Lengyeltóti határában végeláthatatlan sorokban zöldellnek a diófák a dombháton, már ez is ütős látvány, de a háttérben feltűnő Badacsony még idillibbé teszi a képet. Ötven évvel ezelőtt mindez még nem létezett, nyomuk sem volt a fáknak. Ha a dió hagyományát keresnénk, inkább a szomszéd faluba, Gyugyra kéne mennünk, mert úgy tartják, hogy a honfoglaló őseink hívták a diófát gyugynak. Egy-egy diófa mindenhol előfordult, de a nagyüzemi termesztés sokáig ismeretlen volt itthon - kertek, pincék, útszegélyek fája volt a dió.

Ezen először 1957-ben próbált meg változtatni a Balatonboglári Állami Gazdaság. A Lengyeltóti közelében lévő Béndekpusztán nagyjából 160 holdon telepítettek diót. Nem volt túl sikeres a projekt, mert csak magoncokat ültettek, ami még bő tíz év múlva sem fordult termőre. Ugyanakkor szaktudás is hiányzott, és megfelelő, szelektált szaporítóanyagot sem lehetett fölhajtani akkoriban - mondta Cziráki Imre, a Juglans Kft. ügyvezetője a Telex-nek. Az 1970-es évek elején új lendületet kapott a diótermesztés, de ezt is a tervutasításos gazdálkodás kényszerítette ki.

- közölte Cziráki. 

A dióshoz a Balatonboglári Állami Gazdaságból (BÁG) kanyarítottak le 101 hektáros területet. 1973-74-ben szinte minden hazai, csúcsrügyön termő fajtából ültettek ide, de javarészt a ma is népszerű és megbízhatóan teljesítő Alsószentiváni 117-es, Milota 10-es és Tiszacsécsi 83-as fajtákból. A piac elég egyszerűen működött akkor: hiány volt dióból, tehát mindet el lehetett adni. Ahogy Cziráki visszaemlékezett, még termőre sem fordultak a fák, de már megjelentek a vevők. Egy tonna körüli termésátlagok voltak, de nem tudták, hogyan lehetne ebből többet csinálni, hogyan kéne a terméket piacra vinni. Akkoriban az volt az általános nézet, hogy egy hektáron fél tonna diót lehet termelni, de oltványból akár egyet is, ha pedig öntözünk, akkor még többet - tette hozzá az ügyvezető.

A BÁG-nak az 1970-es és 80-as években elég jól ment, az elsősorban szőlőre és borra alapuló üzem az ország élvonalában volt, évente 20-30 millió bort palackoztak. Termékeinek nagy része a KGST-piacra ment, de Angliába is exportáltak. A szőlő mellett csonthéjas gyümölcsökből álló kultúráik voltak, de ez bizonytalansággal járt, az időjárásra voltak kihegyezve, és mivel nem volt hűtőháza az állami gazdaságnak, azonnal el kellett mindig adni a termést. Ezek után nem is meglepő, hogy a privatizáció idején meg akart szabadulni ettől a szegmenstől a német befektető, aki inkább a ma is jól menő pezsgőgyártásra alapozott. 

Ha meg akarnak élni belőle, nem vágják ki a fákat

- hangsúlyozta Cziráki. A korábbi állami gazdasági dolgozók 101 hektár dióst vettek át, amihez még 45 hektárt telepítettek ugyanazokból a fajtákból. A dióra volt kereslet, de látszott, hogy az egytonnás termésátlag kevés lesz a megélhetéshez. Ezt mára sikerült 2-2,5 tonna közelébe feltornászni. 

- mondta Cziráki. A dió a leszüretelése után a feldolgozóüzembe kerül, ahol először megszabadítják a burkától, majd átmegy egy mosáson. Erre esztétikai okból is szükség van. Ezután kerül a szárítóba, ahol 36 fokos melegben 6 százalékra csökkentik a dió víztartalmát. Az exportra szánt diónál ez alapkövetelmény. Ezután a diót méret alapján osztályozzák, a selejtnek minősítetteket megtörik, a többit bezsákolják, és lehet szállítani.

Forrás: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre

A piaci árakat alapvetően a kaliforniai dió határozza meg. Idén október 25-én érkezik az első hajórakomány Hamburgba. Annak már meghirdették az árát, és ez a többiek vásárlási szintjét is meghatározza. 

- hangsúlyozta az ügyvezető. A tóti dió egyik előnye, hogy még az amerikaiak exportja előtt meg tud jelenni a piacon. A helyzetet kicsit bonyolítja, hogy a déli féltekéről, elsősorban Chiléből behozott áru is befolyásolja az árakat, ha túl sok maradt belőlük tavasszal.

