Mirigyes bálványfa

A mirigyes bálványfa Ázsiában őshonos, Magyarországon a sík- és dombvidékeken a leggyakoribb, a középhegységekben pedig ritka.

A bálványfa elterjedése és felhasználása

A bálványfa világméretű elterjedése a 18. század közepén kezdődött, először díszfaként, a platánfa pótlására ültették. Gyakran előfordul a házfalak közötti résekben, régi falakon, építési törmelék között, vasúti töltések oldalán. Néha ecetfának is nevezik, de sátoros felleng néven is említik. Magyarországon a sík- és dombvidékeken a leggyakoribb, a középhegységekben ritka megjelenésű faj. Nem bírja a beárnyékolást, és az alacsony évi középhőmérsékletet. Elvadult példányai bejutottak a városi környezetbe. Gyakran előfordul a házfalak közötti résekben, régi falakon, építési törmelék között, vasúti töltések oldalán. Parkokban, zöldövezetekben a dísznövények közé is befurakodik. A természetszerű vegetációban is megfigyelhető, ha megfelelő hő- és fénymennyiség áll rendelkezésére. Száraz, ember alkotta környezetben rövid, száraz homoktalajon, zárt állományban magas törzset nevel.

A mirigyes bálványfa jellemzői

Levélzete, és formája miatt egész látványos növény, lombozatát szárnyasan összetett levelek alkotják. Nem túl mutatós zöldes-fehér virágokat, valamint valamivel látványosabb narancsos árnyalatú termést is hoz. Fája könnyű, puha, földben könnyen korhadó. Fűtőértéke csekély, így ipari feldolgozásra nem alkalmas. Gyors növekedése, jó sarjadzóképessége, bő termésképessége előnytelen a természetszerű vegetációban. Nagyfokú várostűrése az egyedüli erénye, de könnyen kivadul, és megjelenik a legkietlenebb városi területeken is nagy gazdasági károkat okozva. Virága sok nektárt termel, így a méheknek hasznos.