Öntözésnél elsősorban a sótartalom, a nátrium, a pH, a keménység és bizonyos esetekben a hőmérséklet lehet fontos, permetezésnél pedig még nagyobb jelentősége lehet a víz kémhatásának, keménységének, lebegőanyag-tartalmának és egyéb ásványi összetevőinek. A permetlé ugyanis gyakran több mint 95 százalékban vízből áll, ezért annak tulajdonságai közvetlenül befolyásolhatják a növényvédő szer kijuttatását és működését.

Az esővíz sok esetben kiváló öntözővíz

Ha a kiskert számára ideális öntözővizet kellene választani, az összegyűjtött esővíz sok növény esetében nagyon jó kiindulási alap. Az esővíz általában kevés oldott ásványi anyagot tartalmaz, ezért nem növeli olyan gyorsan a talaj sóterhelését, mint egy ásványi anyagokban gazdag kútvíz. A talajba kerülő víznek ugyanis nemcsak az a feladata, hogy hidratálja a növényt, hanem minden öntözéssel különféle oldott anyagokat is beviszünk a talajba. Ez különösen hosszú távú öntözésnél fontos. Ha ugyanabból a magas sótartalmú vízből öntözünk éveken keresztül, a talajban fokozatosan felhalmozódhatnak bizonyos sók. Ez szélsőséges esetben a növény számára akkor is vízhiányt okozhat, ha egyébként nedves a talaj. A gyökér számára ugyanis nem pusztán a talaj víztartalma számít, hanem az is, hogy milyen könnyen tudja abból felvenni a vizet.

Az esővíz természetesen nem minden körülmények között tökéletes. A tetőről összegyűjtött vízben például por, madárürülék, levélmaradványok és egyéb szennyeződések lehetnek. A tartályban hosszú ideig álló víz sem feltétlenül ideális, különösen akkor, ha szerves anyagok kerülnek bele.

Milyen hőmérsékletű vízzel öntözzünk?

A növények szempontjából az öntözővíz hőmérsékletének szélsőségeit érdemes kerülni. A nagyon hideg kútvíz különösen nyári kánikulában okozhat problémát. Nem arról van szó, hogy egyetlen hideg locsolás azonnal elpusztítaná a paradicsomot vagy a paprikát, hanem arról, hogy a gyökérzóna és a növény hirtelen nagy hőmérsékleti változásnak van kitéve. A mély kútból származó víz gyakran csak néhány fokkal van fagypont fölött vagy jobb esetben is nagyjából 10-12 fokos, miközben a napsütötte talaj és a gyökérzóna hőmérséklete ennek többszöröse lehet. A különbség különösen sekélyen gyökerező, melegkedvelő növényeknél kellemetlen. Ezért jobb, ha a kútvizet nem közvetlenül a kútból a növényekre permetezzük, hanem egy tartályban hagyjuk felmelegedni.

Az sem ideális azonban, ha a vizet egy fekete tartályban egész nap a tűző napon tartjuk, és a délutáni órákban szinte forró vízzel öntözünk. A túl meleg víz szintén kedvezőtlen lehet a gyökérzónára nézve, különösen akkor, ha a talaj maga is erősen felmelegedett. A gyakorlatban ezért a környezet hőmérsékletéhez közel álló, mérsékelten hűvös víz a jó választás. Nyáron a kútvizet érdemes előzetesen tárolni, hogy legyen ideje közelíteni a környezet hőmérsékletéhez. A reggeli vagy esti öntözés pedig nemcsak a víz hőmérséklete miatt kedvezőbb, hanem azért is, mert kisebb a párolgási veszteség.

A nagyon hideg víz nem ugyanazt jelenti, mint a „hideg sokk”

Egy egészséges, jól begyökerezett növényt önmagában az, hogy a víz például 15 fokos, általában nem fogja károsítani. A probléma elsősorban a nagy hőmérséklet-különbség, a hirtelen változás és az érzékeny gyökérzet kombinációjából adódhat. A palánták, frissen kiültetett növények, cserepes növények és melegkedvelő fajok érzékenyebbek lehetnek. A paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és padlizsánnál ezért különösen érdemes kerülni a hideg kútvízzel történő rendszeres, közvetlen öntözést.

A vízkeménység elsősorban permetezésnél válhat igazán fontossá

A kemény víz önmagában nem jelenti azt, hogy rossz öntözővízről van szó. A keménységet elsősorban a kalcium- és magnéziumionok okozzák, és ezek a növények számára szükséges tápanyagok is lehetnek. A probléma akkor jelentkezhet, ha hosszú időn keresztül nagy mennyiségű kemény vízzel öntözünk, vagy ha a vízben más, kedvezőtlen sók, például jelentős mennyiségű nátrium is található. A kemény víz azonban a permetezésnél egészen más problémát okozhat. A kalcium és a magnézium bizonyos növényvédő hatóanyagokkal kölcsönhatásba léphet, ezáltal csökkentheti azok oldhatóságát vagy hatékonyságát. Különösen bizonyos gyomirtó szereknél jelentős ez a hatás, de rovarölő és gombaölő készítményeknél is számíthat a víz minősége.

