A Financial Times külön cikkben foglalkozott a magyar vízhelyzettel, amelyben mintegy 12 milliárd eurós nagyságrendű beruházási szükségletről írtak Magyarország természetes vízrendszereinek helyreállításával kapcsolatban. Erre reagált Illés Gábor, az ECORPS Kft. tulajdonos-ügyvezetője, aki úgy látta, hogy miközben a klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb időjárás miatt Magyarország történelmi vízhiánnyal küzd, nemcsak az a kérdés, honnan lesz elegendő vizünk, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e megtartani azt, ami rendelkezésünkre áll. Az önmagában kevés, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban bánnak a vízzel - jegyezte meg a szakértő.

Illés Gábor a közleményben kiemelte, hogy a takarékoskodás nem csupán a felhasználók felelőssége. Hiába csökkentik az emberek a fogyasztást, ha a hálózat hibáin keresztül akkor is elfolyik a víz, amikor a csapok zárva vannak. Mint fogalmazott, most a víziközműveknél is a veszély elhárítására, a hálózat tényleges megjavítására és a korszerű technológiák hatékony alkalmazására van szükség.

Négy hónapra elegendő vizet veszítünk el

Magyarországon évente 138,8 millió köbméter ivóvíz nem jelenik meg értékesített fogyasztásként. Ez a mennyiség a teljes magyar lakosság mintegy négy hónapra elegendő vízfogyasztásának felel meg. A hálózati vízveszteség országos átlaga nagyjából 21-22%, bizonyos térségekben pedig eléri vagy akár meghaladja az 50-60%-ot. A Víz Koalíció által közölt adatok szerint országosan átlagosan óránként 10-11 csőtörés történik. A probléma azonban nem merül ki az elöregedett csövekben. Az elavult, magas energiaigényű berendezések, valamint egyéb műszaki és minőségbiztosítási hiányosságok is nehezítik a rendszer biztonságos működését - vélte a szakértő.

A következményeket pedig már a fogyasztók is érzik. Július végén 14 településen - köztük Pomázon, Budakalászon, Solymáron, Pilisvörösváron és Tahitótfaluban - harmadfokú vízkorlátozást kellett elrendelni. Illés Gábor szerint egyes településeken nem feltétlenül önmagában a rendelkezésre álló víz mennyisége jelenti a problémát, hanem a hálózat állapota is korlátozhatja a biztonságosan továbbítható vízmennyiséget.

A hálózat egyes szakaszai olyan rossz állapotban vannak, hogy a nagyobb terhelést már nem feltétlenül viselnék el biztonságosan. Ha a továbbított vízmennyiséget az üzemi nyomás emelésével növelnék, az tovább fokozhatná a szivárgások és csőtörések kockázatát

- tette hozzá a szakértő

A legolcsóbbtól várjuk a legtöbbet?

Illés Gábor szerint azonban önmagában a forrás biztosítása sem oldaná meg a problémát. A hálózat megújításához a közbeszerzési és minőségbiztosítási szemlélet változására is szükség van. A szakértő úgy vélte, hogy kritikus pont a jelenlegi közbeszerzési gyakorlat, amely a "legkisebb költség elvét" preferálja. Bár a jogszabály elvileg előírja a hosszú távú működőképességet és biztonságot, az alacsony költségre törekvés könnyedén elviheti a fókuszt a minőségről - olvasható a közleményben.

Az előkészítés hiányosságait a szakember szerint az is jelzi, hogy még ma sem ritkák az olyan beszerzési pályázatok és tervek, amelyekben évekkel ezelőtt megszűnt szabályozásokon alapuló követelmények szerepelnek. Illés Gábor úgy látja, a minőségbiztosításnak önálló, látható tételként kellene megjelennie az ajánlatokban.

Ha a minőségbiztosítás költségeit tételesen megjelenítenénk - többek között a vizsgálatok, a hegesztési felügyelet, a műszaki ellenőrzés és a dokumentálás terén -, rögtön látható lenne, ki mennyit áldoz a megfelelő minőség elérésére és ellenőrzésére. Ráadásul a kivitelezés során bevált minőségbiztosítási megoldások később beépülhetnének az újabb kiírások követelményeibe, így a rendszer folyamatosan fejlődhetne - olvasható a közleményben. Illés Gábor szerint

a tét nagy: ha egyszer jelentős összegeket fordítunk a hálózat megújítására, annak nem néhány évre, hanem évtizedekre kell megoldást jelentenie.

Hazai szakértelem, vagy valami más?

A hálózat megújításához szükséges hazai szakértelem rendelkezésre áll. Illés Gábor szerint a Magyar Hegesztéstechnológiai és Anyagvizsgálati Egyesülés, a MaVíz és a Magyar Mérnöki Kamara már közösen dolgozik olyan szabályozáson, amely a kivitelezés minőségét és a vízellátás biztonságát szolgálja. Mint fogalmazott, a cél az, hogy a nagy beruházásokhoz ésszel nyúljanak hozzá, és valódi szakmai tudás álljon a kivitelezések mögött.

A vízhálózat megújítása ugyanakkor komoly gazdasági lehetőség is. Mivel a tudás és a kapacitás itthon is rendelkezésre áll, a kérdés az, hogy a megújításból származó munka, tudás és gazdasági érték mekkora része marad Magyarországon. A tét végső soron az, hogy egy magyar kézben maradó, korszerű és biztonságosan működő vízhálózat jöjjön létre úgy, hogy annak megújítása a magyar gazdaságot is erősítse.