Az, hogy a kút vize kristálytiszta, szagtalan és jó ízű, önmagában még nem garancia a biztonságra. A környezetből ugyanis könnyen bejuthatnak a vízbe fekális eredetű baktériumok, például az Escherichia coli (E. coli), amely súlyos gyomor- és bélrendszeri panaszokat idézhet elő. Emellett a mezőgazdasági műtrágyákból és a rosszul szigetelt emésztőgödrökből származó nitrát is beszivároghat a talajvízbe. Ez a nitrátszennyezés komoly veszélyt jelent a csecsemőkre nézve, akiknél akár életveszélyes oxigénhiányos állapotot, úgynevezett kékhalált is okozhat.
A talajban felhalmozódott egyéb vegyi anyagok és növényvédő szerek szintén észrevétlenül beszivároghatnak a kútba. Sokan használják a kútvizet medence feltöltésére is, ám a fúrt kutak jelentős részének rendkívül magas a vastartalma. Bár ez önmagában nem egészségtelen, a vas idővel lerakódik a medence falára, ahonnan szinte eltávolíthatatlan. A jelenség akkor válik a leglátványosabbá, amikor a klór hatására a víz hirtelen vörösesbarna színűvé válik.
Mielőtt bárki emberi fogyasztásra használná a kút vizét, mindenképpen javasolt azt egy akkreditált laboratóriumban bevizsgáltatni. Egy egyszerű vízmintavétel pontosan kimutatja a víz összetételét, és az eredmények alapján egyértelműen eldönthető, hogy fogyasztható-e.
A szennyezett víz nemcsak átmeneti gyomorrontást okozhat, hanem hosszú távon is súlyosan károsíthatja a szervezetet. Ha a laborvizsgálat szennyeződést mutat ki, a kútvize legfeljebb locsolásra vagy egyéb kerti munkákra használható fel.












