A forradalmi módszer lényege, hogy a halak által a vízben hagyott nyomokat - például elhullajtott hámsejteket, nyálat vagy ürüléket - elemzik, amelyek tartalmazzák az adott faj genetikai lenyomatát. A kutatók ezeket a mikroszkopikus örökítőanyag-darabkákat szűrik ki és vizsgálják meg a vízből vett mintákból. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a környezeti DNS-vizsgálat olyan ritka vagy rejtőzködő fajokat is képes kimutatni, amelyeket a hagyományos halászati módszerekkel gyakran nem sikerül azonosítani. Emellett a gyakori fajok állományának felmérésében is hatékonyabb lehet, ahol a klasszikus halgyűjtési eszközök korlátokba ütköznek - jelentette a Pecaverzum.

A technológia további előnye, hogy gyors, kíméletes, és egyszerre nyújt átfogó képet a Balaton különböző élőhelyeinek - például nádasok, köves partok, kikötők vagy nyílt vízi területek - halállományáról. A hagyományos mintavételi eljárásokkal szemben, ahol különböző eszközöket kell alkalmazni az eltérő élőhelyeken, ami korlátozza az eredmények összehasonlíthatóságát, a környezeti DNS-elemzés egységes módszert kínál. Ez lehetővé teszi, hogy pusztán vízminták gyűjtésével átfogó képet kapjunk a teljes tó halállományáról és annak változásairól.

Ez a módszer új távlatokat nyithat a Balaton – és más tavak – hosszú távú monitorozásában. Segíthet megválaszolni természetvédelmi és vízgazdálkodási kérdéseket, emellett hatékonyabb és kíméletesebb módszert kínálhat az ökológiai állapot nyomon követésére is

– fogalmazott közleményében a BLKI.