Fodor Sándor Hajdúhadházon mintegy 20 hektáron gazdálkodik, főként gabonafélékkel és zöldségkultúrákkal foglalkozik, gazdaságában pedig a biogazdálkodás mellett mintegy tíz éve próbálja a regeneratív gazdálkodás szemléletét is alkalmazni. Három éve Demeter-minősítéssel is rendelkezik, amely a biodinamikus gazdálkodás egyik legszigorúbb minősítési rendszere. Ez ugyanakkor további kihívásokat is jelent számára, hiszen a körforgásos gazdálkodás miatt állattartásra is szükség van. Az állatok takarmányának előállítására mintegy 2-2,5 hektárt használ, korábban lucernával is dolgozott, jelenleg pedig füves-herés keveréket alkalmaz. Az első kaszálás megfelelő eredményt adott, így a gazdaság számára szükséges takarmány várhatóan rendelkezésre áll, de a legeltetésre idén gyakorlatilag nem kerülhetett sor.
A legelők ugyanis az aszály miatt teljesen kiégtek, így a gazdaságban már nem az volt a kérdés, hogyan lehetne megfelelően megszervezni a legeltetést, hanem az, hogy egyáltalán marad-e olyan növényzet, amelyre az állatok ráhajthatók. Fodor Sándor szerint a jelenlegi időjárási helyzetben már azt sem lehet biztosan tudni, hogy az adott növényfajok közül melyik tud stabilan teljesíteni. Ezért is tartja fontosnak, hogy többféle megoldással kísérletezzenek, és ne egyetlen kultúrára vagy technológiára építsék a gazdálkodást. A mostani évben például egy korábban jól működő tavaszi vetésű gabonával is komoly problémák adódtak, hiszen a növény ugyan kikelt, de a fejlődése később leállt és elpusztult.
Fekete évek jönnek: sok termelő végleg lehúzhatja a rolót idehaza?
Ma már nem tudjuk, hogy mi működik egyszerűen. Hiába próbálkozunk, nem úgy tudunk gazdálkodni, ahogy szoktunk, hanem alkalmazkodni kell
– fogalmazott a gazda.
A gazdaság jelenlegi fő profilját a gabonatermesztés és a zöldségtermesztés adja. A mintegy 20 hektárból 2-3 hektáron különböző zöldségféléket termelnek, amelyek jelentős részét a piacon értékesítik. A kínálat meglehetősen széles: különféle gyökérzöldségek, sárgarépa, petrezselyem, zeller, cékla, burgonya, káposztafélék és kisebb területen fűszerpaprika is szerepel a termesztett növények között. A káposztafélék nagyjából egy hektárt foglalnak el, a többi kultúra kisebb parcellákon jelenik meg. A fűszerpaprika egy részét korábban feldolgozásra is értékesítették, azonban a szállítási költségek emelkedése miatt a nagyobb távolságra történő értékesítés már nem bizonyult gazdaságosnak.
A zöldségtermesztésben ugyanakkor az idei év egyik legnagyobb problémáját egyértelműen az öntözés jelenti. A korábbi öntözési rendszer eredetileg arra szolgált, hogy akkor segítsen a növényeknek, amikor nagyjából három hétig nem érkezett csapadék, és ne következzen be komolyabb visszaesés a fejlődésben. A mostani időjárás mellett azonban már egészen más vízigényekkel kell számolni. Fodor Sándor szerint bizonyos időszakokban négy naponta kellene öntözni ahhoz, hogy a talajnedvességet megfelelő szinten tudják tartani. Ehhez azonban a jelenlegi kútkapacitás és öntözéstechnika nem elegendő, ezért teljesen más műszaki megoldásokra lenne szükség. Ráadásul az öntözés önmagában sem jelent mindenre megoldást, ugyais a megfelelő vízellátás mellett is jelentkezhetnek olyan hőstresszhatások, amelyek miatt a növények fejlődése károsodik.
A gazda elmondta, hogy az aszály hatásai a zöldségek minőségében egyelőre nem minden esetben mutatkoznak egyértelműen, de a kelésben és az állományok egyenletességében már komoly problémákat okoz a vízhiány. A sárgarépánál például egyes területeken azt tapasztalták, hogy a növény ugyan kikelt, de ahol kevesebb vizet kapott, illetve jobban felmelegedett a talaj, ott a lombozat később egyszerűen elpusztult. Emiatt az állomány több helyen nagyon foghíjassá vált, és egyelőre azt sem lehet pontosan megmondani, hogy ez milyen végső minőségi és termésmennyiségi következményekkel jár majd.