Egy magyarországi, Debrecenben végzett vizsgálatban is kimutatták, hogy a permetezővíz keménysége és pH-ja befolyásolhatja bizonyos gyomirtó kombinációk hatékonyságát; egy erre érzékeny készítménynél kemény vízben jelentős, mintegy 50–60 százalékos hatáscsökkenést is mértek. Ezért ha valaki rendszeresen permetez, és azt tapasztalja, hogy ugyanaz a készítmény egyik évben kiválóan működik, máskor pedig gyengén, nem mindig a növényvédő szerrel vagy a kártevő ellenállóságával van probléma. A permetezővíz minősége is lehet az egyik ok.

A pH-nak különösen nagy szerepe van a permetlében

A pH a víz savasságát vagy lúgosságát jelzi. A semleges érték 7, az ennél kisebb érték savas, a nagyobb lúgos. Öntözésnél a legtöbb kerti növénynél nem szükséges minden egyes öntözővizet pH-ra beállítani, különösen akkor, ha a talaj megfelelő pufferkapacitással rendelkezik. Permetezésnél viszont sokkal fontosabb lehet a pH. Sok növényvédő szer enyhén savas vagy semleges közegben stabilabb. Több készítménynél a körülbelül 4–6,5 közötti pH kedvező lehet, míg lúgos vízben egyes hatóanyagok gyorsabban bomolhatnak. Nem lehet azonban minden növényvédő szerre ugyanazt a pH-értéket ráhúzni. Vannak olyan készítmények, amelyeknél éppen a semlegeshez közeli vagy enyhén lúgosabb közeg megfelelő. Ezért a növényvédő szer címkéjén szereplő előírás az elsődleges.

A lúgos víz problémája azért különösen alattomos, mert a permetlé első pillantásra teljesen normálisnak tűnhet. A növényvédő szer feloldódik, a permetező működik, a permet pedig kijut a növényre. Mégis csökkenhet a hatóanyag stabilitása vagy felszívódása. Egyes hatóanyagoknál a bomlás sebessége ráadásul a víz hőmérsékletének növekedésével is gyorsulhat.

A zavaros, iszapos víz permetezésre különösen rossz

A permetezéshez nemcsak kémiailag, hanem fizikailag is megfelelő víz kell. A kerti tó, árok vagy nyitott víztározó vize tartalmazhat algákat, iszapot, agyagrészecskéket és egyéb lebegő anyagokat. Ezek eltömíthetik a permetező szűrőit és fúvókáit, ráadásul bizonyos növényvédő szerekkel is kölcsönhatásba léphetnek. A kristálytiszta víz sem feltétlenül jelent jó permetezővizet, hiszen az oldott sók és ásványi anyagok szabad szemmel nem láthatók. Éppen ezért ha rendszeresen permetezünk, a vízvizsgálat sokkal többet mondhat, mint az, hogy a víz milyen színű vagy ízű. A szakmai ajánlások szerint a permetezővíznél a pH, a keménység, az oldott szilárdanyag-tartalom és a vízben lévő ásványi anyagok vizsgálata is indokolt lehet.

A vas, a mangán és más ásványi anyagok sem mindig ártalmatlanok

A vízben található ásványi anyagok egy része tápanyag, más része viszont problémát okozhat. A kalcium és a magnézium például a növények számára fontos, de nagy mennyiségben hozzájárulhat a talaj sóterheléséhez, illetve permetezéskor bizonyos hatóanyagokat inaktiválhat. A vas és a mangán magas koncentrációja elsősorban bizonyos vízforrásoknál okozhat gondot. A permetezőrendszerben lerakódásokat, eltömődést okozhatnak, és egyes készítményekkel kémiai kölcsönhatásba is léphetnek. A vízben lévő nátrium pedig öntözésnél különösen fontos kérdés, mert nagy mennyiségben nemcsak a növények számára lehet kedvezőtlen, hanem a talaj szerkezetét is ronthatja.

