Az, hogy egy új növényfaj érkezik az adott ökoszisztémába, természetes jelenség, és a legtöbb idegenhonos faj nem is képes életben maradni, hanem beépül az őshonos fajok közösségébe, ám vannak olyan fajok, amelyek inváziós fajjá válnak, és tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva terjednek el. Általában azok a fajok képesek invázióssá válni, amelyek gyorsan szaporodnak, változatos környezeti feltételek közt életképesek és versenyelőnyt élveznek az őshonos fajokkal szemben. Az inváziós fajok elterjedése azért is okozhat súlyos gondokat, mert hosszú távon teljesen kiszoríthatják az egyes őshonos fajokat. Az inváziós fajok térnyerését durván felgyorsította a kereskedelem, az utazás, valamint a szándékos betelepítés. Mivel ezek a fajok megváltoztathatják az ökológiai viszonyokat, kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak. Összegyűjtöttünk most néhány növényfajt, amelyek habár adott esetben díszítőek, és jól néznek ki, de invazívnak számítanak, így semmiképp sem ajánlott elültetni őket a kertbe, illetve, ha meg is látjuk valamelyiket, érdemes azonnal kipusztítani, és gátat szabni terjedésének. 

1. Kaukázusi medvetalp

A kaukázusi medvetalp egy ártalmas gyomnövény, amely mára már Európában is meghonosodott. Mérgező, fényérzékenyítő növény, és nagyon veszélyes, mivel már az emberi bőrrel érintkezve is kifejti mérgező hatását. Ha a bőrrel érintkezik és rákerül a növény hatóanyaga, akkor fényérzékennyé teszi a bőrt, amelyen égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg. Ezek a sebek sokszor nagyon nehezen gyógyuló hegeket is hagynak maguk után - írja a balconygardenweb.com.

2. Ártéri japánkeserűfű

Az ártéri japánkeserűfű Kelet-Ázsiában őshonos, onnan került be Európába az 1800-as évek elején. Dísz- és takarmánynövényként kezdték el terjeszteni, és mára Európa- és Észak-Amerika-szerte is meghonosodott. Főleg dombvidéken és alacsonyabb hegyvidékeken gyakori, Magyarországon a Dunántúlon és a középhegységekben terjedt el leginkább. Az ártéri japánkeserűfű nagyon gyorsan és agresszívan terjed, és hamar képes kiszorítani az őshonos növényeket. 

3. Varjútövis

A varjútövis eredeti élőhelye Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában volt, Észak-Amerikában dísznövényként kezdték el ültetni a 19. század elején, de inváziós növénnyé vált, és azóta is jelentős károkat okoz az Egyesült Államok középnyugati vidékein. Magyarországon erdőszéleken, bozótosokban, vagy száraz legelőkön lehet találkozni vele. A varjútövis nagyon hamar képes kiszorítani az őshonos növényeket, számos kártevőnek adhat otthont, és komoly károkat okozhat a körülötte lévő növényekben.

4. Réti füzény

A réti füzény az északi mérsékelt éghajlati övre jellemző növény, a Kárpát-medencében leggyakrabban a dombvidékek nyirkos rétjein, árkaiban, lápjain, nádasok szélén találhatjuk meg. Egyértelműen a nedves vagy vizes, sok tápanyagot tartalmazó, mérsékelten savanyú, humuszos vályog- és agyagtalajokat kedveli. A Kis-Balatonban a nádasokban és a zsombékok tetején nő.

5. Arany ribiszke

Az arany ribiszkét Magyarországon inváziós fajként tartják számon, ugyanakkor jó tudni, hogy magától csak kis hatékonysággal terjed, akkor is inkább csak vegetatív módon sarjadzással. Az alföldi tanyák mellé korábban gyakran ültették sövényként és gyümölcséért, ám a cserjék a tanya pusztulása után is megmaradtak. Habár inváziós, de természetvédelmi szempontból nem jelent problémát.

6. Betyárkóró

A betyárkóró szőrös szára akár egy méter magasra is megnőhet, levelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek. Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először az 1600 években lehetett hallani róla, azóta Afrikában és Ázsiában is elterjedt. A betyárkóró Európában a közvetlen károk mellett jelentős veszteségeket is okoz azzal, hogy kiválóan beilleszkedett a helyi növénytársulásokba, ahol sok kártevő és kórokozó gazdanövényévé vált.

7. Kanadai aranyvessző

A kanadai aranyvessző Észak-Amerikában honos, onnan hozták át Európába dísznövényként. Azóta számos termőhelyen, így Nyugat-Magyarországon is kivadult. Magaskórós növényzetben, ligeterdőkben, gyomtársulásokban nő, ma már több növénytársulás meghatározó alkotójának számít. Kivadulva főképp a Dunántúlon, a nedvesebb völgyekben, laposokon szaporodott el. A kanadai aranyvessző Magyarországon inváziós fajként van számon tartva.

8. Keskenylevelű ezüstfa

A keskenylevelű ezüstfa egy gyors növekedésű cserje, ami idővel 5-15 méter magasra nőhet, és gyakran ferde törzsű fává fejlődik. Magyarországon parkokba, erdősávokba korábban tömegesen ültették, a hazai nemzeti parkokban a természetes vegetációt veszélyezteti, ezért visszaszorítására komoly erőfeszítések folynak. Itthon a síkvidéki területeken erősen terjedő, inváziós fajnak számít. A keskenylevelű ezüstfa erősen fényigényes, szinte mindent kibír, a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, az erős sziket, és a szennyezett levegőt is.

9. Mezei aszat

A mezei aszat egy évelő gyomnövény, amely általában tavasszal, sekélyen csírázik, és szinte minden talajon erőteljesen fejlődik. Réteken, útszéleken, parlagon hagyott földeken tömegesen lehet találkozni mezei aszattal, de települések körül és vetésekben is előfordul. Május végétől virágzik, de gyakran még ősszel is előfordul, érett terméseit a szél hordja szét.

10. Mirigyes bálványfa

A mirigyes bálványfa Kínában és Koreában őshonos, világméretű elterjedése a 18. század közepén kezdődött el. Először díszfaként ültették, és kitűnő iparvidéki, illetve útsorfának bizonyult. Magyarországon a sík- és dombvidékeken a leggyakoribb, de elvadult példányai bejutottak a városi környezetbe is, és ma már gyakran előfordul a házfalak közötti résekben, régi falakon, de parkokban, zöldövezetekben a dísznövények közé is befurakodik. A bálványfa leveleinek alkoholos kivonata, valamint gyökerének gyomirtó hatású kivonata gátolja más növények fejlődését, ezt hívják allelopátiának. A természetszerű vegetációt allelopátiás hatásával, valamint fokozatos árnyékolással zavarja. Hazánkban a bálványfának semmilyen kórokozója és kártevője nem ismert.

Címlapkép forrása: MTI Fotó: Bodnár Boglárka