A hormonok jelenléte különösen vízgazdálkodási és vízvédelmi szempontból jelent kihívást, mivel bekerülésük és terjedésük szorosan összefügg a vízkörforgással. A környezetben előforduló hormonok lehetnek természetes eredetűek (például ösztrogének, androgének), illetve szintetikus vegyületek, amelyeket gyógyszerekben vagy az állattenyésztésben alkalmaznak - írja a NAK.

Hogyan kerülnek a hormonok a vizeinkbe? 

A legfontosabb források közé tartoznak a nem megfelelően szigetelt hulladéklerakók csurgalékvizei, az intenzív állattartás során keletkező trágya, valamint a mezőgazdasági területekre kijuttatott híg- és szilárd trágya. Csapadék hatására ezek az anyagok felszíni lefolyással élővizekbe, beszivárgással pedig a felszín alatti vizekbe juthatnak, így diffúz szennyezőforrásként terhelik a környezetet. A talajban a hormonok részben megkötődhetnek, részben kimosódhatnak. Bizonyos esetekben átalakulnak, és olyan metabolitok keletkezhetnek, amelyek hatása akár erősebb is lehet az eredeti vegyületénél. Kedvezőtlen körülmények között (oxigénhiány, alacsony mikrobiális aktivitás) ezek az anyagok nem bomlanak le, hosszú ideig perzisztálhatnak a környezetben.

Kutatások szerint a hormonhatású anyagok a növények gyökérzónájából is felvehetők, különösen gyökérzöldségek esetében mutattak ki magasabb koncentrációt. Ez az élelmiszerláncon keresztül humán egészségügyi kockázatot is jelenthet. A hormonok jelenléte már nagyon alacsony koncentrációban is biológiai következményekkel járhat, úgymint meddőség és termékenységi zavarok, az ivararány megváltozása, a szaporodási viselkedés megváltozása, anyagcsere-zavarok, az immunrendszer gyengülése. A vízi élővilág különösen érzékeny, de a hosszú távú hatások az emberi egészség szempontjából sem hagyhatók figyelmen kívül.

A probléma kezelése komplex megközelítést igényel. A lehetséges eszközök közé tartozik:

• a hormonhatású vegyületek azonosítása és monitoringja,
• korszerű szennyvíztisztítási technológiák alkalmazása,
• a trágyatárolás és -kijuttatás szabályozásának fejlesztése,
• valamint mikrobiális alapú lebontási eljárások (bioremediáció).

A megelőzés kulcsfontosságú, hiszen az utólagos beavatkozások költségesek és technológiailag összetettek. E téren kínál ígéretes megoldást a BioTreatED nemzetközi kutatási projekt, amely a mezőgazdasági eredetű hormonterhelés csökkentésére fókuszál. A program célja, hogy a trágyaleválasztási technológiákból származó öntözővizekben jelen lévő hormonokat speciálisan kiválasztott vagy fejlesztett mikrobiális közösségek segítségével bontsa le, ezáltal mérsékelve a vízvédelmi és környezeti kockázatokat. A hormonok környezetbe kerülése láthatatlan, de jelentős vízvédelmi kockázatot jelent. A talaj–víz–növény rendszerben való terjedésük révén nemcsak az ökoszisztémákat, hanem az emberi egészséget is veszélyeztetik. A fenntartható vízgazdálkodás egyik fontos feladata, hogy ezekre a mikroszennyezőkre időben, tudományosan megalapozott módon reagáljon.