A korábban intenzíven, öntözéssel, tápanyag utánpótlással, rendszeres nyírással kezelt monokultúrás gyepfelületek helyett a településeken megjelenhetnek a területre eredetileg jellemző természetes növénytársulások, amennyiben ehhez tudatos tervezéssel, átgondolással biztosítjuk a lehetőséget - írja a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete. A nehezen megközelíthető, kevéssé látványos vagy éppen balesetveszélyes körülmények között művelhető közterületeken és a magánkertek hátsó, kevéssé használatos részein lehet megoldás az alternatív gyepgazdálkodásra való áttérés. Ekkor évi egy-kétszeri kaszálássl rendben lehet tartani a területet. A kaszálások közötti időszakban pedig életre tud kelni a talaj korábbi magbankja virágzó évelőkkel színesítve, változatosabbá téve a környéket.

Ahhoz, hogy az új elvek szerint kezelt terület ne legyen elhanyagoltnak tűnő, fontos a fokozatosság és közterület esetén a lakosság folyamatos tájékoztatása az újdonságokról. Érdemes felhívni a figyelmet a különbségekre, ezért kezdetben a területnek csak egy, kevésbé szem előtt levő részén, erdősávok, cserjések mentén kell ritkítani a kaszálásokat, máshol folytatni kell a megszokott technológiát. Amikor a lakosság vagy a magánkert tulajdonosai megszokták, megszerették az új látványt, akkor érdemes tovább lépni ezzel a jelentős költséget is megtakarító technológiával.

A gyepfelületen megjelenő virágos évelők számát növelhetjük úgy, ha a kaszálékot megtartjuk a területen és hagyjuk az étékes fajták magjait a talajba szóródni. Másik megoldás, amikor a gyepet több kisebb részen felszedjük, megszüntetjük, majd a helyére olyan virágos évelőket ültetünk, melyek részei a természetes növénytársulásnak. Ha a ritkított kaszálással a magérlelést lehetővé tesszük, akkor idővel ezek a fajták is el tudnak terjedni a területen. A virágos évelők megjelenése a korábbi monokultúrás gyepfelületen nem csak a növényi biodiverztiás miatt fontos. A virágos évelők a méhek és más beporzó rovarok számára táplálékot, búvóhelyet, ezáltal életfeltételeket jelentenek.