A gazdaság idei költségszerkezetét ráadásul jelentősen megterheli az öntözés. A szakember számításai szerint a zöldségkultúrák a keléstől kezdve folyamatos vízpótlást igényelnek, és még a burgonya esetében is elképzelhető, hogy a betakarításig szükség lesz öntözésre. A víz kijuttatásának költsége azonban egyre nagyobb teher, miközben a termelői árak nem feltétlenül követik ezt a növekedést. Fodor Sándor ezért úgy látja, hogy az idei év végén akár veszteséges gazdálkodási eredménnyel is számolnia kell.
Végleg búcsúzhatunk a megszokott növényektől Magyarországon? Itt a válasz
Akkora öntözési költségem van, hogy azt gondolom, mínuszos évet fogok zárni és sajnos az előző évek sem voltak jövedelmezőek.
A szakember szerint a gabonatermesztésben is olyan irányba kellene elmozdulni, hogy a növényállomány minél nagyobb felületen és minél hosszabb ideig fedje a talajt. Elképzelhetőnek tartja azt a technológiát is, amelyben a magasabbra növő gabonából csak a kalászt takarítják be, a fennmaradó növényi tömeget pedig visszahengerlik a területre, így az talajtakaróként szolgálhat. Ennek ugyanis nemcsak a párolgás mérséklése miatt van jelentősége, hanem a talajélet szempontjából is.
A tartós vízhiány ugyanis nem pusztán azt jelenti, hogy a növények nem jutnak elegendő vízhez. A talajban élő mikroorganizmusok és gombák működésére is hatással van, és megfelelő nedvesség nélkül a talajélet jelentősen visszaszorulhat. Fodor Sándor szerint még a talajtakarás mellett is komoly veszteségeket okozhat a szárazság, takarás nélkül azonban a folyamat még súlyosabb lehet. A cél ezért az, hogy minél tovább megőrizzék a talajban található nedvességet, miközben olyan termesztési technológiákat kell keresni, amelyek a megváltozott körülmények között is működőképesek.
A talajt takarni kell, az most már egyértelmű. A talajélet víz nélkül betokosodik, a gombák és az élőlények is eltűnnek, tehát halottá válik a talaj. Ha nem takarjuk, akkor még nagyobb mélységekben jelentkezik ez a probléma.
Fodor Sándor szerint egyes, gyengébb adottságú területeken elkerülhetetlen lehet annak újragondolása, hogy mit és hogyan érdemes termelni. Nem tartja elképzelhetőnek, hogy minden termőterületet egyszerűen fel kellene adni, ugyanakkor bizonyos földeken olyan növényeket vagy termesztési rendszereket kellene találni, amelyek jobban képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ebben azonban a kisebb gazdaságok önállóan nagyon nehezen tudnak előrelépni. A nagy beruházást igénylő technológiák, például az üvegházas vagy más kontrollált termesztési rendszerek egy kisgazdaság számára önmagukban sokszor nem kigazdálkodhatók.
Zseniális megoldás a szárazság ellen: így védik a földjeiket az élelmes gazdák
A szakember ezért úgy látja, hogy az alkalmazkodást nem lehet kizárólag a termelőkre hárítani. A vízmegtartástól és az öntözési infrastruktúrától kezdve a korszerű termesztéstechnológiákon át egészen a fogyasztókig egy összefüggő rendszert kellene kialakítani. Éppen ezért Fodor Sándor szerint állami szinten is rendszerben kellene gondolkodni. Nem elég egy-egy technológiai elemet támogatni, az egész termelési láncot végig kellene gondolni a földtől egészen a fogyasztóig. Az alkalmazkodás ugyanis szerinte új növénykultúrákat és új élelmiszereket is előtérbe hozhat, amelyekhez a magyar fogyasztó még nem feltétlenül szokott hozzá. Ha például a megváltozott klimatikus viszonyok között bizonyos növények termeszthetősége javul, akkor azokat a fogyasztói oldalon is meg kell ismertetni. Ebben fontos szerepet kaphat az oktatás és a közétkeztetés is, hiszen nem elég megtermelni egy új alapanyagot, azt a társadalommal is el kell fogadtatni.
Azt gondolom, hogy ez már nem csak gazdakérdés, hanem társadalmi kérdés. Rendszerben kell az egész láncot felépíteni, egészen a fogyasztóig.
