túllépni azon a megközelítésen, amely csak egy-egy időjárási és biológiai tényezőt vizsgál elszigetelten. Ilyen részleges nézőpontból nem mindig látjuk, mennyire súlyosak valójában a klímaváltozás hatásai egy-egy faj esetében – különösen akkor, ha az a faj egyébként gyakori, és ezért nem tűnik veszélyeztetettnek.
A Pilisi Parkerdő Zrt. támogatásának köszönhetően a kutatók már 1982 óta figyelik meg a Málnás-hegyen (a Szentendrei Erdészet területén) egy költöző énekesmadár, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) mesterséges odúkban fészkelő populációját. Ez a kutatás a maga több mint négy évtizedével a világ legrégebben, folyamatosan zajló, természetes körülmények között végzett ilyen jellegű vizsgálatai közé tartozik - ráadásul itt, a Kárpát-medencében, ahol a gerinces állatok éghajlati hatásokra adott válaszait kevésbé kutatták eddig.
A mostani tanulmány célja az volt, hogy részletesebben feltárja, hogyan befolyásolják a madarak költését az időjárási változások. A kutatók több szempontból is elemezték a költést: mikor kezdődik, mennyit késik a kikelés, milyen hosszú a költési időszak, mekkora a fészekalj, hány fióka kel ki, és mennyire esik egybe a költési időszak a táplálék - főként a lombfogyasztó hernyók - elérhetőségével. Ezeket a tényezőket összevetették a helyi hőmérsékleti, csapadék- és szélerősségi adatokkal. Az eredmények számos lényeges összefüggést mutattak: például minél több volt a napi csapadék, annál hosszabbá vált a költési időszak; a fészekaljak mérete pedig azokban az években volt nagyobb, amikor több hűvös nap fordult elő. A kutatók azt is kimutatták, hogy ezek a szaporodási jellemzők az évek során változtak - hasonlóan azokhoz az időjárási tényezőkhöz, amelyekkel összefüggésben álltak.
Fontos felfedezés az is, hogy az örvös légykapók költései időben „elcsúsznak” a hernyók megjelenéséhez képest, amely a fiókák fő tápláléka. Ez a szinkronhiány a kirepülő fiókák számának jelentős csökkenését eredményezte. Emellett az is megfigyelhető, hogy a tojók az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb tojást raktak - függetlenül az időjárástól is.
