Az öntözés időzítése legalább olyan fontos, mint maga a vízmennyiség. A legkevésbé ajánlott a napközbeni, tűző napsütésben végzett locsolás. Ilyenkor a kijuttatott víz jelentős része még azelőtt elpárolog, hogy elérné a gyökereket, ráadásul a felforrósodott levelekre kerülő hideg víz komoly stresszt okozhat a növényeknek. A hirtelen hőmérséklet-különbség megzavarhatja azok természetes élettani folyamatait, miközben a kerttulajdonos lényegében feleslegesen pazarolja a vizet.
A szakemberek többsége szerint a kora reggeli órák jelentik az ideális időpontot az öntözésre. Ekkor a levelek még gyorsan megszáradnak a felkelő nap hatására, így kisebb az esélye a gombás és bakteriális fertőzések kialakulásának. A késő esti locsolás szintén hatékony lehet, hiszen ilyenkor minimális a párolgási veszteség, azonban a növények levelei egész éjszaka nedvesek maradhatnak, ami kedvezhet a különböző kórokozók elszaporodásának.
Nemcsak az időpont, hanem az öntözés módja is meghatározó. Az esőztető rendszerek ugyan a természetes csapadékot utánozzák, de használatuk elsősorban a reggeli órákban javasolt. Napközben célszerűbb közvetlenül a növények gyökérzónáját öntözni, így a víz pontosan oda jut, ahol valóban szükség van rá. A leghatékonyabb megoldást ma már a csepegtető öntözőrendszerek jelentik, amelyek takarékosan és egyenletesen adagolják a nedvességet a növények tövéhez. Ezek a rendszerek ráadásul könnyen automatizálhatók, ami különösen hasznos lehet azok számára, akik gyakran utaznak el otthonról.
A megfelelő vízmennyiség meghatározásakor a növények gyökérzetének mélységét kell figyelembe venni. Általánosságban elmondható, hogy tíz liter víz négyzetméterenként körülbelül tíz centiméter mélységig nedvesíti át a talajt. Míg a gyep számára ez elegendő lehet, addig a lágyszárú évelőknek már jóval mélyebbre hatoló nedvességre van szükségük, a fák gyökerei pedig akár 60-80 centiméteres mélységben is vizet igényelnek. Ezért a fák esetében a lassú, bőséges öntözés sokkal eredményesebb, mint a felszínes permetezés.
Az egyik leggyakoribb hiba a gyakori, de kis mennyiségű locsolás. Ilyenkor a növények gyökerei a felszín közelében maradnak, mivel nem kényszerülnek arra, hogy mélyebbre hatoljanak a nedvességért. Ennek következtében a növények érzékenyebbé válnak a szárazságra, a sekély gyökérzetű fák pedig akár egy nagyobb vihar során is könnyebben kidőlhetnek. Sokkal előnyösebb ritkábban, de alaposan átitatni a talajt.
A gyep esetében például heti egy-két kiadós öntözés többet ér, mint a napi néhány perces locsolás. Az ilyen módszer mélyebb gyökérzet kialakulását segíti elő, miközben a gyommagvak csírázását is visszaszoríthatja. Hasonlóan hálásak a bőséges vízellátásért a gyümölcsfák, az örökzöldek, a rózsák és más nagy vízigényű dísznövények is. A talajtakarás alkalmazásával tovább csökkenthető a párolgás, így a talaj hosszabb ideig megőrzi nedvességtartalmát.
Külön figyelmet igényelnek a balkonon vagy teraszon nevelt zöldségek. A paradicsom, a paprika, a padlizsán és a chili kis földmennyiségben fejlődik, ezért a nyári forróságban rendkívül gyorsan kiszáradhatnak. Ezeknél a növényeknél naponta ellenőrizni kell a talaj nedvességtartalmát, és szükség esetén akár naponta többször is pótolni kell az elvesztett vizet. A víztakarékosság szempontjából az esővíz gyűjtése kiemelkedően hasznos megoldás. Az esővíz természetes módon lágyabb, mint a vezetékes víz, és hőmérséklete is közelebb áll a környezetéhez, így kevésbé okoz stresszt a növények számára. Egy egyszerű esővízgyűjtő hordó vagy akár néhány kihelyezett öntözőkanna is jelentős mennyiségű vizet képes összegyűjteni egy-egy nyári zápor alkalmával.
Az öntözés hatékonyságát az időjárási körülmények is jelentősen befolyásolják. Erős szélben a víz egy része elsodródik, a maradék pedig gyorsabban elpárolog, ezért ilyen időben érdemes elhalasztani a locsolást. Ugyancsak figyelni kell a vízsugár erősségére, különösen a balkonládák és cserepes növények esetében, mert a túl erős vízáram könnyen kimossa a talajból a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat. Hosszabb nyári utazás előtt célszerű alaposan beöntözni a kertet, a balkonládákat pedig árnyékosabb helyre költöztetni. Ha nincs automata öntözőrendszerünk, a különféle vízadagoló eszközök segíthetnek átvészelni néhány napos távollétünket.
A nyári locsolás tehát jóval többről szól, mint egyszerű vízpótlásról. A megfelelő időzítés, a helyes öntözési technika és a tudatos vízgazdálkodás nemcsak a növények egészségét szolgálja, hanem hozzájárul a vízkészletek felelős felhasználásához is. Egy jól megtervezett öntözési rendszerrel még a legforróbb nyári napokon is üde, egészséges és virágzó kertet tarthatunk fenn.















