A még most a földben lévő káposztaféléket, répát, céklát és téli retket ahhoz, hogy erőteljes termést adjanak, öntözzük bőségesen és néhány hetente folyékony tápoldattal trágyázzuk is őket. A trágya legyen nitrogénben és káliumban gazdag. Akadnak azonban olyan zöldségek, amelyeket még most is elvethetünk a kertbe, ilyenek a hónapos retek, a fejes és áttelelő saláta, a spenót és a sóska, a kapor, a mák, de fokhagymát is duggathatunk most. 

Ha van diófánk és termőkorú, érdemes most szeptemberben megmetszenünk, főleg ha a korona sűrűbb a kelleténél, vagy megsérült egy ág, esetleg le is tört. Ilyenkor ősz elején ugyanis még viszonylag kisebb mértékű a sebek könnyezése, amelyeket a metszéssel ejthetünk.

A bogyós gyümölcsökkel is érdemes foglalkoznunk ebben a hónapban, ugyanis a szedret is most szaporíthatjuk. A merev vesszőjű fajtákat sarjakról, a kúszót pedig fejbujtással szaporítjuk. Szeptemberben a szederinda csúcsát fejjel lefelé laza, tápdús földbe dugjuk. Ehhez előbb készítsünk egy gödröt, hajtsuk le az indát, tegyük a földbe, és takarjuk be a talajjal, majd óvatosan tapossuk meg a talajt, ami fontos, hogy nyirkos legyen. November körül a hajtáscsúcs meggyökeresedik, és amikor már elérte a 20-25 centimétert, leválaszthatjuk az anyatőről.

A szamócaindák eltávolítására is megfelelő most az idő, érdemes még egyszer átnézni a szamócatöveket, és levágni a megmaradt indákat, ugyanis gyengíthetik a töveket. Ha a szamócát augusztus végén, szeptemberben ültetjük, jövőre már szüretelhetjük is a piros terméseket. Ehhez válasszunk erős, betegségektől mentes, dús gyökérzetű palántákat, melyeket lehetőleg földlabdával együtt ültessünk el.

A már meglévő, túlszaporodott vagy 3-4 éves szamócaültetvényeket is most ültessük szét. A szamóca számára a szervesanyagban gazdag, jó vízellátású talaj a legmegfelelőbb. Szerves trágyázásra a szarvasmarhatrágya a legjobb, amelyből 10 kilogrammot dolgozzunk be a talajba négyzetméterenként. A növények számára a napfényes területek a legkedvezőbbek, de félárnyékos helyen is kielégítő termést hoznak. Ültetés után néhány napig igen nagy mennyiségű vízzel öntözzük, hogy szépen begyökeresedjenek a szamócák.

A ribiszke, egres és köszmétebokrokat ritkítsuk meg. A levegő és a fény minden ágat érjen, a lényeg, hogy ne árnyékolják egymást. A málna- és szedervesszőket a föld felett közvetlenül vágjuk le, és tövenként a legerősebb hajtásokból hagyjunk meg 5-6 tövet. A támrendszert ilyenkor a legjobb felújítani, kibővíteni. A metszés során keletkezett növényi hulladékot soha ne hagyjuk a bokrok alatt, mert ezekben általában mindig találhatók kórokozók és kártevők.

Szeptemberben a kártevők és a gombák ellen még be kell iktatni a zárópermetezéseket. A peronoszpóra gombája a lehullott levelekben és a kéregrészeken telel át, a lisztharmat gomba termőtesteit pedig fekete pontok alakjában láthatjuk a leveleken. A kajszifák gutaütésére az ágak, vagy később az egész fa elszáradásából következtethetünk. A kórokozók ősszel sebeken keresztül fertőznek, ezért lombhullás után metszeni permetezés nélkül nem szabad. A diófák levelein kialakuló barna foltokat a gnomóniás levélfoltosság gombája okozza. A kórokozó a dióburkokban telel át, ezért fontos a lomb elégetése.

A tökféléken növényenként legfeljebb három termést hagyjunk, a felesleges terméseket távolítsuk el, hogy szép nagy tökök fejlődhessenek. A tökféléket fagyveszély esetén azonnal be kell takarítani, melyek szellős helyen akár decemberig is eltarthatók. A zöldségfélék és a burgonya betakarítása után a növényi maradványokat szedjük össze és égessük el. Ez különösen ott fontos, ahol paradicsomvész-burgonyavész volt a kiskertben. A kórokozó nem fog eltűnni, ott marad a talajban, és ha a vetésforgót nem tartjuk be, nagy eséllyel jövőre is megbetegszik a paradicsomunk és burgonyánk.

A bors-és fodormentát, valamint a citromfüvet most tőosztással szaporíthtjuk. A növényeket ássuk ki, majd a rizómaszerű gyökérsarjakat válasszuk el egymástól egy metszőolló vagy kerti kés segítségével. A szétválasztott növények ne legyenek túl kicsik, és tartalmazzanak legalább három hajtást.

Az ültetés után bőségesen locsoljuk be a fűszernövényeket. A mentaféléken megjelenő rozsda esős időjárás esetén akár az egész álományt tönkreteheti. Amint észleljük a betegséget, az egész hajtást közvetlenül a talaj fölött vágjuk le. A fertőzött hajtásokat semmiképp ne a komposztba tegyük, legcélszerűbb, ha elégetjük őket. A levendulát, zsályát és kakukkfüvet, hogy jobban átvészeljék a téli fagyokat, metsszük vissza a felére, de az utolsó betakarításokat is most végezzük el.