Charlotte Laufkötter, a tanulmány vezető szerzője és csoportja 1981 és 2017 közötti műholdas méréseket elemzett a világtengerek vizének hőmérsékletéről. Eredményeik szerint az elmúlt 40 évben a hőhullámok mind hosszabbak és melegebbek lettek. A tengerkutató elmondta, hogy hogy sok tengeri ökoszisztémának ezután hosszú pihenési időre van szüksége a regenerálódáshoz, ha egyáltalán képesek lesznek teljesen regenerálódni, írta meg a 24.hu.

A 27 nagy hőhullám, amely az első vizsgált évtizedben zajlott, átlagosan 32 napig tartott. A legmagasabb hőmérsékletük 4,8 Celsius-fokkal nőtt az éves átlag fölé. Az utolsó elemzett évtizedben azonban 172 szélsőséges időjárási jelenséget figyeltek meg a kutatók. Ezek átlagosan 48 napig tartottak és csúcshőmérsékletük 5,5 Celsius-fokkal emelkedett az átlag fölé.

- mondta Charlotte Laufkötter. Emellett minden egyes hőhullámnak egyedi okai is vannak: ilyenek lehetnek a meleg légáramlatok, az óceáni áramlatokban bekövetkező változások vagy a nagymértékű klímaingadozások, amelyek az El Nino éghajlati jelenséggel is összefüggnek.

Hogy megállapítsák az ember hatását a hét legpusztítóbb hőhullám esetében, a kutatók úgynevezett attribúciós vizsgálatot végeztek. A berni kutatók szimuláció segítségével két világot teremtettek: egy valósat, amelyben növekszik a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációja és egy fiktív világot, amelyben nem növekszik.

Az elemzés szerint a nagy hőhullámok az ember hatására 20-szor gyakoribbá váltak a világtengerekben. Ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a sohasem látott méretű tengeri hőhullámok kockázatát, feltétlenül nagyratörő klímacélokra van szükség, jelentette ki Charlotte Laufkötter. A tengerkutató szerint csak így lehet megakadályozni, hogy értékes ökoszisztémák tűnjenek el visszavonhatatlanul.