Az évszázados múltra visszatekintő Yanmar a II. világháború előtt kezdett el traktorokat gyártani. Ez még meglehetősen kezdetleges eszköz volt, a vezetője fülke híján mögötte sétált, mintha egy termetes rotációs kapát irányított volna.

Az első "igazi" traktoruk 1967-ben gördült le a szerelőszalagról. Az alapító Magokichi Yamaoka viszont jóval korábban, 1933-ban fejlesztette ki kompakt, kisméretű, alacsony fogyasztású dízelmotorját, amely révén hatékony és gazdaságos erőgépet tudott biztosítani a - művelésnél és betakarításnál addig kétkezi munkásokat alkalmazó - szigetországi rizstermesztők számára.

Jelenleg a cég 15 ezer dolgozót foglalkoztató, 6 milliárd dolláros éves bevétellel rendelkező óriásvállalat, és a neve Magyarországon sem cseng ismeretlenül. A Yanmar már akkor elkötelezte magát a környezetkímélő és takarékos erőforrások mellett, amikor ez még nem volt divat, sőt az 1970-es évek második felétől olyan neves partnerrel kezdett közösen traktorokat gyártani, mint a John Deere.

közelmúltban aztán újabb támadást indítottak az észak-amerikai piacon, bemutatták ugyanis az YT szériát, amelybe háromféle traktor tartozik a 35-59 LE-s teljesítménytartományban. A Tier 4 emissziós előírásokat játszva teljesítő 3 és 4 hengeres motorok, valamint az i-HMT névre keresztelt erőátviteli rendszer csúcskategóriássá teszik a japán kistraktorokat, de ami elsőre megfogja a semleges nézőket, az a "dögös" dizájn.

A formatervet Ken Okuyamára bízták, aki korábban a Ferrarinál és a Maseratinál is bizonyította képességeit, és egyáltalán nem tartotta "méltóságon alulinak", hogy a Yanmarnak is dolgozzon. Az eredmény egy agresszív megjelenésű, markáns, kemény élekkel rendelkező, aranyszínű keréktárcsákkal felszerelt erőgép lett, amely külsejét tekintve bátran felveszi a versenyt nagyobb társaival. A Yanmar az utolsó csavarig maga gyárt mindent a traktorain, és a gépek fülkés és fülke nélküli változatban egyaránt elérhetők.