A Magyar Tudományos Akadémia "Balaton a klímaváltozás tükrében - Viharfellegek a magyar tenger felett?" című konferenciáján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem a tó léte, hanem az emberek fejében élő ideális Balaton-kép van veszélyben. A szakértők szerint fel kell készülnünk a változásokra, és időben el kell gondolkodni a vízutánpótlás lehetőségein. Honti Márk, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa előadásában kiemelte, hogy a Balaton rendkívül sekély a hasonló méretű tavakhoz képest. Míg a Genfi-tó csak 14 négyzetkilométerrel kisebb, de 89 köbkilométer víz található benne, addig a Balatonban mindössze 2 köbkilométer - tudósított az Euronews.

A Balaton igazából csak egy vízfátyol a tájon

- fogalmazott a szakember.

A klímaváltozás hatásai már a közeljövőben érezhetők lesznek: 2040 körül fenntarthatatlanná válik a jelenlegi vízszint, 2070-re pedig a Sió-zsilip folyamatos zárva tartása sem lesz elegendő a vízháztartás fenntartásához. A Balaton gyakorlatilag lefolyástalan tóvá válhat, ami jelentősen átalakíthatja a partvonalat. A szakértők szerint a társadalomnak hozzá kell szoknia az alacsonyabb vízszinthez. A kétezres évek elején tapasztalt, sokakat aggasztó 50 centiméteres vízálláshoz képest az évszázad végére akár 100 centiméteres csökkenés is elképzelhető. A kikövezett partok és vízbe vezető lépcsők helyett természetesebb partvonalak kialakítása segíthetne az alkalmazkodásban, ahogy a kisebb merülésű vitorlások használata is.

Érdekes módon az alacsonyabb vízszint ökológiai szempontból nem feltétlenül hátrányos. A kutatások szerint az algavirágzások intenzitása éppen a magasabb vízállásnál növekszik. Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet korábbi igazgatója emlékeztetett, hogy az algásodás már az 1930-as években is megfigyelhető volt, de a szocialista időszak intenzív mezőgazdasága miatt a 70-es és 80-as években vált súlyos problémává. Vasas Gábor, a kutatóintézet jelenlegi igazgatója hangsúlyozta, hogy az algák fontos élőlények, a légköri oxigén több mint felét ők állítják elő. A Balatonban leggyakrabban előforduló kékalgák (cianobaktériumok) legfeljebb bőrirritációt okozhatnak, nem jelentenek komoly egészségügyi kockázatot.

A globális felmelegedés hatására drasztikusan melegszik a tó vize is. Tóth Viktor, a BLKI kutatója szerint az 1960-as évekhez képest átlagosan 2,1 fokkal magasabb a víz hőmérséklete, a téli értékek pedig évente átlagosan 1,3 fokkal emelkednek. Ha ez a tendencia folytatódik, húsz éven belül eltűnhet a különbség a téli és tavaszi vízhőmérséklet között, 2080-ra pedig a téli és nyári értékek is kiegyenlítődhetnek. Az emberi tevékenység számos módon terheli a tavat. A nyári szezonban mintegy 850 kilogramm naptej oldódik a vízbe, ami károsítja a vízi élővilágot. Pirger Zsolt, a HUN-REN kutatója kimutatta, hogy a mikroműanyagok csökkentik a vízibolhák szaporodóképességét és stresszt okoznak nekik.

Egy közelmúltbeli kutatás 418 különféle vegyi anyagot azonosított a Balaton vizében, köztük rákkeltő gombaölő és gyomirtó szereket, rovarölő szereket és rágcsálóirtókat. Utóbbiakat már vidra tetemekben is kimutatták. A horgászok foszfortartalmú etetőanyagai és a fürdőzők nem megfelelő viselkedése tovább növeli a tó tápanyagtartalmát. Az idegenhonos fajok terjedése is komoly problémát jelent. Takács Péter, a BLKI tudományos főmunkatársa szerint az utóbbi időben 51 új idegenhonos fajt találtak a Balatonban, országos szinten pedig 2017 óta 69 új fajt jelentettek. Ezek többsége a Hévízi-tó felől érkezik, ahol sokan engednek szabadon korábban akváriumban tartott állatokat.

A Balaton Magyarország egyik legfontosabb turisztikai célpontja, ahol 2024-ben 8,7 millió vendégéjszakát töltöttek el, főként hazai turisták. Sulyok Judit, a Pannon Egyetem adjunktusa kiemelte, hogy a tónál a természeti környezet jelenti a fő vonzerőt, ezért különösen fontos a megóvása. Mivel a Balaton vízgyűjtő területe teljes egészében Magyarország határain belül fekszik, a tó jövője kizárólag a mi kezünkben van.