Az őszi káposztarepce termesztésében a tenyészidőszak legeleje határozza meg a következő év terméspotenciálját. A gyors, egyenletes kelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény ősszel megfelelő gyökérzetet és levélzetet fejlesszen, majd megerősödve induljon neki a télnek. Idén nyáron azonban a sekélyre kerülő vetőmag számára éppen az a néhány centiméteres felső talajréteg száradt ki a leginkább, amely a csírázáshoz szükséges lenne. A nyár végére a felső egyméteres talajrétegből sok helyen 150–200 milliméter víz hiányzott, ami rendkívül kockázatossá tette a korábban megszokott, augusztus végi vagy szeptember eleji munkálatokat. Megérte tehát várni az elmúlt napok esőire.

Jött a szeptemberi eső

Szeptember derekára az ország időjárási szempontból élesen kettévált. A Dunántúl nyugati felén az esők már a felső réteget átnedvesítették, így ott a gazdálkodók már a megfelelő magágykészítésre és az állomány kiegyensúlyozott őszi fejlődésére fókuszálhatnak. Ezzel szemben az Alföld és a Mezőföld jelentős részén – ahol a nyári csapadékösszeg a sivatagos tájak adatait idézte – a felső talajréteg hasznosítható víztartalma továbbra is nagyon alacsony – igaz, az elmúlt napokban némi eső javított a helyzeten.

Ezekben a száraz térségekben a gazdák csapdahelyzetbe kerültek.

Elvben, ha a kiszáradt földbe vetnek, a magok egy része nedvesség hiányában csak hetekkel később, egyenetlenül indul fejlődésnek, így a táblán belül eltérő fejlettségű, a télre felkészületlen növények lesznek. Ha viszont az esőre várnak, a kései vetés miatt jelentősen lerövidül az őszi vegetációs időszak, és a repcének egyszerűen nem marad ideje megerősödni. Ráadásul egy-egy kisebb, átmeneti eső is veszélyes lehet, hiszen, ha épp csak beindítja a csírázást, de a mélyebb rétegekben nincs víz a gyökér továbbfejlődéséhez, az újonnan kelt állomány hamar elpusztulhat.

Nem a naptárt nézik a gazdák

Ilyen szélsőséges körülmények között a technológia és a fajtaválasztás szerepe is felértékelődik. A hagyományos, intenzív talajbolygatás helyett a nedvességmegőrző, minimális talajművelés és az azonnali talajlezárás jelentheti a megoldást a párolgási veszteség csökkentésére. Emellett kulcsfontosságú a pontos vetésmélység eltalálása is.

Összességében tehát elmondható, hogy a 2026-os év egyértelműen megmutatta, hogy a klasszikus naptári ajánlások helyett a klímaváltozáshoz alkalmazkodó, a táblák egyedi talajnedvességéhez igazított rugalmas vetésidő, valamint a vízmegőrző agrotechnika jelenti a sikeres gazdálkodás alapját. A fajtaválasztásban elérhető lehetőségek ugyanakkor a gazdákat segítik a jelenlegi helyzetben is.

Nincs még elkésve senki?

A repce vetésével jelenleg, szeptember közepén senki sincs megkésve. A korábbi alapszabály – miszerint a magoknak augusztusban mindenképpen a földbe kell kerülniük – mára érvényét vesztette. A hazai repcetermesztés jelentős átalakuláson ment keresztül, a nemesítésnek köszönhetően ugyanis megjelentek azok a tavaszi géneket is hordozó típusok, amelyek megfelelő technológia alkalmazásával kiválóan tolerálják a csúsztatott vetésidőt. Emiatt elegendő csapadék esetén a vetés egészen október 5–10-ig biztonságosan elvégezhető

- mondta el az Agrárszektornak Petőházi Tamás. A Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke kifejtette: az elmúlt napokban a Dunántúlon kielégítő mértékben, de még az Alföldön is hullott csapadék, aminek hatására országszerte megindultak vagy felgyorsultak a talaj-előkészítési és vetési munkálatok. A gazdálkodók egyre tudatosabban fordulnak az őszi vetésű növények felé, a repce pedig egyre stabilabb ponttá válik a vetésforgóban.

A tavalyi 2,6 tonnás hektáronkénti országos termésátlag – amely számos gazdaságban a 3 tonnát is elérte vagy meghaladta – a jelenlegi piaci árak mellett már nyereséges termelést tesz lehetővé. Ennek tükrében jó esély van arra, hogy a korábbi 146 ezer hektáros hazai repcevetésterület az idén érezhetően bővülni fog.

Míg a repce vetése jelenleg is tart, a kalászosok vetése még a termelők előtt áll. Legkorábban a hibrid búzák kerülnek a földbe, de a meghatározó vetési időszak hagyományosan október közepére és második felére esik. Addigra a gazdák a talajnedvesség és a talajállapot további javulásában bíznak. Bár az őszi kultúrák felértékelődése egyértelmű trend, a végleges vetésszerkezeti arányokat, illetve a búza és a tavaszi vetésű kukorica vetésterületének pontos eltolódását csak a szezon lezárultával lehet majd tisztán látni.