A rendkívüli helyzet alapjai már a nyár elején meglévő vízhiánnyal eldőltek, hiszen az előző téli félévben elmaradt a szükséges hó és eső, így a talaj már tavasz végére teljesen kiszáradt. Ez a vízhiányos felszín is hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos nyár eleji csapadékos időszak jórészt elmaradjon. Június végén aztán megérkezett az első nagy hőhullám, amely a Szaharából indult, és Nyugat-Európán keresztül érte el hazánkat. Az érkező forró levegő útközben egyáltalán nem hűlt le, ami egy öngerjesztő folyamat, a hőkupola kialakulásának volt köszönhető - közölte a met.hu.
Elképesztő összeget bukott Magyarország: ezért súlyos árat fizetünk
Mivel a melegebb levegő több nedvességet képes megtartani anélkül, hogy felhők képződnének, a csapadék esélye minimálisra csökkent. A zavartalan napsütés pedig alulról fűtötte tovább a hőkupola alatt rekedt, amúgy is forró légtömeget. Ezt a periódust július végén egy még kíméletlenebb, közvetlenül Afrikából érkező forróság követte. A megszokott időjárási forgatókönyvekkel ellentétben ez a meleg időszak hetekig elhúzódott. A csapadékot és felfrissülést hozó hidegfrontok hazánktól messze északra vonultak el, így nem tudták kisöpörni a Kárpát-medencében rekedt hőséget. Az extrém időjárás egészen augusztus elejéig kitartott, megadva a kegyelemdöfést a szomjazó mezőgazdasági kultúráknak. Bár ezt követően egy-egy érintőleges front hozott némi enyhülést, a délről érkező, rendkívül meleg levegő hatása egészen szeptember első feléig meghatározó maradt.
A háttérben zajló globális folyamatok kulcsa egy hatalmas, az egész Atlanti-óceánt átszelő anticiklon volt. Ez a képződmény nemcsak blokkolta a nedvesség útját Európa felé, hanem az erős keleti szelek révén elfújta a felszíni meleg vizet Afrika partjaitól. Helyette a mélyből hidegebb víz áramlott fel, ami kevésbé párolgott, így eleve lényegesen kevesebb nedvesség jutott a légkörbe. A nedvességhiány miatt a mérsékelt övi ciklonok és viharok is gyengébbek maradtak, ráadásul az anticiklon hatására a csapadékot hozó nyugati szelek öve északabbra tolódott. Ennek következtében az északi félteke nagy részén, így Észak-Amerikában is rekordmeleg és aszályos nyarat regisztráltak. A hurrikánszezon is csendesebb volt, ami tovább rontott a helyzeten, hiszen a trópusi viharok hiányában elmaradt a csapadékhajlamot növelő, északra tartó nedvesség-utánpótlás.
A Kárpát-medence földrajzi fekvése tovább súlyosbította a regionális aszályt. Mivel a gyenge frontok túlságosan északon haladtak el, hozzánk csak a rendszerük déli, már jórészt kiszáradt széle ért el. Az Alpokon és a Kárpátokon átbukó levegő a hegyvidékek hatására elveszítette maradék nedvességét is. Ez a magyarázata annak a gyakran tapasztalt nyári jelenségnek, hogy a csapadék sokszor csak a határaink mentén, a hegyvidékeken hullott le, míg az ország belső területeit szinte teljesen elkerülte az eső.
A legfőbb kérdés jelenleg az, hogy ez az északabbra húzódott áramlási rendszer egy új, tartós állapotot jelez-e. Amennyiben a jövőben a sarki hideg újra meg tud erősödni, és a viharciklonok pályája visszatér a délebbi, megszokott sávokba, ismét esély nyílhat a csapadékosabb nyarakra. Ha azonban a globális felmelegedés hatására ez a légköri cirkuláció állandósul, fel kell készülnünk arra, hogy a 2026-oshoz hasonló, rendkívül forró és aszályos időszakok a mindennapjaink részévé válnak.