Nem minden só egyformán veszélyes

A víz sótartalmát gyakran az úgynevezett EC-értékkel, vagyis elektromos vezetőképességgel jellemzik. Minél több oldott ion van a vízben, általában annál nagyobb az elektromos vezetőképessége. Az öntözővíz minőségének megítélésénél ezért az EC-érték sokszor fontosabb, mint az, hogy a víz egyszerűen „kemény” vagy „lágy”. A magas sótartalmú öntözővíz rendszeres használata különösen száraz éghajlaton jelenthet problémát, amikor kevés természetes csapadék mossa ki a sókat a gyökérzónából. Ilyenkor a talajban fokozatosan felhalmozódhatnak az oldott sók. A növény gyökere számára emiatt egyre nehezebbé válhat a víz felvétele, és sóérzékeny fajoknál perzseléshez, levélszéli barnuláshoz, növekedési zavarokhoz is vezethet. Ezért egy kútvíz esetében sokkal többet érdemes tudni annál, mint hogy iható-e. Az emberi fogyasztásra való alkalmasság és az öntözésre való alkalmasság nem ugyanaz a kérdés. Egy víz lehet ivóvízként megfelelő, miközben hosszú távú öntözéshez kedvezőtlen sóösszetételű.

Elvi kérdés: miért nem feltétlenül jó ötlet ásványvízzel öntözni?

Felmerülhet a kissé meghökkentő kérdés: ha nem számítana a költség, vajon érdemes lenne ásványvízzel öntözni? Általában nem. Az ásványvíz éppen azért ásványvíz, mert jelentős mennyiségű oldott ásványi anyagot tartalmaz. Ezek egy része természetesen hasznos lehet a növények számára, de a növények nem palackozott ásványvízre „vágynak”. A legtöbb esetben egy jó minőségű, alacsony sótartalmú öntözővíz sokkal ésszerűbb. Ha például egy ásványvíz jelentős mennyiségű kalciumot, magnéziumot, hidrogén-karbonátot vagy nátriumot tartalmaz, akkor minden egyes literrel ezeket is a talajba juttatjuk. Rövid távon ennek lehet alig érzékelhető hatása, de nagy mennyiségnél és hosszú idő alatt a talaj só- és ionegyensúlya megváltozhat.

Az ásványvíz tehát nem azért rossz öntözővíz, mert „túl jó” a növénynek, hanem azért, mert a növény számára nem szükséges, hogy az emberi fogyasztásra optimalizált ásványianyag-összetételű vizet kapjon. A növényeknek elsősorban vízre van szükségük, miközben a szükséges ásványi tápanyagokat a talajból, illetve megfelelő tápanyag-utánpótlásból kapják. Ha valóban korlátlan lenne a pénzünk, sokkal értelmesebb lenne egy jó minőségű, alacsony sótartalmú vízforrásból öntözni, vagy szükség esetén a vizet megfelelően kezelni, mint palackos ásványvizet vásárolni. Különösen igaz ez nagyobb kertnél, ahol néhány nap alatt több száz vagy akár több ezer liter víz is elfogyhat.

Az ivóvíz sem feltétlenül tökéletes növényvédelmi célra

A vezetékes ivóvízzel általában kényelmes (de drága) az öntözés, és a legtöbb házikertben megfelelő is. Permetezésnél azonban már érdemes lehet megismerni a víz pH-ját és keménységét, különösen akkor, ha érzékeny növényvédő szereket használunk. A csapvízben a fertőtlenítésből származó anyagok, például a klór jelenléte önmagában általában nem jelent olyan problémát, amely miatt a kiskerti öntözést kerülni kellene. Sokkal fontosabb a víz teljes ásványianyag-összetétele, sótartalma, keménysége és pH-ja.

Mit érdemes megvizsgáltatni egy kútvíznél?

Ha valaki rendszeresen kútvízzel öntöz, különösen nagyobb kertben, érdemes legalább egyszer vízvizsgálatot végeztetni. Nem szükséges minden alkalommal laborba rohanni, de a víz pH-ja, keménysége, EC-értéke, nátriumtartalma és fontosabb ionjai sokat elárulnak. Permetezéshez a pH és a keménység különösen fontos. Ha a víz nagyon lúgos vagy nagyon kemény, akkor az adott növényvédő szer előírása alapján lehet szükség vízkezelésre vagy kondicionálásra. Ezt azonban nem szabad vaktában savazással vagy különféle házi szerekkel elvégezni, mert a túl savas permetlé ugyanolyan problémás lehet, mint a túl lúgos. A növényvédő szer címkéje mindig elsőbbséget élvez.

A legfontosabb tanulság az, hogy a víz minőségét mindig ahhoz kell igazítani, amire használjuk. Öntözésnél a növény és a talaj hosszú távú sóterhelése, permetezésnél pedig a növényvédő szerrel való kémiai kompatibilitás kerül előtérbe. A megfelelő hőmérséklet, a mérsékelt sótartalom, a kedvező pH és az alacsony szennyezőanyag-tartalom együtt sokkal többet számít, mint az, hogy a víz egyszerűen tisztának látszik-e. A jó minőségű, alacsony sótartalmú esővíz öntözésre, a megfelelően bevizsgált víz permetezésre jó, vagy szükség esetén a permetlé vízminőségének célzott beállítása jelenti a megoldást.