Nyugat-Európában a korábbi aszályos évek magas felvásárlási árai miatt a gazdák növelték a vetésterületet, ami tavaly tízszázalékos terméstöbbletet eredményezett. A helyzetet a feldolgozóipart érintő globális változások is súlyosbították, hiszen leállt az oroszországi export, az Egyesült Államok védővámokat vezetett be, a korábban jelentős felvevőpiacnak számító Kína és India pedig időközben importőrből exportőrré lépett elő. A piac annyira telítődött, hogy a nyugat-európai gazdák esetenként már azért is fizettek, hogy valaki elvigye a feleslegessé vált termést - számolt be a TalentisAgro.

Bár Magyarországon a nyugat-európaihoz hasonló drasztikus piaci összeomlás nem következett be, az óriási importnyomás miatt a hazai termelők sokáig egyáltalán nem tudták értékesíteni az amúgy is alacsonyabb hozamú termésüket. Polgár Zsolt, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Keszthelyi Burgonyakutató Intézetének vezetője szerint májusra némileg javult a helyzet, a nyugat-európai raktárak kiürülésével párhuzamosan ugyanis újra megélénkült a kereslet a belföldi burgonya iránt. Az idei szezont azonban a szélsőséges időjárási körülmények is nehezítik. A tavaszi csapadékhiány miatt a gumók teljesen száraz talajba kerültek, a korai újburgonyát termesztő régiókban – különösen az Alföldön – pedig a kései fagyok okoztak jelentős károkat. Bár a növény képes újrahajtani, a terméshozam már biztosan elmarad a megszokottól.

A szakember rámutatott, hogy hosszú távon csak azok a gazdaságok maradhatnak talpon, amelyek képesek öntözni. Ugyanakkor a felső talajréteg locsolása önmagában már nem elegendő az Alföld kiszáradásának megállítására. A termelés biztonságához a talajvízszint megemelésére és a víz visszatartására, visszaduzzasztására lenne szükség az alsóbb rétegekben. A halmozódó nehézségek és a kiszámíthatatlan jövő miatt hazánkban egyre több kis- és közepes termelő dönt a tevékenység befejezése mellett, ami a belföldi termőterületek további csökkenéséhez vezet.