A FAO-s infografikákat bemutató cikksorozat tizenkettedik részében a „Honey”, azaz a „Méz” című, az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO által megjelentetett infografika magyar nyelvű fordítását teszik közzé, mely itt érhető el. Az infografikából többek között az alábbi kérdésekre kaphatunk válasz:

• Világszerte hány féle monoflorális méztípus van?
• Milyen vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz a méz és mekkora az energiatartalma?
• Melyek a legjelentősebb méztermelő régiók és a legnagyobb mézfogyasztók országok?
• Mi szükséges 1 kg méz előállításához?
• Megközelítőleg mennyi mézet tud évente egy méhkaptár előállítani?

A FAO infografika a legjelentősebb méztermelő régiók között első helyen tünteti fel Ázsiát. Ázsia méztermelésével és a termelés növekedésével kapcsolatosan szükséges azonban megjegyezni, hogy vélelmezhető, hogy a térségben előállított méz jelentős része sajnos nem eredeti méz - írja a NAK.

Nagy a baj: nemcsak az ukrán, de a kínai méz is ömlik az országba

A Magyar Mézkiszerelők Egyesülete szerint a kínai méz európai behozatala jelenti az igazi problémát.

Kína több, mint 500 ezer tonna mézet „termel” a FAO által közzétett 2021 évre vonatkozó statisztika adatok szerint. Többet, mint amennyit az Európai Unió, Argentína (Dél-Amerika legnagyobb méztermelője) és Észak-Amerika (Mexikó, USA, Kanada) összesen. Kérdéseket vet fel, hogy a háromszor nagyobb területen élő 25 millió méhcsalád kevesebb mézet termel, mint harmadakkora területen élő, ismeretlen számú méhcsalád!? Az elmúlt 20-25 évben a világ nagy méztermelő térségeiben a méhek rossz egészségügyi helyzete miatt stagnál (pl. EU, Argentína, Kanada) vagy csökken (pl. USA, Mexikó, Ausztrália) a megtermelt méz mennyisége. Ezzel szemben egyedül Kínában nőtt érthetetlen mértékben (kb. 10 év alatt kb. 100%-al) a méztermelés, ami 250 ezer tonnás mennyiséget jelent! Abban a térségben, amely a környezetterhelés szempontjából a világ egyik legkiemeltebb helye, ahol a „More than honey” című film szerint a méhek hiánya miatt kézzel porozzák be a gyümölcsfákat.

Így élik túl a mézválságot ezen a somogyi tanyán: az év méze is az övék

Túl lehet élni a mézválságot? Ezen a somogyi tanyán igen, az év méze is az övék

Ebből 150 ezer tonnás termelésnövekedést olyan időszakban tudott elérni, amikor a világon mindenhol máshol csökkent a méhcsaládok száma! Bő 10 év alatt biológiailag lehetetlen bármely térségnek, különösen, ha az oly nagy, mint Kína, megkétszerezni a méztermelést. Emellett Kína sem kerülheti el a világ minden részét sújtó negatív hatásokat, mint például a klímaváltozás, az intenzív mezőgazdasági termelés beporzókra gyakorolt negatív hatásai, a globálisan elterjedt méhparaziták méhegészségügyre gyakorolt negatív hatásai vagy a méhlegelők kedvezőtlen változásai. Ráadásul Kína legnagyobb része (kb. háromnegyede) magashegység, ahol nem a legkedvezőbbek a körülmények a méztermeléshez.

A kínai mézet 2002-ben a szermaradvány (klóramfenikol) botrány után kitiltották az unióból, nem lehetett importálni. 2004-ben került az vissza a piacra. Azóta 100-150 ezer tonna közötti mennyiség kerül be az unióba, amely mennyiséget nem a meglévő termelési kapacitásból fedezte, hanem rejtélyes módon növelte azt. A szakma úgy tartja, hogy a szermaradvány problémát Kína nem a jó gyakorlatok alkalmazásával, hanem a méz kezelésével, szűrésével, gyártásával oldotta meg. A gyanta-szűrés bevezetése óta nem mutathatóak ki egyáltalán az említett térség „mézeiből” szermaradványok, igaz virágpor se. Az is az említett feltételezést erősíti meg, hogy a kínai „méz” ára közel sem nőtt annyival, mint a méz előállítási költsége bárhol máshol a világon.