Most akkor drága a dió, vagy nem?

Már tavaly is sok olyan hírt lehetett olvasni, hogy nagyon felment a dió ára, és idén sem lesz alacsonyabb a szint. Az időjárás nem tett jót, ugyanazok a fagyok, amelyek a kajszi- és őszibarackot érintették, a diót is megtépték. Az emberek bére is felfelé megy. Hiába hirdetik meg, hogy 8-10 százalékkal kell emelni a bért, azt mindig a sor végén álló fogyasztó fogja megfizetni. 

 - mondta Cziráki. 

A dió árát az is felfelé nyomja, hogy a gazdálkodóknak egyre többet kell költeniük növényvédelemre, mert újabb és újabb kártevők jelennek meg a klímaváltozás hatására. Pár éve az Észak-Amerikából érkező dióburok-fúrólégy pusztít. A szakember közölte, a házi kertekben lévő diókat és a szórvány diósokat teljesen hazavágta ez a kártevő, ahol nincs permetezés ellene, ott mindent tönkre tesz. Az ő fáikhoz speciális berendezés kell, évente nyolcszor permetezik őket, ha ugyanis nem védik meg, idő előtt lehullik a termés a fáról.

A Juglans alapvetően Ausztriába, Németországba, Olaszországba és Angliába szállít, ott elsősorban ipari felhasználók, cukrászatok, pékségek vásárolnak magyar diót. A németek és az osztrákok héjas diót visznek haza, ott bevett értékesítési forma, hogy héjas diót raknak ki a boltok, itthon is próbálkozott ezzel a Lidl és a Tesco. 

Cziráki szerint nehéz jó marketinget kitalálni a magyar dióra, az európai piacon is nehéz versenyezni például a grenoble-ival, ami már egy levédett márka, beépült a francia konyhába és köztudatba. 

A diószüret idén szeptember 10-én kezdődött, és negyven napig tart. A különböző fajták eltérő időben érnek, így szinte folyamatos a munka. A fő probléma, hogy nem lehet sokat várni, a dió három napnál többet nem lehet földön, mert magába szívja a talaj nedvességét és penészes lesz. A szüret részben gépesített, a diót a fák törzsét körülölelő rázógéppel termelik le, és a sorok között, jól elegyengetett talajon egy felszedőgép is jár körbe. Száraz időben a munka nagyját el is végzi, de még így is szükség van kézi szedésre, egy kiadósabb eső után pedig még inkább kell az emberi munka. Egy műszak alatt egy ember nagyjából 3-400 kiló diót tud begyűjteni, és felszedőgép 40-50 embert tud kiváltani. A diótermesztésben is minden abba az irányba megy, hogy hogyan lehet kiváltani az élőmunkát. Van már olyan gép is, ami önmagára rázza le a diót, de ha ezt megelőzi egy nagy szél, és lefújja a fáról, megint csak kézzel kell fölszedni. Egy önmagára rázó gép 300 ezer dollár, egy felszedő 120-130 ezer euró. Minden ilyen technikai beruházás azt követeli meg, hogy a termésátlag följebb menjen, mert a fajlagos költségek csak így férnek be az eladási árba - tájékoztatott az ügyvezető. 

Az átlagokat leginkább a jobb termőképességű fajtákkal lehet javítani. 

 - emelte ki Cziráki. Az új telepítés már oldalrügyön termő, francia hibrid fajtákból lesz, amelyek beleilleszthetőek a cég szüretelési sorrendjébe. Ezek a fajták 3-3,5 tonnára is képesek. 

Magyarországon ma körülbelül hétezer hektáron termesztenek diót. Az elmúlt években Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt telepítési láz, a piacon azonban nem biztos, hogy ez nagyon meg fog látszani. Van területalapú támogatás, zöldítési támogatás, termelési támogatás és ökogazdálkodási támogatás. Lehet, hogy nem is kell neki teremni, és úgy is megéri anyagilag. Alapvetően azért települt, mert a szabályozó változott, és inkább magonc lehet, mint oltvány. Ameddig jár a támogatás, addig ott van, aztán kiszántják, és viszontlátásra - mondta Cziráki. Lengyeltótiban viszont hosszú távra terveznek, jövő tavasszal 30 hektárt, majd később még 20 hektárt telepítenek jobb termőképességű fajtákból. Húsz hektáron pedig már mogyorót is termesztenek.