Négy termék árváltozásait vizsgáljuk, az előző év ugyanazon időszakához viszonyítva: élősertés vágóhídi átvételi-, a nyers sertéshúsok feldolgozói-, a téliszalámi illetve a párizsi/felvágott félék árában bekövetkezett változásokat. Legjobban az alábbi ábrán szemléltethető:

Forrás: NAIK AKI, KSH 2020 alapján Takarékbank Agrárcentrum szerkesztés

Ami rögtön szemet szúrhat az, hogy az élősertés árának lényegesen magasabb a volatilitása, mint a feldolgozott, továbbfeldolgozott termékeké. Azonban bejegyzésünk elsődleges témája az időbeli eltolódás. Ezt is jól szemlélteti az ábra: a narancs vonallal jelölt vágósertés árban bekövetkezett változásokat lényegesen később, akár 6 hónappal követik le a fogyasztói árváltozások. Ennek mi lehet az oka? Az, hogy a sertésből készülő élelmiszerek gyártása több esetben nem frissen történik. Példaként a húsvéti sonka nem a márciusban levágott sertésből készül, s egy költségalapú árazásnál az eladó a gyártáshoz felhasznált alapanyag árát használja. Illetve a kiskereskedelemben nem érvényesíthetők az ilyenfajta ármozgások, gondoljunk csak bele, ha kedvenc boltunk polcán a hétfőn 1 200 Ft-os kilóáron vásárolt sertéshús egyik napról a másikra 1 800 Ft-ra kúszna fel.

Viszont az ábra legérdekesebb tanulsága az, hogy a kiskereskedelmi, fogyasztói termékek ára "lefelé" mennyire rugalmatlan, a gyártáshoz felhasznált alapanyagokhoz képest. Szemmel látható, hogy 2017-2018 években, amikor az élősertés árak jelentősen csökkentek, a kiskereskedelmi üzletek polcain a téliszalámi nem lett olcsóbb, sőt a sertéshús feldolgozói ára is jelentős késessel követte a vágósertés áresését. Ellenben felfelé már jóval rugalmasabbak a kereskedők: még ha hónapokkal később is, de vastagabban fog az árazó ceruza, ha az alapanyagban áremelkedés következett be.

Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum